#2019.03.15.

[kinlodok]

Csak az tudja, hogy mennyire összetörtem aznap, aki látta... Te nem tudod...

@nyugis-kocsog

[kinlodok]

még mindig emlékszek arra a bizonyos napra. tudod, amikor teljesen kikészültem. tudod, amikor bőgtem az utcán, meg a plázában. tudod, amikor összeomlottam végleg. na, akkor adtam fel. még mindig emlékszek az azt követő napra. és nem csak én, hanem más is emlékszik. soha nem tudom elfelejteni. köszi az "élményt"...

@nyugis-kocsog

[kincseim-nincseim]

Identitás

Furcsa, hogy manapság már mindenki annyira egyedi, hogy pont ezért elveszik a sok különlegesebbnél-különlegesebb ember tömegében.

 Az embernek szüksége van arra hogy valahova tartozhasson, hogy önigazolásai és mások által kapott visszaigazolások által képes legyen megalkotni a saját  személyiségét. Az az egyetlen baj ezzel, hogy emiatt érezzük azt a kiolthatatlan ösztön, hogy meg kell játszanunk magunkat mások előtt. Egy idő után azonban annyira bele gabalyodunk a hazugságunk hálójába, hogyha véletlenül meginog az önmagunkról alkotott képünk, rájövünk, hogy már nem is tudjuk kik is vagyunk valójában. 

Mostanában túl sokat szorongok és vagyok szomorú, úgy érzem nem azt az életet élem, amit én szeretnék. Túl sok a gátló tényező, én pedig túl gyáva vagyok. Már annyiszor elnyomtam magamban az érzéseim,és fájdalmaim, hogy nem tudom őket rendesen megélni és ettől frusztrálttá válok.