Csak képzeld el...
Ahogyan két ember, közös múlttal
Sétálnak egymással szembe
S tekintetük összetalálkozik egy pillanatra
Majd szó nélkül elsétálnak egymás mellett
Semmi érzelmet nem mutatnak
Mintha sosem lett volna köztük semmi
S mikor már a másik nem látja
Mindketten elmosolyodnak egy kicsit
Hiszen eszükbe jut, hogy miket csináltak régen
Hogy mennyire odavoltak egymásért
Hogy azt hitték, egymásnál fognak kikötni
Aztán eszükbe jut, hogy mi lett a vége
Elkomorodnak, majd azt mantrázzák magukban:
„Ennek így kellett történnie”














