#nemsajat

[gondolataimitt]

Rendben van azért harcolni, akit szeretsz. De nincs rendben azért harcolni hogy valaki szeressen.

-ig:iloveyougramm

[illgrowup]

Csak képzeld el...

Ahogyan két ember, közös múlttal

Sétálnak egymással szembe

S tekintetük összetalálkozik egy pillanatra

Majd szó nélkül elsétálnak egymás mellett

Semmi érzelmet nem mutatnak

Mintha sosem lett volna köztük semmi

S mikor már a másik nem látja

Mindketten elmosolyodnak egy kicsit

Hiszen eszükbe jut, hogy miket csináltak régen

Hogy mennyire odavoltak egymásért

Hogy azt hitték, egymásnál fognak kikötni

Aztán eszükbe jut, hogy mi lett a vége

Elkomorodnak, majd azt mantrázzák magukban:

„Ennek így kellett történnie”

[shotmebaby]

Tudom, hogy nem hiányzom neked - mégis látni akarlak…

Pontosan négy hónapja már, hogy lehúztál magaddal a mélybe. Egy balzsamos nyári éjszakával kezdődött minden: tücsökmuzsika töltötte meg a levegőt, a telihold fénye pedig beragyogta a csillogó víztükröt.

Nemcsak alkoholmámorban lubickoltunk aznap este, megmártóztunk a Tiszában - és egymásban is. „Ilyen romantikus, filmbeli pillanat talán csak egyszer adódik az életben” - mondtam magamban, miközben meztelenül belecsobbantam a hűsítő vízbe. Akkor még nem tudtam, hogy néhány hónap alatt lerombolod bennem mindazt, amit évek kemény munkájával építettem fel. Pillangóhatás… Csak egy pillanatra rebegtetted meg a szárnyaidat azon az estén, mégis minden sejtemben egy tornádó söpört végig.

A nyár már rég elmúlt, a szívem azonban még mindig romokban hever. Szilveszter van, egy házibuliba vagyok hivatalos, ahol te is ott leszel. Pontosan tudom, hogy a vesztembe rohanok, mégis elmegyek, mert őrületes módon hajt valami belülről, és kétségbeesetten kiáltja: „mindegy, milyen áron, de látnom kell!” Minden egyes perc amit veled tölthetek, egy újabb reménysugár számomra - bár szinte szétmar belülről, mégsem tudok nélküle élni.

Órákig készülődöm: új ruhát veszek fel, kiválasztom a legszebb cipőmet, műszempillát is teszek, de nem túl hangsúlyosat - tudom, hogy azt nem szereted. Laza loknikat varázsolok a hajamba, majd piros rúzzsal teszem hatásosabbá a belépőmet. Ismered a gyengepontjaimat, ám én is ismerem a tieidet. Biztos vagyok benne: ma este tátva marad a szád, ha meglátsz.

Mégis miben bízom? Hiszen egy hónapja szakítottál velem… Szombat este még azt mondtad szeretsz, és velem akarsz lenni. Annyira vártam a vasárnap reggelt, mint gyerekkoromban a karácsonyt - úgy volt, hogy értem jössz, és leruccanunk vidékre. Mikor hívtál, hevesen dobogó szívvel vettem fel a telefont.

- Hali! Gondolkoztam… - mondtad, én pedig már tudtam, hogy baj van. - Sajnálom. Nem érzem azt a pluszt. Nagyon jó veled, szeretlek. De egyszerűen nem… 

- Mi nem? - kérdeztem kétségbeesetten, miközben éreztem, hogy az egész világom összeomlik.

- Amikor együtt vagyunk, minden jó… - próbáltál szabadkozni.

- Akkor mi a baj? Mit érzel?

- Azt, hogy nem hiányzol, amikor nem vagy velem.

Durr. Mintha egy kalapáccsal hogy ütöttek volna szíven. Ma pedig itt állok teljes harci díszben, indulásra készen. A tükörben látom: remekül sikerült a szépítkezés. Mégis olyan fájdalom sugárzik a tekintetemből, hogy nincs az a szép külső, ami elrejthetné. „Talán egy este erejéig sikerül eljátszanom, hogy minden rendben” - reménykedtem, majd elindulok.

Mire odaérek, már nem vagyok józan, becsiccsentettünk a barátokkal. Kívülről erősnek látszom, de belül haldoklom. Önfeledten nevetgélek előtted, hogy lásd: teljesen túl vagyok rajtad. A szád valóban tátva marad, amikor meglátsz, egész este engem ostromolsz: italt hozol, felkérsz táncolni. Minden percben hozzám érsz, és folyton rámnézel meleg, barna szemeiddel.

Csak hogy minden egyes mozzanat újabb késszúrás a szívembe. Hiszen nem szeretsz! Lélekszakadva próbálom hárítani a közeledésedet - végül elfogy az utolsó cseppnyi erőm is, és már csak sírni tudok.

“5, 4, 3, 2, 1” - kiabálja mindenki - “boldog új évet!” Egymás mellett ér minket az éjfél. Könnyes szemmel rád nézek, de nem mondok semmit. Egyet tudok csak: ha nem a csókoddal lépek át az újévbe, akkor örökre magam mögött akarlak hagyni...

[tej-es-mez]

[laprairt-gondolatok]

[justa-lazygirl]

Én recept

Hozzávalók:

egy alacsony lány

elbaszott család

egy csipet fekete humor

sok sok stressz

túl sok harag

1-2 idegösszeroppanás (+/- néhány)

Mentális betegségek ízlés szerint. A depresszió és a szorongás együtt tuti beválik.

Elkészítési javaslat:

Állandó hangulatváltozásokat gyúrjuk össze féltékenységgel (nyugodtan legyél vele bőkezű) majd megszorjuk egy kis önutálattal és bűntudattal és mindezt belekeverjük egy lányba. Túlgondolást 180 fokon süssük ki idegileg. Ha úgy néz ki, hogy azt a maradék pár embert is el akarja taszítani magától akit a legjobban szeret, etessük meg egy kis rózsaszín kitkat csokival. Azzal igazán isteni lesz. A végeredményt pedig egy minimális sminkel és havonta változó barna árnyalatú hajfestékkel díszíthetjük.

[weiclwy]

annyi mindent kéne

még elmondanom

s ha nem teszem

talán már nem is lesz rá

alkalom

Ismerős arcok-Nélküled

[meowindahouse]

2020. 06. 20

“ Ebben a világban addig vagy értékelve amíg kihasználható vagy!”