Mar 14, 2015
3perces
“...Revolution is in your mind...”
A szoba csöndjében csak őt látom. Homályos, hullámzó foltok előttem, az egész egy látomás. Talán az is volt : valószerűtlen. A zenére is emlékszem, ahogy lágyan körül zsongta a szobát, ahogy az ablakon túl felgyulladtak a kinti lámpák, ahogy a világ forgott. Ültem a székben és őt figyeltem. Talán másodpercek voltak mindössze, talán hosszú-hosszú percek. Hazug a szám, mert semmit nem mondott, mikor kellett volna. Hűséges a szívem, mert figyelt a másik személyre a szobában. Nem hagyta, hogy fájdalmat okozzak. Elaludt. Lehunytam a szemem. Ha kinyitottam, őt láttam meg elsőnek. Így olyan volt, mintha vele ébredtem volna...