A hangod
Már elfelejtettem, hogy hogyan csináljak hétköznapi dolgokat, vagy azt, hogy ki vagy és, hogy én ki vagyok.
Hiányzik a levegő, a napfény és minden ami lehetnék.
Te is nagyon hiányzol. Akárki is voltál.
A napok össze folynak,
a bőröm fehérebb a hajam pedig hosszabb.
Muszáj fenntartani a látszatot, hogy van még remény. Szóval többet nem kérlek, hogy ments meg amikor fuldoklok.
És nem mondom ki hangosan, hogy félek, csak egyszer létezhetek.
Kíváncsi vagyok mi történt azután, hogy mindenkivel együtt eltűntél az életemből.
Most pedig nem tudok másról írni csak rólad pedig nem emlékszem arra, hogy ki is vagy.
- A.













