azért bicskanyitogató a te bemutatkozásod is. értem, hogy mindenkinek vannak igényei és elvárásai, de durva azért, amit művelsz :) ez se, az se, amaz se, emez se, még ilyen meg olyan se legyen a csávó, de te azért nem vagy average woman, ja meg nehogy már gyereke is legyen a te korosztályodban (azzal egyetértek, hogy gyereket vállalni ötvenévesen problémás, de bazmeg, hogy már megszületett gyereke se lehet, te meg rázúdítod a három kutyát, az mennyiben más amúgy?- neked ők a gyerekeid, úgy is kezeled őket). szóval kicsit felhúztam most magam ezen a kettős mércén, ahogy te elképzeled, hogy ennek az egész párkapcsolatos izének hogyan kellene működnie.
hello, ki mondta hogy en megsertodok azon, ha nem akar harom (csak ketto amugy) kutyaval, meg akkor, ha nem vagyok az atlagos - rgo simulekony, klasszikus ertekrendet koveto, atlagos eletutat bejaro, atlagos gondolkodasu - ember?! megkonnyitem mindenki dolgat, kurvara nem elek abban az illuzioban, hogy holnaputan ramzuhan a nagy O (eddig se), de ne lopjuk mar egymas idejet, en sem akarom az ovet. btw negyvenot evesen engedd mar meg, hogy tisztaban legyek legalabb azzal, hogy mit NEM akarok - igy is eleg ter marad annak, amit meg igen.
ugy tunik angyalom, hogy erosen ratapintottam nalad par triggerpontra :D
ps: az lenne a legszomorubb, ha a kutyaimat ugy kezelnem, mintha a gyerekeim lennenek. nem azert van kutyam, mert nincs gyerekem, de ugytunik ez is nehezen fer a fejedbe. kicsit nyithatnal azon a kurva szemellenzon, amit viselsz :*