- Főszerkli úr - szólt a szerkesztőségi értekezleten Sopánka -, ön szerint melyik volt az ókori történetek közül a legnagyobb becsapás? Főszerkli úr int a Négycsöcsű taverna pultosnőjének, Jócsajnak, hogy hozzon a Pannon Prawda szerkesztőségének - Popper és Bátsalmássy művész uraknak, Sopánkának és Főszerkli úrnak - egy négyzetméter mézesbort, mert most a szerkesztőségi értekezlet legkeményebb napirendi pontja következik. Pöfékelt párat a pipájából, ivott egy kancsónyit a mézesborból, majd nekikezdett: - Azt gondolom mindenki tudja, hogy volt ez a trójai háború… De miért tört ki, és vajon igaz é, hogy egy aranyalma, meg egy Párisz nevű hercegecske játszotta a főszerepet? Természetesen nem igaz! De kezdjük az elejéről… - megvárta, míg mindenki iszik a korsójából, majd folytatta - Volt egy esküvő, amely hetedhét, meg üveghegyen is túl… Ahol Thetisz istennő és Peleusz király tartotta a lakodalmát, nem maradhatott el a pacsirtanyelv, a fülemülemáj, a szarkaszív, a csípős kobranyelv, a rántott farkasmellbimbó, de még a marcipános varangy és a metélt teveherék sem. Egyes szerzők szerint mindenkit meghívtak, csak Eriszt a viszály istennőjét nem. - itt Föszerkli úr megnedvesítette száradó torkát, kivett a tálkából egy kis fókaorrt, elmajszolta, majd tovább szőtte az igazság fonalát - Igazából Eriszt nem igazán érdekelte a lakodalom, de a fiát, Hétszűnyű Kapanyányimonyók-ot felháborította. Róla tudni kell, hogy másodállásban ő volt Fehérló Fia, és nem tűrhette ezt a sértést. Ezért Erisznek öltözve betántorgott a buliba, s a vendégek közé dobott egy kézigránátot. Ekkor azonban megérkezett a Tenkeskapi Tánya, és a dzsinntől azt kívánta, hogy változtassa a kézigránátot aranyalmává. Ez volt az utolsó kívánsága, de a kis geci dzsinn még ráírta az almára, hogy a legszebbnek! És ekkor kitört a viszály, és a muszáj az istennők között… Legalábbis Homérosz szerint! Héra, Athéné és Apró Dité is magának követelte az almát, mert saját maguk szerint ők voltak a legszebbek. Na itt van az eb elhantolva! Szerintem Héra észre sem vette az almát! Állandóan Zeuszt figyelte, hogy a férjeura épp mivé akar átváltozni és melyik nőt akarja megkufircolni. Athéné egy szárazkóró vénkisasszony volt, akit az 'ánégyzet plusz bénégyzet' egyenlősége jobban érdekelt a külalaknál. Maradt a világ legalacsonyabb istennője, Apró Dité, aki nagyon jól tudta magáról, hogy ő a szépség istennője… Hát kinek járna az alma, ha nem neki, aki a legszebb. S legyintett Párisra, aki erre boszorkánnyá változott és Hófehérkének adta az almát. S ezután már mindannyian tudjuk mi történt. - Nem, Főszerkli úr! - zúgolódott a Pannon Prawda főszerkesztősége - Abszolúte nem tudjuk! Főszerkli úr ránézett az asztalon lévő üres korsókra, kissé hátradőlt, kotorászott a szütyőjében, s tanácstalanul nézett a szerkesztőség többi tagjára: - Sajnálom, de csak egy vadonatúj CXLIX szerterciuszos érmém van, azt ugye megértitek, hogy nem akarom felváltani és nagyon kiszáradt a torkom… - A tagok tehát összedobtak még egy asztalnyi mézesborra valót, Jócsaj kihozta, Főszerkli úr meg gyorsan kiivott egy korsóval, mielőtt teljesen dehidratálódott volna… - Szóval Páris agglegényként halt meg a Meteorákban, Hétszűnyű Kapanyányimonyók megette John Wick kutyáját, Tenkeskapi Tányára megharagudott a dzsinn és Zen the Ferenccé változtatta, Trójai háború nem volt soha, Odüsszeusz sem kóricált a tengereken 10 évig. Ennyi.
