Hinta
Először állapítsuk meg, mi az a sík, amiről beszélünk és onnan tehetünk aztán kilengéseket, mintha a hintából. Ez a sík, ha a mai helyzetről beszélünk, az úgynevezett kapitalista realizmus, amihez képest itt a többi dolog kiderül, kileng vagy irányt változtat. A kapitalista realizmus már elnevezésében is a korábbi, szocialista realizmust ingerli, és állítása, hogy nincs már történelmi célzatosság vagy transzcendentális törvény, csak a dolgok egymáshoz képesti, pénzre váltható csereértéke van. Ez a világ, minden korábbihoz képest csak negatív csodákat tartogat, egyfajta mítosz-ellenes mítosz, ami a a szentimentális illúziókból levetkőzteti a dolgokat és úgy állítja be őket, mint ami „valójában van”. Leírták már úgy is, mint az a világ, amelyhez a »szavak elpenészesedése« (Ulrich Beck) vezetett, de úgy is, ami csak szimplán »elvarázstalanodott« (Max Weber), és amiben már a szerelem is csak valami business as usual.
“A lehetséges világoknak – a mai helyzet ellenére – azonban hosszú története van”. Ez a megállapítás áll a Mi a filozófia című könyv kezdő lapjain és hát szerzői nem voltak reálpolitikusok, hogy ehelyette azt mondják: nincs alternatíva. Ennek a sivár, transzcendenst nem ismerő, poszt-szekuláris világnak a talaján mégis ragaszkodunk ahhoz, hogy lennie kell valaminek, amiből még oltártüzek gyúlnak, amelyben egy vertikális lét, az Égi és a Földi birodalom megmutatkozik, legalábbis, hogy a dolgok ad hoc feltáruló szubjektív együttállásában egy elveszettnek tudott mélységi modell még pillanatokra összeállhat. Máté és Michal képei ezeknek a gondolatoknak a kreatív kutatásával foglalkoznak, és megmutatják, hogy a káoszra ráfeszített szűrő beiktatása nem csak a filozófiai fogalomteremtő gondolkodás feladata.
A képeken úgy keresik a jeleket, mint egykor a vallásreformisták az eleve elrendelés nyomására, akik úgy tartották, nem árt jól nyitva tartani a szemet, mert azok az üdvözülést vagy kárhozatot rejtő bizonyosságot tartalmazzák. A jelek keresése ebben a formában egy őrült vállalkozás, amelynek sikerét semmi nem garantálja, és az is lehet, hogy a végén majd kiderül, a magukban való dolgok talán tényleg csak magukért vannak.
A valóság természetéről és megismerhetőségéről való spekuláció hagyományosan tehát a filozófia dolga. Az ennél újabb fejlemények mára felemelik a képeken keresztüli gondolatformálás gyakorlatát, sőt a spekulatív realizmus filozófiai irányzata egyenesen azt mondja, a világra való ránézés esztétikai gesztus, az esztétikai ítéletalkotás pedig a varázslatos koncepciója által a metafizika egy ága. Sőt mi több, »gerilla metafizika«. A képek, ahelyett, hogy azt tételeznénk, hogy ellényegtelenítve semmin sem változtatnak, mégis képesek lehetnek talán valaminek a beiktatásával valami másnak a megszakítására, ami ez esetben, mint ahogy kezdtem – a mágikus realizmus a kapitalista realizmusban.
///
Hinta. Bartha Máté – Michal Grochowiak kiállítása. Platán Galéria, 2016. január 21 - február 25.
