No title available

Kiana Khansmith
d e v o n

izzy's playlists!
PUT YOUR BEARD IN MY MOUTH

Andulka
Today's Document
wallacepolsom

⁂
almost home
I'd rather be in outer space 🛸

★
noise dept.
🩵 avery cochrane 🩵
🪼
tumblr dot com
hello vonnie
No title available
EXPECTATIONS

Discoholic 🪩

seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from United Kingdom
seen from United Arab Emirates
seen from Israel

seen from Malaysia

seen from United States

seen from China

seen from Italy

seen from Russia
seen from Germany
seen from Algeria
seen from Algeria
seen from Lithuania

seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from United Kingdom
seen from United States
@conspicuouscontexts
METAHAVEN presents INFORMATION SKIES TOLDI KLUB, 26 OCT 2016 7PM Moderator: KRISZTIÁN PUSKÁR CROSSTALK VIDEO PRESENTATION SERIES
NEURO GYM ART & TECH GROUP SHOW 21-27 OCT 2016 SHELTER 5-6 JÁSZAI SQUARE 1137 BUDAPEST
https://www.facebook.com/events/1655007748093691/
coming soon: www.fauxfriends.net
https://www.facebook.com/events/1655007748093691/
coming soon: www.fauxfriends.net
https://www.facebook.com/events/1655007748093691/
coming soon: www.fauxfriends.net
https://www.facebook.com/events/1655007748093691/
coming soon: www.fauxfriends.net
FEBR 25: https://www.facebook.com/events/1655007748093691/
coming soon: www.fauxfriends.net
MÉDIALEXIKON ☞ FAUX FRIENDS
Telep Galéria, 2016. február 25 – március 3. Megnyitó + web launch (www.fauxfriends.net): Telep, 2016. február 25. este 7
Kovács Gergő–––Alkonypír Keresztes Zsófia––––Áramlás Keresztesi Botond––––(Filter) Buborék Jelena Viskovic & Anna-Luise Lorenz––––Fekete Lyuk Csiszár Mátyás––––Felhő(alapú számítástechnika) Esteban de la Torre––––Folyékonyság Zsolt Miklósvölgyi & Mark Fridvalszki––––Gőz Fanny Pápay––––Hullám The Rodina––––Körforgás Thomas Grogan––––Mágnes Nik Timková & Tina Poliačková––––Merülés Árpád Szigeti––––Napfény (Média) Rui Hu––––Szivárgás Noviki––––(Tweet)Vihar Páll Tomi––––Visszhang Bruno Mokross––––(Kiber) Vízesés
A szószedet általában egy szövegben előforduló különleges címszavak gyűjteménye, amelyek jelentéséről a szerző úgy gondolja, olvasójának nincs elegendő/előzetes ismerete. A szövegíró a félreértések elkerülése végett vagy az új ismeretek bevezetésére létrehoz egy listát ezekből az elemekből, hogy a – gyakran obskúrus vagy halott nyelven írott terminus technikusok, köznyelvi kifejezésekből lett neologizmusok (ma leginkább a poszt- előtag által), idegennyelvi átvételek – a sor végén egy ‘függelékben’ rendszerezett tudástárat képezzenek. Ezeket a szavakat egy dolog köti össze: hangzásuk idegenül cseng a fülnek. Mivel nemszakmai körökben elijesztő hatásuk közismert, használatuk átgondolása erősen javallott, vagyis fel kell tenni a kérdést: tényleg megéri-e élni velük?
A technológiai zsargon egy olyan nyelvészeti terület, ami úgy félelmetes és elidegenítő, hogy még menekülni se lehet előle, hiszen ez a számítógép előtt töltött mindennapjaink kerete. Geekek és nerdek nyelvészeti gettója, persze, ugyanakkor egyszer-máskor neked is ki kell csomagolnod vagy felküldened egy-egy fájlt a felhőbe. A bejárási utak eléréséhez pedig nem árt képben lenni az IT saját szókészeletével.
Talán meglepő az állításunk, de a teljes idegenségként leírt techno-lingóval is gyakran előfordul, hogy a „járt útra” téved. Ebben olyan nyelvhasználatok – amiket mi itt ‘faux friend’-eknek (hamis barátoknak) neveztünk – játszanak kézre, amelyek úgy segítenek bevezetni egy forradalmian új dolgot (Internet), hogy valami régit (Természet) hívnak hozzá segítségül. Az analóg»digitális átálláskor számtalan ilyen esemény történt: a designban ekkor jöttek létre a „skeuomorph”-ok, fogalmi szinten pedig a ‘közvetítői” nyelv vagy a metaforák asszisztáltak a változások előkészítéséhez.
A projekt keretében egy médialexikont állítottunk össze, amelynek szócikkei az internet utáni kor kommunikációs folyamatait becézik egy-egy természeti képben. A kifejezések első jelentésrétegét olyan jelenségek adják (felhő, hullám, vihar, visszhang, buborék stb.), amelyeket ma az infotechnológia területén idézzük a legtöbbet (felhő alapú számítástecnika, filter buborék stb.). A Természet jelölői túlélték a hosszúra nyúlt evolúciót, és a technológia nem csak másolja felületeit és működését, de, dupla csavarként, saját eljárásainak természetesítésére is aktiválja szókincsét.
Hinta
Először állapítsuk meg, mi az a sík, amiről beszélünk és onnan tehetünk aztán kilengéseket, mintha a hintából. Ez a sík, ha a mai helyzetről beszélünk, az úgynevezett kapitalista realizmus, amihez képest itt a többi dolog kiderül, kileng vagy irányt változtat. A kapitalista realizmus már elnevezésében is a korábbi, szocialista realizmust ingerli, és állítása, hogy nincs már történelmi célzatosság vagy transzcendentális törvény, csak a dolgok egymáshoz képesti, pénzre váltható csereértéke van. Ez a világ, minden korábbihoz képest csak negatív csodákat tartogat, egyfajta mítosz-ellenes mítosz, ami a a szentimentális illúziókból levetkőzteti a dolgokat és úgy állítja be őket, mint ami „valójában van”. Leírták már úgy is, mint az a világ, amelyhez a »szavak elpenészesedése« (Ulrich Beck) vezetett, de úgy is, ami csak szimplán »elvarázstalanodott« (Max Weber), és amiben már a szerelem is csak valami business as usual.
“A lehetséges világoknak – a mai helyzet ellenére – azonban hosszú története van”. Ez a megállapítás áll a Mi a filozófia című könyv kezdő lapjain és hát szerzői nem voltak reálpolitikusok, hogy ehelyette azt mondják: nincs alternatíva. Ennek a sivár, transzcendenst nem ismerő, poszt-szekuláris világnak a talaján mégis ragaszkodunk ahhoz, hogy lennie kell valaminek, amiből még oltártüzek gyúlnak, amelyben egy vertikális lét, az Égi és a Földi birodalom megmutatkozik, legalábbis, hogy a dolgok ad hoc feltáruló szubjektív együttállásában egy elveszettnek tudott mélységi modell még pillanatokra összeállhat. Máté és Michal képei ezeknek a gondolatoknak a kreatív kutatásával foglalkoznak, és megmutatják, hogy a káoszra ráfeszített szűrő beiktatása nem csak a filozófiai fogalomteremtő gondolkodás feladata.
A képeken úgy keresik a jeleket, mint egykor a vallásreformisták az eleve elrendelés nyomására, akik úgy tartották, nem árt jól nyitva tartani a szemet, mert azok az üdvözülést vagy kárhozatot rejtő bizonyosságot tartalmazzák. A jelek keresése ebben a formában egy őrült vállalkozás, amelynek sikerét semmi nem garantálja, és az is lehet, hogy a végén majd kiderül, a magukban való dolgok talán tényleg csak magukért vannak.
A valóság természetéről és megismerhetőségéről való spekuláció hagyományosan tehát a filozófia dolga. Az ennél újabb fejlemények mára felemelik a képeken keresztüli gondolatformálás gyakorlatát, sőt a spekulatív realizmus filozófiai irányzata egyenesen azt mondja, a világra való ránézés esztétikai gesztus, az esztétikai ítéletalkotás pedig a varázslatos koncepciója által a metafizika egy ága. Sőt mi több, »gerilla metafizika«. A képek, ahelyett, hogy azt tételeznénk, hogy ellényegtelenítve semmin sem változtatnak, mégis képesek lehetnek talán valaminek a beiktatásával valami másnak a megszakítására, ami ez esetben, mint ahogy kezdtem – a mágikus realizmus a kapitalista realizmusban.
///
Hinta. Bartha Máté – Michal Grochowiak kiállítása. Platán Galéria, 2016. január 21 - február 25.
Mindenki a maga sötétjében
[...]
Meg az is a kezükre játszott, hogy ez idő tájt nem annyira az erős személyiségek, mint inkább a kétes vezéralakokkal megáldott baráti társaságok, klánok, törzsek, védegyletek, érdekszövetségek és titkos szakmai szövetkezések adták a városban a vezérszólamot, s már csak ezért is a közös hírüket ápolták és erősítették. Mintha egyetlen jelentősebb független személyiség sem maradt volna a városban, mintha mindenkinek elenyészett volna a maradék kis tekintélye, és önbecsülésre se lenne többé szüksége senkinek. Kis árulásaik miatt veszítették el az emberek a tekintélyüket, vagy egészen olcsón megvásárolták őket, s úgy használták mint a cselédeket. Az élet mégis ment tovább, hiszen amit a személyes autoritásukból vagy méltóságukból elveszítettek, ügyesen összetákolták abban a kisebb körben vagy zártnak remélt társaságban, amelyhez érdekeiket kötve csatlakoztak, s ahol az önbecsülés pillanatnyi szükséglete szerint hízeleghettek egy kicsit egymásnak. Nagy volt a belső feszültésg, s ezzel a csoport valamennyi önálló erőt is tudott magának teremteni. Olykor nem csupán a védelemre, hanem a támadásra vagy éppen a többiekkel való véres leszámolásra elegendőt.
Nádas Péter: Párhuzamos történetek. A néma taromány, 131.o.
Te egyenes vonalakkal álmodtál, én görbékkel, amelyeknek savas árnyékai voltak / megnyitó szöveg
Ruganyos testek, égnek a kilobájtok, technogimnasztika. Amik eddig a képernyőn végezték a le–le–le–fel vagy a közelít–vissza–távolít–vissza, esetleg a nyit–zár–nyit–zár típusú unalmas mozgásgyakorlataikat, azok most megadták magukat az IRL fétisnek és a való világban is kondibérletet váltottak. Leszálltak közénk, olyan képtárgyakban, amik egy kis nyújtással és hajlítással minden felülethez alkalmazkodnak. Térbelisítik a webet és egy logóról mintázott szoborban, livestream performanszban, forgó 3d objektekben, vízjellel ellátott stock fotósorozatban vagy hangalámondásos videóban demonstrálják a tükör előtt médiatudatos önreflekszivitásukat. Akinek van szeme rá, látja, mennyi izommunka és atleticizmus van ebben az esztétikai kiáramlásban. A munkák úgy tekernek magukon, hogy egyre jobban emlékeztessenek a művészeti világ művészetére, de ugyanabban a ritmusban változtatnak a művészeti világ művészetén, hogy az úgy nézzen ki mint az Internet.
Hibridizálj vagy tűnj el! – szól a feladat.
— ugyanakkor –
Sok jó ok van arra, hogy el akarj tűnni a társadalomból és Sok jó mód van arra, hogy ezt megvalósítsd Nullázd le a bankszámládat A készpénzen kívül hagyd hátra minden földi tulajdonod Vegyél olyan ruhákat, amiket sosem vettél volna fel korábban és öltsd fel őket egy olyan helyen, ahol nem láthatnak A régi ruháidat vágd darabokra és húzd le őket a wc-n Ne mondd meg senkinek, hova mész vagy mit fogsz csinálni Ne telefonálj senkinek mielőtt elmész Ne köszönj el Hagyd el a várost, De ne menj olyan helyre, amiről már beszéltél és olyan városba se, ahol már voltál Változtasd meg a vásárási szokásaidat Ha dohányzol, hagyd abba Ha nem dohányzol, kezd el Ha szereted a csípős ételeket, mostantól enyhe fűszerezésűeket egyél Ha eddig eljártál szórakozni, ne tedd többé A mintázatok kiszámthatóak, hagyj fel velük A menekülés a legegyszerűbb rejtőzve maradni, az a nehéz
A szuperláthatóság korában a hálózatból, így a társadalomból való kivonulás (hippik) vagy éppen a big data ellenében úszó felszínen maradás akarása (hullámlovasok) az a vízválasztó, amely mentén ma a dolgok elválnak. Társadalmi barométerként a művészek érzékenyítenek ezeknek a módozatoknak az elsajátítására, vagyis hogyan menj és hogyan maradj, kint és belül a hálózaton, és a radikális csináld magad mozgalom késői utódjaiként „kibaszottul didaktikus edukációs .MOV fájlokat” gyártanak. Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja.
Rendesen feladta a leckét ez a kiállítás, ugyanis rengeteg dologról kéne beszélni ennek kapcsán, nemcsak esztétikai, de identifikációs, és morális jelenségektől, mint az Európai Unió és a polgári értékek válsága, vagy hogy mit jelent a megszorítások időszakában az internet, ez a hiánygazdaságot nem ismerő információs adatbank; mennyit érnek a képek, ha a piaci árképzés a ritkaságot támogatja, a képek pedig nem ritkák; hogyan válik a túlfinomult bennfentes tudás ennek a ritkaságnak a pótlékává; és hogyan pukkad ki végül a lufi, ha kipukkad; mi lett az internet őskorszakában a yuppikkal szövetkező kulturális bohémiával és a technooptimizmussal, ugyanakkor amikor ahhoz a részhez érsz, hogy nagyon bemelegednél, Alice Deejay hipnotikus eurodance száma visszaránt és a fejedből már az egész gondolatívet kiradírozta. Jelentés képzés és jelentés kioltás, kitárulkozás és leleplezés, csak kapkodjuk a tekintetet, mikor melyik csal lépre épp.
Pallasvuo HOGYAN CSINÁLD videója talán nem tejesen észrevétlenül, egyfajta szalámitaktikával bomlasztja az egész tárlatot. Olyan érzést kavar, mint nemrég egy koncerten, ahol a szervezők úgy rakták össze a lineupot, hogy betettek egy standup-os showmant a kísérleti elekronikát játszó zenészek fellépései közé. Míg a többiek moduláris szintetizátorokon nyomultak élőben, régi menő analóg cuccokon, viszont Goodiepal, – ez a neve az úriembernek, – két produkció között felvilágosította a közönséget, mennyire ‘nagyon kúl is ma az ilyen’ és ‘milyen sokan csinálják még ezt’, Eurorackeken játszani, hah, majd saját produkcióként betett egy Youtube-listát, amit a hasonló hangzás érdekében átvezetett egy analóg filteren. E kis kitérő nélkül az alázatos közönség minden bizonnyal lenyűgözve fogadta volna, de így már köszöni, mostantól jobban résen lesz..
A poszt-net ironikus világában mindig öröm, ha valaki egyenesen beszél. Lehet, hogy ez lesz a következő nagy dolog.
http://artmagazin.hu/artmagazin_hirek/even_if_i_were_to_tie-dye_write_poetry_or_folk_songs_the_media_of_photography_would_keep_haunting_me____akar_targyat_hozok_letre_akar_installaciot_valamilyen_retegeben_mindig_benne_van_a_fotografia_mint_inspiracio_gondolat_vagy_vezerelv.3073.html?pageid=119
[harminchetedik oldal]
- Tudja a faszom*! Tűnődött már arról, édes kisasszony, mennyire eminensen magyar mondat ez, mennyire velejéig magyar? Vajon van-e még nyelv kerek e világon, hol e mondat értelmet hordoz? Mintha más nyelvek nem mutatnának ilyen érdeklődést a Schwanz, a cazzo, a dick tudása iránt. Nem tartom kizártnak, hogy létezik e tudás, csak így tűnik föl, néma.
Kisasszonykám! Néma Schwanzok szomorú erdeiben telik az osztrák császár savanyú ideje.
Nem úgy a magyar! Mennyi fájdalmas beletörődés a fölkiáltásban, mennyi fájó jaj, ám és mennyi hetyke vállvonás is! Vajon miként kapcsosodik ez dicső, ám árnyékkal sújtott történelmünk megannyi vereségben született viharához? És a minden vereség alján mindennek ellenére ott lapuló reményhez, a folytonos újrakezés potenciális (?) ábrándjához? Egyszersmind a hervadhatatlan ellenálláshoz és a nyugalom iránti örökös és kielégíthetetlen vágyhoz. Hagyjatok nyugton, mondja hát ez a magyar ágaskodás, miközben másra sem vágyik, mint érintésre, érintésre, érintésre.
Árulás ez már, mondja kis szívem, vagy csupán a létezés rendes önnönfeleselései? Úgy értem uzuális contradictiói?
Értékelés (részlet)
...és csak ennyiben értékes, annyiben tehát, hogy van, hogy meg van írva. Kértük és folyamatosan kérjük, jó szóval és szó nélkül, erővel és erőtlenséggel, hogy erre nincs szükség. Se Égnek, se Pokolnak, se néki, se nékünk. Hagyjon hát föl önnön pennája nyomozásával, nem ez viszi előre e maga s mások szabdalta ország üdvét. Fogná inkább marokra ama pennát, mintha az az éppenséggel ő említette tárgy volna - ha tárgy az egyáltalán, nem jobban nagyon i élőlény -, és ha már járatni akar valamit, bizony, ne az eszét, sokkal elébb a kezét, a pennát markoló dolgos kezét, akár ínhüvelygyulladásig. Tájékoztatásul még annyit, hogy a fentieket konkrét formában neki nem mondottuk, célszerűbbnek és simábbnak látszott bevált közhelyekkel élni, azokat alkalmazni.
* Elnézést kérek a művelt közönségtől; nem tudtam megállapítani, ki beszél. De Isten az atyám, ki fogom deríteni. - E.P.
//http://en.wikipedia.org/wiki/Der_Todesking