Milyen motort vegyek elsőnek A1 kategóriával? - Enikő története
Az előző rész ugye ott fejeződött be, hogy 2019 októberében meglett a jogosítványom. Szóval folytatom a motor vásárlásnál. Az A1-es kategória erősen bekorlátozta a vásárlási opciókat. Ennek életem szerelme annyira nem örült. Neki az a gondolat jobban tetszett volna, ha egy 250-es, vagy 400-as motort tudunk nézni első körben. Ár-érték arányban is jobban bevette volna a lelke, de az A1-gyel csak a 125-ösök jöhettek szóba. Az előző részt is olvasd el, ha lemaradtál! https://csajokamotoron.hu/honnan-jutott-neked-eszedbe-hogy-motorozni-akarsz/ A jogsimat egy Yamaha Y125-el csináltam. Nézegettük a Hondát, a Kawasakit, felmerült a Keeway is, és a Benelli. Végig néztük az új és használt motor kínálatot. (Itt zárójelben jegyezném meg, hogy életem szerelme baromi jó kézzel nyúl bele a vásárlásokba.) Böngészés közben futottunk bele egy Benelli BN125-be, ami 2019 nyarán lett forgalomba helyezve, de sokat nem használták. Tulajdonosa még jogsi nélkül kapta, de közben várandós lett, és úgy döntöttek végül neki sem kezd a jogsinak sem. Így nem látták értelmét annak, hogy megtartsák a motort. A leendő apuka mozgatta meg néha, hogy ne álljon egy helyben. Összesen 161 km volt benne. Még az ülésen is rajta volt a csomagolás. 2020 februárjában, apósommal, férjemmel és egy utánfutóval Gödöllőre mentünk a kedvesért. Esküszöm szerelmes voltam. Életem első saját járműve, ami csak az enyém! Még februárban elmentünk a közeli tóhoz, kvázi egy testőr szolgálattal: egy Vulcan S és egy Rebel 500 fogott közre. És az évem is a testőrszolgálat biztonságában telt. Megjártuk Egert, Aggteleket, meg mindent, ami a környéken adódott. Megvolt életem első lánctisztítása is. Tudom, hogy ez azoknak, akik benzingőzben nőttek fel, nem olyan nagy dolog. Meg volt az első egyensúly vesztésem is. A garázsban borítottam meg szegény motort úgy, hogy el is tört a fékkar. Újat kellett venni. A gumik sem sokat bírtak, 2020 júliusában vettünk rá egy új szettet. És mit csinál az ember zsír új gumikkal kezdő motorosként? Tréningre megy. Természetesen. Driving experience 1 napos kezdő tréning Nekünk 3 napos program volt. Első nap oda, második nap tréning, harmadik nap haza. Én voltam az egyetlen nő a csapatban. Életemben nem hallottam annyiszor a "parádés" szót, mint a tréning napján Sárvári Zsolt (Mackó) szájából elhangzott. Le nem tudtam vakarni a vigyort a sisak alól az arcomról. Pedig még nagyon erősen bizonytalan voltam magamban, de akkor is jól esett a pozitív megerősítés. Hazafelé már a férjem szerint is látható volt a különbség. Itt meg is született az elhatározás, hogy bizony minden évben ildomos elmenni egy tréningre. Az sem utolsó, hogy Miskolc mellől elmotoroztunk egész Ráckevéig, ahol a szállás volt, minden kajázásra elmentünk valahová, plusz a tréning helyszínére és vissza, aztán haza. 2021-nek már úgy mentünk neki, hogy még 2 éven belül van a KRESZ, akkor essek neki az A kategóriának, legalább a KRESZ-t spóroljuk meg! 2021-ben szerveztek Sajóbábonyba egy vezetéstechnikai tréninget. 2 napos. Az előző éves tréning élmény után naná, hogy el akartam menni. Itt van egy köpésre, ráadásul az időpont egybe esik a Nemzetközi Női Motoros Nappal. Tele lelkesedéssel vágtam neki a dolognak. Az idő nem volt túl jó. Nyálkás, nyirkosan kezdődött, majd kisütött a nap, és nagyon meleg lett. Első nap sikerült az egyik 8-asban elesnem. Nagyon nem aggódtam még, ilyennek is lennie kell. Egy szív alakú zúzódással a könyökömön megúsztam. Természetesen teljes felszerelésben vettem részt a tréningen végig. Második nap esővel kezdődött. Reggel még vizes volt minden. Vacilláltunk, hogy mi lesz az idővel, de kisütött a nap. Párás meleg lett. Én pedig azon az elven, hogy mivel kifizettem, és a lehető legtöbbet akarok tanulni, egy pillanatra sem álltam ki. Meg is lett a böjtje. Második nap a vészfékezős gyakorlatot elrontottam. A motor kicsúszott alólam, kipördült, végül mellettem csúszott, én meg az aszfalton. Finom filmszakadás, nem emlékszem mi történt, csak az iszonyat bűntudat maradt meg. A nadrágom, kabátom szakadt, a csizmám, sisakom kész, a motor jobb oldala sérült, és a lábtartó + a fékkar (megint) eltört. Attól még haza tudtam menni. A felszerelés miatt horzsolásokkal, zúzódásokkal megúsztam a dolgot. A férjem csak annyit fűzött hozzá, ha le akartam cserélni a felszerelést, miért nem szóltam, nem kellett volna elesni emiatt. Egyáltalán nem mentem gyorsan, talán 30-40 km/órával, mégis sérülés lett a vége. A kezemet annyira megütöttem, hogy a fogás egész nyáron nehézséget okozott. A büszkeségemen is jó nagy sérülés esett. Nem is vágtam neki a kategória bővítésnek. Teljesen elment a kedvem tőle. Jött a "Mit is képzelek én magamról" fajta gondolkodás mód, és ez egészen sokáig kitartott. Innentől magyaráztam magamnak, és a férjemnek is, hogy tökéletesen elég nekem a 125. Nagyobb motorral, nagyobbat lehet esni, stb. Ebben az évben megvettük a csere alkatrészeket. Kaptam új felszerelést, de lényegesen kevesebbet motoroztunk. 2022-ben is máshol volt a fókusz. 1-2 rövid kör a környéken, max Aggtelekre mentünk fel, de az önbizalmam továbbra sem épült túl nagyot. Tökéletesen tehetséges vagyok abban, hogyan terelődjek át más fókuszokra, hogyan kerüljem azokat a dolgokat amikkel kényelmesebb nem foglalkozni. A férjemet viszont nem ilyen fából faragták, és talán ez az egyik, ami miatt el sem hiszem, hogy megtaláltam. NEM HAGY BÉKÉN! Hamarosan folytatjuk.... Read the full article
