Borkou, Chad.
Satellite imagery screenshotted from Bing maps (the colours on Bing are way more beautiful than on Google maps, believe it or not!)
seen from United Kingdom
seen from United States
seen from Germany

seen from United States
seen from Germany
seen from Israel
seen from Spain
seen from United States
seen from Spain

seen from United States
seen from China
seen from United Kingdom
seen from Netherlands
seen from Türkiye
seen from Germany
seen from Türkiye
seen from Türkiye

seen from Türkiye
seen from Türkiye
seen from United States
Borkou, Chad.
Satellite imagery screenshotted from Bing maps (the colours on Bing are way more beautiful than on Google maps, believe it or not!)
Borkou. Tigui. 1976 by Raymond Depardon
Eddeki, Tchad | anmede | Flickr (CC BY-SA 2.0)
illusztrációm Gustav Nachtigal - Szahara és Szudán című könyvének, 12. Rablótársaság című fejezetéhez.
Rablótársaság.
“Csatlakoztam tehát a nyugtalan életű uled-szolimánok karavánjához. Kicsiny arab törzs ez, szétszórva, egyesített haderejük aligha érte el valaha az ezer főnyi lovast. Történetük roppant kalandos. Ősi hazájuk a Földközi-tenger melléke. A Nagy Szirtisz környékén legeltették a nyájaikat, nyaranta meg Fezzan oázisaiba vonultak a datolyaszüretre. Súlyos belső meghasonulás következtében elvesztették függetlenségüket.A tripoliszi pasa szolgálatában öt nagy rablóhadjáratban vettek rész, Fezzantól a Csád-tó körüli országokig. Láttam öregeket akik résztvettek ezekben a harcokban. Csillogó szemmel beszéltek a régi szép időkről. Amikor ismét fölvirult, megerősödött a törzs, tizenkét éven át uralkodtak Fezzan fölött és nyugtalanították Tripoliszt. Később azonban a törökök hatalma megszilárdult Tripoliszban, leverték a szolimánokat, főnökük haldokolva megesküdött hogy önkéntes számüzetésbe vonul. A legyőzöttek a szaharán át Borkuba, onnan Kanembe, a Csád-tó mellékjére vonulutak vissza. Bámulatos szívóssággal és vállalkozó kedvvel egymás után valamennyi törzset megtámadták a Bornuba vivő úttól keletreTibeszti és a Csád-tó között. Gyűlölték és rettegték őket. Amerre elvonultak, minden elrabolhatót elraboltak. Egész vidékek elnéptelenedtek. Sikereik föltüzelték őket.Zsákmányra éhes kalandor északafrikai törzstársaik támogatásával szemet vetettek a tuaregek tevéire. Tudvalevő hogy az egész világon a tuaregeknek vannak a legkitűnőbb tevéik. A martalócok kedvelt célpontja volt Kauar oázis, a Bornuba vivő út mentén és az oázist körülvevő sivatag. Négy év alatt 50,000 tevét szedtek össze azon a tájon. Azután következett a bűnhődés. A tuaregek 1850-ben mintegy 7000 emberrel, teveháton és lóháton, hirtelen fölbukkantak Kanemben, egy szoros völgyben rajtaütöttek az elbizakodott ellenségen és kézitusában a fegyverfogható férfiak színevirágát kiirtották. A főnök is elesett, családja hét tagjával együtt. Hazaz apjaa helyszínén mesélte el nekem a véres kudarcukat. Ő maga is résztvett a harcban. Alig huszadmagával maradt volt meg hímondónak. Lóháton menekültek. Barth, a német utazó, kevéssel ezután járt (1851-ben) Kanemben. Úgy emlékezik meg az uled-szolimánok törzséről, mint amely végleg el fog tűnni. Nem így történt. Szívós életereje megmentette a törzset. Az életben maradtakat Bornu védelmébe fogadta, lovat és fegyvert adott nekik és határőrökül alkalmazta őket Vadai ellen. Jóllehet kevesen voltak s nem akadtak ekkoriban kiváló vezetőik, túlélték a válságos időt. Nemsokára már több száz főnyi lovast és gyalogost állítottak ki. Békét kötöttek a tuaregekkel, Borkut sikerült megtartaniuk és Kanemben egyre erősebben megvetették a lábukat.Amikor én ott megfordultam, messze földnek föltétlen urai voltak ismét az uled-szolimánok és éppúgy félték és gyűlölték őket mint virágzásuk idején. Portyázásaikkal még egyre nyugtalanították a szomszéd népeket. Mennél jobban elnéptelenedtek Kanem pusztái és Egei és Bodele lapájai, Kanemtől északkeletr, amelyek valamikor oly gazdagok tevékben s mentől inkább visszavonult a a kanemi lakosság a Csád-tó szigeteire, annál messzebre kiterjesztették rablóhadjárataikat.Még Darfurtól északkeletre is elkalandoztak. Idő és tér nem szab határt a sivatag fiának. Elvándorol az a világ végéig, amíg tevét s élelmet talál s ahol fölüti sátrát vagy kunyhót rak magának : ott a hazája.”
A 19. Század második fele valóságos hőskora volt az Afrika felfedező utazásoknak, ezek közül is kiemelkedő eredményeket értek el német származású tudósok, felfedezők akik közül többen az életükkel fizettek a titokzatos és vad földrész etnikai és geológiai feltérképezéséért. Gustav Nachtigal feladata az volt hogy I. Vilmos porosz király ajándékait eljuttassa omárhoz, Bornu fejedelméhez ( a Bornui királyság ma közép Szudánban lenne, a Csád-tó partján ). Feladatát fényesen megoldotta, utazása azonban 5 évig tartott.
Borkou, Chad
Borkou, Chad
Borkou, Chad
Borkou, Chad