Bélás post
Még a hetedik nap estéjéhez egy szösszenet.
Valahol éjfél és egy között lehetett (otthon 1-2 tájékán), mikor kimentem egy utolsó cigire elalvás előtt. A csökkenő majdnem-telihold-, és szomszédos lámpák fényénél a következő jelenet játszódott le a szemem előtt. Kathy, a lány nyulunk békésen szagolgat, füvet nyammog az alig több, mint 13 fokban. Valószínűsítem, hogy agyában a legújabb nyúlcipő divatot pörgette végig, esetleg a legújabb CosmoRabbit "50 tipp, amivel akár 3 percig is bírhatja a pasid" cikkén filózott. Mellette fél méterre Béluska, a fentiek férfiúi megfelelőjében.
Béla nagyon lassan, majdhogynem hangtalanul odalopózik Kathy mögé. A szándék félreérthetetlen. Kathy nem fogadja a közeledést, arrébb szökell kettőt, majd folytatja a fentieket. Béla lelkesedése azonban cseppet sem lohadt. Olyan lágyan, finoman (mi, férfiak tudjuk: sunyin) közelíti meg lány nyulunkat, mint előbb. Az eredmény Béla legnagyobb sajnálatára ugyanaz. Úgy látszik, nem ma este fognak megfoganni a kisnyuszik.
Az alatt az 5-7 perc alatt, amíg a cigimet szívtam, ez a jelenet végtelen ciklusba került és folyamatosan ismétlődött. El nem múló kitartással (sziszifuszi munka) próbált odalopózni Kathy nyúlszemmel bizonyára roppant bájos tomporához. Nem tudom, meddig játszottak fogócskásat papás-mamás helyett, de a lényeg, hogy maximális respect Bélusunknak. Béla nem adta fel.
Béla egy igazi férfi.