Tényleg megérné másokat beengedni a lelkünk legmélyebb zugaiba?
Szeretettel ittasan azt mondom, hogy igen…viszont.
Picit olyan érzés engedni ennek a hirtelen érkező csábításnak, mint mikor szesztől mámorosan nagy mosollyal az ember szerelmet vall az előtte állónak.
Akkor ott, a legjobb ötletnek tűnik. No de a másnap…
Másnap érkezik a szégyen, az hozza magával kézen fogva a rettegést a magánnyal.
S egyszerűen megállás nélkül kattognak azok a bizonyos fogaskerekek, hogy na mégis, hogyan szúrhattunk el így mindent.
Végül pedig beletörődik az ember, hogy megint túl sokat mutatott, és legközelebb Isten bizony még jobban odafigyel arra, hogy jobban vigyázzon a kis titkos szentélyére.



















