don't let your fear destroy you

Egy olyan hullámvasúton ülök, amire soha nem vettem jegyet

[probalokjobblenni]

Vihar

Néha nem tudom eldönteni, hogy melyik vihar a nagyobb. Az amelyik kint van, vagy az amelyik bennem tombol.

[boldoganleszekongyilkos]

Nem játszhatod el örökké, hogy minden rendben van, amikor az életed romokban hever...

[quotefeeling]

“If it’s still in your mind, it is still in your heart.”

— Paulo Coelho

[ironyquotes]

[perfectfeelings]

“I no longer have the energy for meaningless friendships, forced interactions or unnecessary conversations.”

— Joquesse Eugenia

[anxietyproblem]

[ironyquotes]

[the-inspiring-quotes]

[anxietyproblem]

[depressionisnotagame]

Toxic Trait #13

A szívem nehezen enged el embereket, szóval addig maradok benne egy rossz kapcsolatban (lehet akár baráti is), ameddig nem kezdesz eléggé irritálni/zavarni. Szerencsére ha ezt egyszer eléred, onnan már sosincs visszaút.

[probalokjobblenni]

2026.05.03.

Szabad vagyok

Mégis börtön ez a szoba

Menekülnék, de hova?

Addig is bármit, mindent odaadok

Hogy egyszer komolyan mondhassam; szabad vagyok

[szomorualelkem-deactivated20260]

Valami megváltozott bennem, de inkább csak megtörtem legbelül...Már nem aggódom azon, hogy mi lesz, nem könyörgök többé figyelemért, segítségért, sem pedig azért, hogy megértsenek. Elfáradtam abba, hogy bármi is érdekeljen. Szinte már az ellentéte vagyok az akkori önmagamnak..

[szomorualelkem-deactivated20260]

Mostanság oly sokszor mondom ki azt, hogy nem érdekel...és ez mindenre igaz lett. Pedig igazából nem arról van szó, hogy ami fontos volt eddig, az most kevésbé az. Én csak elfáradtam....

[quotefeeling]

“If you have been brutally broken, but still have the courage to be gentle to others then you deserve a love deeper than the ocean itself.”

— Nikita Gill

[xszerelmes-lelekx]

„Ha egyszer majd megkérdezik, hol veszítettem el magam, nem helyet mondok, hanem egy nevet.”

[probalokjobblenni]

2025.02.05.

Miért a kedvenc embereimből lesznek a legfájdalmasabb leckék?

[probalokjobblenni]

2025.04.06.

Nem vagyok jól. Nagyon nem, mégis eljátszom, hogy minden szuper. Úgy érzem meghaltam és a szellemem van jelen. A világ halad tovább, a napok, hetek telnek. Én pedig megragadtam egyhelyben. Nem tudok megmozdulni, nem tudok egy lépést se tenni előre, pedig futnom kellene, hogy végre utolérjem a világot. De nem hogy futni nem tudok, sétálni sem, egy lépés pedig borzasztóan fáj. A földön fekve kúszok és nézem ahogy minden elhalad mellettem. Már nem tudom ki vagyok és emiatt kivagyok. Hova tűnt belőlem az élet? A boldogság, a vágy hogy küzdjek és megvalósítsam a céljaimat? Hol van az az énem aki szerethető? Hol van? Hova tűnt? És ki ez az ember akit a tükörben látok? Hol az élet a szeméből? Ki ez? Ez lennék én? Egy roncs? Hogy jutottam el idáig? Mi történt? És mikor lesz vége? Annyi kérdés és válaszom egyikre sincs. Talán itt a vége. Vége mindennek. Nekem ennyi jutott talán, több nem. Hisz a legnagyobb vágyam jelenleg hogy elaludjak és többé ne keljek fel. Szép vége lenne a történetemnek.