#cserehat

[kekturanaplo]

Baktakék -> Fancsal -> Gibárt -> Hernádcéce -> Boldogkőváralja | Extra képek

[kekturanaplo]

Tornabarakony -> Rakacaszend -> Felsővadász -> Abaújszolnok -> Baktakék | Extra képek

[kekturanaplo]

OKT-46 | Emberek, beszélgetések, templomok

Tornabarakony -> Rakacaszend -> Felsővadász -> Abaújszolnok -> Baktakék: 31,7 km

Ma nagyon ráérősen csak fél 8 után startoltunk, de könnyen voltunk, hiszen Barakonyból indultunk, és Edittel le volt beszélve, hogy eljön értünk Baktakékre. Reggelire kaptunk cukkinis rántottát, libatepertőt, házi lekvárt, pirítóst... Igazi urizálás volt, a megszokott zab-chia kombó helyett.

Nem tartogatott a táv túl sok izgalmat, a Cserháthoz hasonló dimbes-dombos tájak, szántóföldek és erdőfoltok tarkították az utat. A szántóföldeknek határozottan jobban áll a tavasz vagy a nyár, így “holtan” nem nyújtanak túl felemelő látványt. És rengeteg-rengeteg őzláb gomba erre is. (Fun fact: az egyik őzláb gombás réten, ahol megálltunk enni, egy valódi őzlábat is találtunk. Ironikus.)

Első állomás a szomszédos Rakacaszend volt, ahol a boltnál két bácsi szintén készségesen mutatta, hol találjuk a pecsétet. A boltnak amúgy nyitva kellett volna lennie, ők is azért várakoztak. De ez megszokott erre, hogy a nyitvatartási idő, mint olyan, csupán egy irányvonal. 

Olyan érdekes, hogy errefelé (a csereháti kis falvakban) milyen sokan megálltak egy pillanatra a találkozásunkkor, megkérdezték honnan, merre... Rövid kis általános érdeklődés, de mégis olyan szokatlan volt.

Az útba ejtett kis falvakban nem volt sok látnivaló, leginkább a templomok, így abból extrém sokat megörökítettünk. Itt látható a rakacaszendi görög katolikus:

De még volt itt református is, csak sajnos valahogy eltéveszthettük az utat, így nem jutottunk közel, pedig annak kettős tornya van, ami rettenetesen ritka idehaza.

Következő állomás: Irota. Itt az Istenszülő oltalma görög katolikus templom, és főleg a hozzá vezető kis lugas-szerű út érdemelt fotót:

Irota neve amúgy elvileg az ‘irtotta, irtás’ szavakból eredeztethető, mert az első lakói erdőirtás céljából települtek ide. Az itt élő embereket sok csapás sújtotta, volt kétszer tűzvész, később kolera, tífusz, torokgyík, és minden harmadik ember áldozatául esett. Régebben persze.

Felsővadásznál a pecsétet rendesen egy házban őrzi egy férfi, akihez be kell csengetni, ha nem hallja esetleg, hogy a kutyája félőrülten ugat. Kijön, hozza magával, pecsételünk, közben rövid beszélgetés, ki ő, kik vagyunk mi, honnan merre, szokásos. Érdekes, hogy ezt a pecsétőrködést így bevállalta, de azt mondta, szinte mindig otthon van, ha mégsem, akkor az anyja, aki aztán rendesen kikérdezi a turistát! :)

A római katolikus templom:

A falu végén beszólt egy nénike, hogy azt hitte a kerítését jövünk megcsinálni! Rápillantottunk a házra, amelyre rámutatott, és nem tudtam eldönteni, poénkodott-e, hiszen annak nem hogy kerítése nem volt, de ablaküvege sem nagyon.

Nyéstára értünk, de csak nagyon a szélén mentünk át. Sehol egy lélek sem, csak lepusztult házak. Lepusztult ugyan, de sokban mégis laknak ott. Lyukas tető, betört ablakok... borzalmasan nyomasztó látvány volt.

A templomot nem érintettük, de a dombról visszafordulva azért a tornya látszik:

Abaújszolnok. Görög katolikus temploma kissé távolabbról, mert itt is csak a falu szélén haladtunk át:

Elég szeles, naptalan de legalább jó felhős idő volt, és fáradtak is voltunk a sok fel-le miatt, nem sírtunk volna, ha végre közelebb került volna a cél. 

Nem említettem még a kutyákat... Nagyon agresszívek errefelé, és sok kószál szabadon. Szerencsére nem volt bajunk belőle, de párszor azért ránk hozták a frászt.

Na de Baktakék előtt van egy kilátó, a Katalin-kilátó, a Kalmi-tető oldalában. (hallod, Gábor? :D ) 2015 óta itt áll, de nem sikerült azóta sem feltüntetni egy térképen sem. Nem nagy szám a kilátás, de pl. a regéci vár pont látszik, ha nagyon meresztjük a szemünket.

Baktakék, a hírhedt Baktakék. 

- “Baktakéken lejmolnak”.

- “Baktakéken szívesen elkísérnek a boltba, hogy vegyél nekik valamit.”

- “Baktakéken, ha meglátják, hogy van pénzed, mindjárt azt akarják.”

A falu előtt két út volt, vagy a kéken haladva, vagy pedig egy kisebb kerülővel a betonúton, ami szintén a pecséthez vezet, csak kikerüli azt a részt. Végül a beton mellett döntöttünk, pedig megint hoztam cukorkát, minden eshetőségre, de megmondom őszintén, zavart, hogy nem tudtam mire számítsunk.

Aki itt jár, és kéktúrás, annak szinte kötelező meglátogatnia Szádváry Gyula bácsit, akinél nem csak különféle pecsétek találhatók, hanem szívesen mesél is (ő maga már háromszoros teljesítő), sőt Rockenbauer Pállal is jóban voltak. De ami még fontosabb: a saját könyveit árulja, készült 3 is, a teljes körről. És bónuszként a felesége verses-novellás kötete. Nem akarom bántani az öreget, de nagyon zavaró a nyomulása, hogy eladja a cuccokat, mi pedig balf...ok vagyunk visszautasításban. Végül megvettük az OKT-s könyvét, és a feleségéét is. Itthon belelapoztam, és hát oké, hogy megírta, de azt állította, a felesége, aki magyartanár, átnézte, kijavította stb. Fullon van hibákkal, de tényleg, engem nagyon zavar az ilyesmi olvasás közben. K szerint maga a megfogalmazás is elég száraz, darabos. Úgy néz ki, nem ez volt a legjobb befektetésünk.

Végül Edit megérkezett értünk, és hazarepített. Itt is csak kerülőkkel lehet eljutni A-ból B-be, ezért egy jó órás volt az út, ami alatt ő is sokat mesélt a környékről, amiből a legemlékezetesebb Bódvalenke története: Freskófalunak is hívják, szinte csak cigány lakta falu, mélyszegénység itt is megvan rendesen. Néhány éve egy diplomatafeleség elhatározta, hogy ő megmenti ezt a falut, és kitalálta, hogy a házak oldalára freskókat festet, és így ismert lesz majd a falu, és dőlnek a turisták, dől a lé. De sajnos nem így lett, ugyanúgy maradt Bódvalenke, csak a házak egyik oldala megszínesedett a lyukas tetők alatt. A turisták továbbra sem mernek kiszállni az autójukból itt, nem hogy végigsétálva megcsodálni a képeket. Infrastruktúra-változások sem történtek, maradt a szegénység. Itt egy cikk arról, hogy milyen nagy reményekkel vágtak neki, és pár kép is akad, nézzétek meg!

[aj-rromale]

The ‘Cserehat model’: Area-based development and Roma inclusion

The programme’s starting point was the principle that the resources and solutions to Cserehat’s socio-economic problems could be found locally—‘all in one place’. © www.poor-roma.hu

This article presents lessons learned during the six years in which the ‘Cserehat programme’1 for integrated local development has been working in one of northeastern Hungary’s poorest regions. This programme represents a departure from conventional development programming, in that it has replaced sectoral, top-down approaches with a focus on area-based capacity development in order to help marginalized communities.

Conventional local economic development programming focuses primarily on attracting private capital and infrastructure funding, from government or EU sources. Promoting economic growth is the main goal. Such programming is often technocratic and commercial in nature, and beneficiaries are often separated from the design and implementation of the development projects pursued. When such programming embraces participatory processes, it often starts with the preparation of a strategy, which can exclude beneficiaries without strong educational backgrounds or experience—or who are put off by ‘development jargon’.

However, in many cases such approaches need to be supplemented by alternative local development initiatives that focus on sustaining and rebuilding livelihoods, non-profit financial and social services, small-scale energy production and infrastructure development, micro-farming, and the like. Empowering communities to solve their own problems, and protecting the quality of life, are the main goals of this approach.  The Cserehat programme represents a successful application of this approach to local development. Why Cserehat?

Despite substantial investments in regional development, territorial disparities are increasing in many new member states of the European Union, as well as in Southeast European countries that are currently negotiating for EU membership. These disparities can be largest at the micro-region (NUTS 4) level,2 where multiple social, economic, and infrastructure shortfalls are often present (see Box 1). In addition, Hungary faces problems posed by the growing territorial segregation of marginalized Roma communities in poor areas.   Located in economically depressed northeastern Hungary with a population of 100,000, the Cserehat micro-region suffers from unemployment rates that run as high as 50 percent in some areas. While the 2001 census found that Roma made up 2 percent of Hungary’s population, their share in Cserehat was 15 percent—and has likely risen in the intervening decade. Poverty and social exclusion are particular issues among Roma youth; one study found that 14-18 years-olds comprise 80 percent or more of the population in Cserehat’s most vulnerable Roma communities.3Access to social services and information is often poor; initiatives to raise household incomes and mediate local ethnic tensions are very important. Roma and non-Roma residents in many of Cserehat’s 114 local communities suffer from vicious cycles of poverty, exclusion, low expectations, and apathy.

•    Social inclusion of disadvantaged Roma and other vulnerable communities, with a particular focus on women, children, and the elderly;  •    Mobilization of local resources for employment and income generation, business development, and small infrastructure projects; and  •    Strengthening local communities’ abilities to attract and absorb national government (and potentially EU) funds for regional development.

The programme’s $2.8 million in initial funding ($300,000 from UNDP, $2.5 million from the Hungarian government) was not large, in comparison either with other initiatives or with the scale of Cserehat’s problems. The programme’s value can be seen in the funds raised from other sources, including $5 million from EU funds and the Norwegian government. Moreover, the Hungarian government scaled up the Cserehat programme to create a $640 million national local integrated development programme, for implementation during 2009-2013. Some $40 million of these funds were allocated to the Cserehat programme. Perhaps more important than the money raised has been the application of the integrated development paradigm combined with the mobilization of social capital and capacity development activities for local stakeholders within a given area. These included:

•    Community coaching and global grants, to empower poor people and mobilize resources at the local level;  •    Mapping local partners and development ideas in line with partnership building;  •    Grant schemes to help poor households and to leverage local resources;  •    Establishing a social resource centre to serve as a local organizational facility, a place for information dissemination (inter alia regarding resource mobilization opportunities); •    Special planning processes to ensure participation of vulnerable groups.

Programme principles and methodology    

The programme’s starting point was the principle that the resources and solutions to Cserehat’s socio-economic problems could be found locally—‘all in one place’. This principle spoke to the need to apply integrated, flexible processes that simultaneously empower disadvantaged communities, confront ethnic tensions and prejudice, create jobs, introduce more sustainable environmental practices, and promote gender equality, while also developing solutions for the special problems facing the region’s youth.

This principle has been realized by a focus on developing capacities through an integrated area-based development process, rather than on designing, managing, and financing detached projects. Within this framework, key operational principles include:

•    Participation and social organization. Effective area-based development programming requires community engagement in its design and implementation. In addition to providing information, training, advice, and funds, the programme invested in expanding Roma communities’ ambition, skills, and organizational networks;

•    Development is for everyone. Local development should include everyone in a community, including the most vulnerable. Everyone has ideas and can contribute. The mission is to create the capacity of locals to transform their perceived needs into projects. Experts should not tell people how to live, or what to do. Learning is an interaction among equals. •    Better communication. The programme established a social resource centre that serves as an information and coordination hub. It focuses on conveying best practices across the region; bringing in helpful partners; and enabling people and organizations within and outside the region to communicate with each other. •    Start small. Working with people with no development experience, the first actions have to be small-scale, reflecting local actors’ limited capacity. The first step might indeed be very small, like buying a football and shoes or organizing a village day for local Roma. But activities can rapidly grow, as actors gain confidence and skills under the guidance of the coach. Their small size helps local communities to ‘own’ and benefit from the programme.

•    Co-financing. The poorest households often face the greatest difficulties in accessing project funding because they are unable to put up co-financing. The Cserehat programme therefore set up a special $700,000 co-financing fund, to supplement the resources of the poorest localities for larger projects drawn up with community participation. This fund helped local beneficiaries to attract some $5 million in additional financing during 2008-2010.

The programme formula consists of the following steps:5

1)    Identify an area that is suffering from regional disparities, and is suitable in size for inclusion in the programme.  2)    Put in place a community coach and a team working with all relevant local stakeholders, in order to make things happen. 3)    Mobilize local communities and conduct capacity development activities. 4)    Bring representatives of marginalized groups together with other community members, including public and business representatives and civil society organizations, in order to foster mutual communication, reduce ethnic tensions, and support local partnerships. Diverging interests can be reconciled via the creation of a local action plan, which is less sophisticated than a full strategy, but closer to the participants’ reality. These plans are formally approved by both the local communities in Cserehat and by the national authorities. 5)    Generate activities and projects that engage the resources present in the region and the energies of local communities, including the poor and vulnerable. 6)    Create a structure for effective partnerships between the different stakeholders in local development. Their capacity to do local development without outside assistance is needed to ensure the sustainability of the process of local development. 7)    Ensure that the process is sustainable and ‘localized’ by pursuing the programme over a period of time.

Programme results and lessons learned

Thanks to the Cserehat programme 60 Roma self-help groups were established, and networked together, in Cserehat’s 114 local communities. Some 1400 jobs were created (50 percent of which were filled by Roma), including via the establishment or expansion of 43 social enterprises (90 percent of which provided employment for Roma). Under the 116 projects supported by the programme’s grant schemes, some 2,500 local development partners were mobilized and their activities mapped out. The creation of green jobs via energy efficiency, water management, and nature protection projects was a major focus of these projects, as was better access to information, innovative social services, housing, small business formation, and community economic development. In addition, a website and the Independent Roma News Agency were established.

Perhaps the programme’s most important accomplishments lie in its challenges to beliefs that the poor and vulnerable have no good ideas for improving their own lives, and can therefore be ignored in the design and implementation of projects from which they are to benefit. Instead, the Cserehat programme shows that development should be done with, rather than for (or to) beneficiaries. It also challenges the assumption that mainstream economic development is the sole or most important driver in eliminating territorial disparities. The programme shows how local resources and energy can be mobilized to help development take hold in disadvantaged communities—which can in turn bring these communities closer to mainstream development processes.

Marta Marczis, who works as an adviser on area-based and cross-border development for UNDP’s Bratislava Regional Centre, designed the Cserehat programme and served as the programme’s chief technical adviser.

1 For more information, see http://www.cserehat_en.siteset.hu/. 

2 This acronym stands for the EU’s statistical nomenclature of territorial units.

3 Judit Molnar, ‘Socio-geographical analyses of vulnerable groups living in geographical and social peripheries in tiny villages in the Cserehat geographical area’, 2008, University of Miskolc (Hungary).

4 See Albert Faluvegi, ‘Regional pattern of socio-economic characteristics in the period of transition and the expected effects’, Hungarian Academy of Sciences-Central Statistical Office 2004; and ‘Socio-economic situation of micro-regions (NUTS4) in Central Hungary (Budapest, Pest County)’, Central Statistical Office, 2005.

5 For more on this, see M. Dower, and M. Marczis, ‘Rural Development in Europe, LEADER+ Handbook’, Ministry of Agriculture and Rural Development in Hungary, 2005.

(via UNDP: The ‘Cserehat model’: Area-based development and Roma inclusion)