#osz

[egy-lany-blogja]

[tobbre-vagyok-kepes]

Évszakok és az élet a legszebb álmaimban.

🌞Nyár🍹:

Tiszta környezet, modern otthonos ház, elzárva a nagyvárostól, kedves szomszédok, édes állatok. Az udvarban egy nagy medence áll, mellette egy asztal rajta limonádéval, koktélokkal, édes nyári hangulatú zenét hallgatunk a lányokkal, közben nevetünk a medencében és iszogatunk. A bőröm a legszebb karamellbarna, körmeim neonzöldek. Medencézés után a teraszon napozunk, hallgatjuk tovább a zenét. Amikor meguntuk mindenki felveszi a kis baseball sapiját és elmegyünk sétálni. Csak élvezni a meleget, szabadságot. Hazaérve mezítláb a gyönyörű zöld füvön mászkálunk, majd este a trambulinban nézzük a csillagokat és értékeljük a hűs időt a nagy meleg után. Bent popcornt eszünk, majd egy film megnézése után hajnali háromkor talán sikerül elaludni. Másnap reggel új kalandokat élünk meg.

☕Ősz🍁:

Környezet ugyan az, csupán csak annyi különbséggel, hogy a gyönyörű smaragdzöld füvet őszi levelek terítik el, és az időjárás hűvös lett. Kezdetét vette az új iskola év, amit mint minden évben izgatottan, aranyos sulis cuccokkal, lelkileg felkészülve várok. Már ki vannak készítve a melegebb dzsekik, cuki csizmák és nemmellesleg a meleg pihe-puha takarók. Egy sulis nap után hazaérve belebújok a bundás zoknimba, felveszek egy melegítőt, egy nagy pulcsit és kontyba teszem a hajam. Leülök az asztal elé tanulni egy forrócsoki és egy nagy takaró társaságában. Mire végzek a lányok az ajtóban állnak, és fel vannak készülve az őszi Starbucksos délutánra. Mindenki őszi színekben pompázva iszogatja a pumpkin spice lattét, vagy a forrócsokit. Otthon az izgalmas nap után bebújok az ágyba és várom mit hoz a holnap.

🌨️Tél🧣:

Reggel arra kelek hogy vastag hótakaró fedi a várost. A puha, meleg takarók még kéznél vannak, viszont előkerülnek a cuki sapkák, nagykabátok, kesztyűk és társai. A lehető legtöbb időt az otthon melegében töltöm, mondjuk barátnőkkel filmet nézünk. Megesik, hogy mondjuk a szerelmemmel elmegyünk moziba, valami téli aranyos filmet megnézni, utána egy csomó finom kaját magunkba tömünk. Otthon betakarózva beszélgetünk, nevetünk vagy néha ha nagyon muszáj kimegyünk a hóba. Amikor már hideg van bemegyünk a házba és egy forró erdei gyümis tea segítségével felmelegszünk.

🌷Tavasz👒:

Végre újra jó idő. A Föld megújul, virágok és friss illat mindenhol. Csak kiülök a teraszra és élvezem ahogy süt a nap, és meleg szellő járja át a várost. Tökéletes idő elmenni a szerelmeddel egy frissítő sétára, beülni valahova sütizni, elmenni vásárolni vagy csak kint ülni és észrevenni a világot magunk körül. Minden újra szép zöld, lengébb ruhák, finom üdítők. A legboldogabb időszak. Leülök a fűbe, megillatolok pár virágot a kertben és olvasok valamit. Aztán megint átjönnek a lányok és a teraszon ülünk, eszünk valami hamburgert és zenét hallgatunk. Kibeszélünk minden létező bunkó embert és csak élvezzük a friss levegőt, a meleg szellőt és egymás társaságát.

—@tobbre-vagyok-kepes 🌞🍁❄️🌷

[kekturanaplo]

OKT-26 | Óvatosan pogácsázzatok be!

Piliscsaba -> Zsíros-hegy -> Hűvösvölgy: 30,5 km

Nagyon impulzív döntés volt részünkről csütörtökön, hogy szabit kérünk péntekre és megcsináljuk ezt a szakaszt. De hát olyan szép idő lett! És hétvégén más programunk volt, meg kellett tennünk!

Piliscsabára nagyjából 1 óra leérni a lakástól, úgy, hogy BKV és vonat is szerepel az utazási módok között. Míg Hűvösvölgyből egy és negyed óra hazaérni, csak BKV-val. Már megszokhattuk volna igazán, de annyira nehéz!

Tehát felpattantunk a Nyugatiban a vonatra, és 7-kor már kezdtük is. A temetőnél megtekintettük (a kék+ jelzés odavezet) Horváth József sírját, aki legelőször teljesítette az OKT-t 1952-ben. Nem semmi!

A városon átsétálva hamarosan le is tértünk a kékről, hogy egy részét a Kálvária-hegyen folytassuk. Azaz meredek kaptatás, miközben az út mellett megcsodálhatjuk Jézus szenvedéseit. Tuti nincs még egy vallás, ami ennyire a nyomorúságot helyezi előtérbe és a lelkiismeretedre hatva próbál beszippantani, mint a kereszténység.

Nem sokkal ezután megérkeztünk két sziklaformációhoz, előbb a Gomba- sziklát csodáltuk meg:

Majd az Ördög oltárához járultunk:

Innen tértünk vissza a kékre, és széles erdei úton haladtunk tovább a Kis-Szénás mellett, hogy végre, most először, meghódíthassuk testvérét, a Nagy-Szénást. Régóta kacérkodott már velünk, hívogatott, most végre megadtuk magunkat. Imádtam! Nézzétek, egyszerűen fantasztikus a panoráma, bár nem lehet visszaadni annyira így képekkel, szóval menjetek fel!

Leérve Nagykovácsiba is bementünk, ez rátett közel 4 km-t a távra; és amit már a Budai Zöld teljesítése óta tudunk, az tovább erősödött: nekünk itt kell élnünk. Annyira szuper kis falvacska, és burzsoá is, szinte csak új építésű házakat láttunk. Szóval kicsi az esélye, hogy összejön :) Ittunk egy kávét a Tandem nevezetű kis kávézóban, ami egy könyvtárban került kialakításra, beugrottunk a zöldségeshez, aztán visszasétáltunk a kékre. 

A Muflon-itató, ami egy kocsma, most zárva volt, péntekenként csak 5-kor nyit. Mindegy, múltkor úgyis kipróbáltuk már. Gyors pecsételés után folytattuk is utunkat a Remete-hegy felé, ahol a szép kilátás mellett egy barlangot akartunk megtekinteni, a Remete-hegyi kőfülkét. Hát el kellett engednünk, mert az hagyján, hogy iszonyat törmelékes, meredek oldalon kellett leereszkedni, de egy rész után járhatatlanná is vált, így mászhattunk vissza. Ha esetleg tennétek egy kísérletet, lentről próbáljatok meg feljutni a jelzetlen ösvényen, elvileg az járhatóbb odáig.

Viszont végre teljesült egy régóta dédelgetett vágyam, és megnézhettem/hallgathattam az Örkény-telefonfülkét. <3 Ez egy régi telefonfülke, ha felveszed a kagylót, Örkény Egyperceseit hallgathatod különböző színészek felolvasásában. Remeteszőlősön járva, semmiképpen ne hagyjátok ki!!

“Valahol a Nagy Magyar Alföldnek egy kicsike tanyáján éldegélt egy család, apa, anya és két gyerek, mind pogácsakedvelők. Ha a mamának volt rá ideje, s kedvében akart járni övéinek, sütött nekik egy nagy tepsi pogácsát. Egyszer azonban liszt helyett mérges rovarirtószert gyúrt a tésztába. Ízre nem volt rosszabb, így hát jól bepogácsáztak, s reggelre meghaltak mind a négyen, az apa, az anya, a gyerekek.“

Részlet a “vidám” Végzet című egypercesből. :)

A Remete-barlangot ezután meg tudtuk nézni, meglepően nagy, nem is gondoltam. Nevét egy pálos rendi remetéről kapta, aki ide költözött, és ez a környék egyik legismertebb barlangja.

Utána egyszer csak beértünk Pestre! Azaz Máriaremetére, ami az utcatáblák szerint a II. kerülethez tartozik. Egyből vége is lett a nyugalomnak, főleg így péntek délután. 

Hűvösvölgyben a Gyermekvasútnál zártunk. Itt van egy kis múzeum is, amit, ha szerencsénk lesz, következő alkalommal jól meg is nézünk.

[msbparker]

Ilyen mocsok ido van most a hegyen(es rohad a szolo, amit tegnap fent hagytunk), de en megis inkabb az erdot boklasznam (akar egyedul is), minthogy az irodaban a regi adatok uj gepre rakasaval tokoljek.. Jah, 16,5fokos lett, 320liter daralva, 6km-t szaladgaltam kozben. Hihetetlen egy ilyen zsebkendonyi teruleten.

[egy-lany-blogja]

Veled szeretnék hó angyalt készíteni,készülődni az év legszebb ünnepére.

Veled szeretnék az ébredező természetben sétálni,hallgatni a madarak dallamát.

Veled szeretnék a nyári hőségben fagyit enni,hulló csillagokat számolni.

Veled szeretnék az esőben bőrig ázni,színes falevelek gyűjteni,akár csak egy gyermek.

[egy-lany-blogja]

Drága leendőbeli gyermekem...

Ígérem neked,amíg szivem utolsót nem dobban, szeretni foglak téged,az életemnél is jobban.Óvó tekintettel nézek majd rád miközben megteszed első lépteid.Ha néha haragszom is majd rád tudnod kell a szeretet amit irántad érzek soha nem szűnik meg.Tudom fogsz majd engem utálni néha úgy érzed majd,hogy túl szigorú vagyok hozzád de egyszer majd megérted,hogy mindent mit teszek csak érted van.Amikor már nagy leszel és elsodor tőlem az élet kérlek akkor se felejtsd el azt aki éjszakákon át virrasztott ágyad felett.Amikor hajam már őszbe borul,kezeim remegve nyúlnak kezed után kérlek fogd meg kezem, légy hozzám türelmes,ha már a memóriám nem lesz a régi ahogy én tettem hajdanán amikor még kicsi voltál.

[kekturanaplo]

Mórágy -> Bátaapáti -> Apátvarasd -> Óbánya | Extra képek

[kekturanaplo]

RPDDK-03 | Úton – csak épp nem sokáig

Mórágy -> Bátaapáti -> Apátvarasd -> Óbánya: 30 km

Igen csak elcseszettül alakult a nagyon várt egyhetes vándorlásunk... De nem lövöm le előre a "poént".

Pénteken nagy lelkesedéssel vágtunk neki a szabadságba, először Pakson jártunk, megnéztük, hogy dolgozzák fel a radioaktív hulladékokat, és az Atomenergetikai Múzeumba is belestünk. Utána az Abaligeti-barlanghoz mentünk, mert bár érinti a DDK, nem lenne időnk bemenni. Ugyanez mondható el a Szennai skanzenről is.

Estefelé értünk végül Kaposvárra, a jól bevált módon itt hagyjuk az autót. Még bevásároltunk, mert 4 napnyi kaját kell cipelnünk boltok híján, és izgatottan aludtunk el.

Kora hajnalban már a múltkori vonaton ültünk Dombóvár felé, majd ott átszállás és robogtunk Bátaszékre. Persze a 10 perces átszállási időből konkrétan 1 perc maradt, rohadt nagy mázli volt, hogy a buszsofőr észrevett, és megállt.

8 előtt valamivel startoltunk Mórágyról, 0°-ban!!! (A klassz buszmegállót a nyáron felgyújtotta egy részeg kretén, örülök, hogy még láthattuk, ikonikus pont volt. Mostanra egyelőre csak kifestették.)

Szerencsére nem sokáig kellett fagyoskodni, mert gyorsan emelkedni kezdett az út. Fentebb pedig már szép őszi idő volt.

Maradtunk is hullámvasutazgatásokban, fel-le, hűvös erdő, napos rétek jöttek. Hamar Bátaapátiba értünk. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva, itt egy 1 km-es oda-vissza kitérővel érhető el a pecsét, be kellett sétálni a faluba. Értelme kb. semmi, de a kis község amúgy szép, és a napsütötte padokon egy kis tavacska mellett reggeliztünk egy jót.

Baromi hosszú emelkedővel jutottunk ki a völgyből, de még mindig a Geresdi-dombság erdeit tapostuk. Innentől nevezhetnénk az útmenti keresztek útjának is a hátralévő szakaszt.

Aszfalton kellett egy darabig haladni, majd nyílegyenes erdei utak jöttek Apátvarasdig. Nem volt túl izgalmas, de legalább erdő, bár nyáron biztos jobban esett volna.

Na de szóval voltak ezek a keresztek itt-ott, ezek színesítették néha a tájat.

Harsányi-kereszt,

Hesz-kereszt,

Maksz-kereszt,

Gradwohl-kereszt,

random kereszt a dombon,

Skóciai Szent Margit-kereszt,

és még kettő Óbánya körül.

Apátvarasdon pihentünk, és más turistákkal csevegtünk. Alföldhöz képest sokan jöttek szembe.

Ismét aszfaltos rész következett, levitt egészen egy forgalmas útig, amin átkelve ismét emelkedni kezdtünk. Klassz mezős rész jött, majd nagy ereszkedés az Óbányára vezető útig.

Itt akartunk sátrazni, a pihenő mellett, de aztán kis pihenő után megbeszéltük, hogy a faluba bemegyünk, a végén vannak padok, tűzrakó, inkább ott alszunk. Csak 4 km!

Ismét aszfalt jött tehát. Voltunk már Óbányán egyszer, de akkor direkt olyan részekre mentünk, hogy ne érintsük a kéket, meghagyva a DDK-ra.

Nyüzsögtek az emberek, de hát nem csoda, szombat volt.

Megváltás volt elérni a táborhelyet, egyből el is kezdtünk fázni. Láttunk malac túrás nyomokat is, sejtettük, hogy lesz este társaság.

Jó volt bebújni a hálózsákba, bár lehet, hogy nem fog ártani egy upgrade, mert nagyon a határán voltunk a fázásnak. Röfik is megérkeztek éjjel, egy nagy csapat (humán) pedig hangosan énekelve vonult el a járdán a falu végi vendégházak felé, gondolom nem véletlenül csaptak zajt. Szürreálisan szép volt az egész, az ének a röfögés, a patak csobogása... Megérkezett az eső is.

____

És itt kéne abbahagynom az írást, és megkezdeni a 2. nap történéseit. Csakhogy nekünk a 2. nap túra része 10 percig tartott, amikor is történt egy szerencsétlen esés, egy csukló eltörött, egy DDK-vándorlás megint véget ért iszonyat korán.

Ezzel sajnos más idei tervek is kukában landoltak. Nem tudjuk mikor jövünk legközelebb, de akár egy év is lehet sajnos, mire ide visszatérünk. :(