Emlekszel meg tavaly nyarra, amikor egy bulibol mentunk haza hozzatok, megeheztel, es te meg reszegen elkezdted a halrudacskaidat forro olajban sutni? Feltem, hogy radcsapodik, inkabb atvettem a sutest. Pedig nem is szeretem a halat, csak teged akartalak vedeni. Az en boromet egette meg nagyon.
Ugy adodott kesobb, hogy mar nem lesz kozos jovonk, otthagytal. Viszont a ‘te nyomod’ meg utana is rajtam maradt. Hosszu honapokkal kesobb is. Mikor raneztem, mindig te jutottal eszembe, azt hittem, hogy soha nem foglak tudni mar elfelejteni, mint ahogy attol az egesnyomtol sem tudtam sehogy megszabadulni. Az ido mulasaval lassan kopott az emleked, vele egyutt halvanyult a seb is. Azota mar teljesen eltunt.
Orulok, hogy a borom nem orzi mar az emleked, es hogy ritkan az almaimban jossz mar csak aljas modon elo...