#dzsumbuj

[avarosperemen-blog]

#24

“Voltak érdekes játékaink, amik nem egy hétköznapi lakótelepre jellemzőek szerintem. Például szerettünk beöltözni az utcán talált ruhákba, amiket kidobtak. És elmentünk egy buszmegállóval arrébb és kéregettünk az autósoktól pénzt, hogy hát nincs pénzünk, szegények vagyunk és abból elmentünk utána fagyizni. Talán ez nem egy, nem egy hétköznapi dolog. Üres lakásokba szerettünk játszani (...) Nem volt olyan sok, de én emlékszem, konkrétan a B épületben volt a földszinten egy, oda jártunk konkrétan játszani. És azért jártunk oda, meg azért szerettünk, mert voltak ott bútorok, meg ugye ilyen otthagyott dolgok, baromi sok szemét. Mit csináltunk gyerekek? Kitakarítottunk, mintha egy lakás lenne. És akkor tudod, játszottuk, hogy mi már felnőttek vagyunk. Tehát igazából ez volt a lényege. Lehet, hogy mondjuk akkor gyerekként megkérdezel, tök mást mondok, de így visszagondolva ez volt a lényeg.“ (Reni)

[avarosperemen-blog]

GYERE EL, HA TE IS OTT LAKTÁL, VAGY HA ÉRDEKEL A DZSUMBUJ TÖRTÉNETE!

A város peremén csapata bemutatja a Dzsumbujról szóló nyomtatott kiadványát.

Készítettünk egy 100 oldalas színes, nyomtatott kiadványt a Dzsumbujról, amit szeretnénk nektek bemutatni május 20-án egy délutáni esemény keretében a Ferencvárosi Művelődési Központban. A füzet a „Volt egyszer egy Dzsumbuj” címet viseli és az 1937 és 2014 között fennálló Illatos úti telep történetét mutatja be a volt lakókkal készített interjúk részleteivel és illusztrációkkal kiegészítve. Mit jelent a batyuzás? Kik laktak a Dzsumbujban? Mi volt az a Dzsumbuj Help? Gyere és ismerd meg részletesebben a kezdeményezést! Program: 15.30-16.30 Kerekasztal-beszélgetés a városi szegénységről és a lakhatásról a Dzsumbuj és a Hős utcán keresztül 16:45 -17:10 Részletek vetítése a Dzsumbuj egykori lakóival készített videóinterjúkból 17:30-18:30 Kiadványbemutató 18:45-19:20 Kvíz

A belépés ingyenes, az érdeklődők pedig a kiadványból is elvihetnek egy-egy példányt. Támogatók: Ferencvárosi Közösségi Alapítvány, PwC Hungary Kövess bennünket Facebookon, lájkold be A város peremén oldalát!

[avarosperemen-blog]

#26

“Szivacs szivacs hátán persze. Nem volt senkinek külön élete ott, ez természetes, meg a tisztelet az megvolt teljesen, úgyhogy az, hogy szivacson kellett aludni, de mégis megvolt ennek mindennek a melegsége, az egész dolognak, az mondom sokkal többet jelentett, mai napig visszamennék inkább oda, mint egy 100 négyzetméteres lakásba. Ennyi, mert sokkal jobb volt akkor, mint most. Így, külön. Ott ott érezni lehetett az az igazi családot. Most lehet, hogy nem 100 négyzetméterbe laktunk 20-an, hanem laktunk egy huszonhét négyzetméterbe, de sokkal jobb volt. Családiasabb volt a légkör, meg  senki nem bántott meg senkit, mindenki csinálta a dolgát, mindenki végezte amit kell. Este szivacs szivacs hátán, de mindenki aludt” (Ilona)

[avarosperemen-blog]

#25

“Elkezdődött ez a bevándorlás, és az őslakosok nem győztünk bejárni az önkormányzatba, hogy csináljanak valamit, mert mi itt szeretnénk maradni. Akkor még ép, egészséges volt az udvar, zöld, virágok, mindenki erre odafigyelt. De egyszerűen megrémültünk, hogy nem kapunk segítséget… Mert indítványoztuk mi fiatalok, akik már akkor 19-20 körül voltunk, de jó lenne a két lakásból egyet (2 szoba-konyhás lakást összevonni - szerk.) és akkor ott tudunk családot alapítani. S megmarad a közösség is, meg még a mai napig az lehetne egy lakópark…, vagy „bármi”. És mindig nemleges választ kaptunk. Akkor akiknek volt egy kis lehetőségünk, hogy csere, vagy szülők által egy kis plusz pénz, az onnan menekült. Így jöttem el én is onnan.” (Marcsi)

[avarosperemen-blog]

#23

“Hát énnekem nagyon a szívemhez nőtt és nekem az életem a Dzsumbuj. Hiába nincs meg, maga az egész telek, az egész hely… Én oda vissza szoktam járni és beszélgetek, úgy magamban. Hogy emlékszel, amikor és így... Mert nekem azért kiszakított egy darabot a szívemből a Dzsumbuj leépítése. Ugyanis, én ott tanultam meg megküzdeni az élettel és én ott tanultam meg az emberséget. Tehát nekem az a nyomor és az a szegénység volt a domináns és a minden. Hogy nem adod fel, hogy küzdesz, hogy merj, hogy csináld, hogy kelj föl” (Budai Robi)

[avarosperemen-blog]

[avarosperemen-blog]

[avarosperemen-blog]

#22

„Családsegítők segítettek (…) szóltak, hogy be lehet adni  lakásigénylést pályázaton. Kettő, három nem sikerült, kaptam egy tippet a családsegítő vezetőjétől, hogy inkább próbáljak meg ott a Dzsumbujba egy üres lakást, azt talán könnyebben megkapom, meg nem igazán pályáznak rá emberek. (…) Negyedszerre sikerült, igaz, hogy csak egy szobakonyha, de nagyon örültem neki, akkor már megvolt az ötödik gyerekem, párom, úgyhogy voltunk heten, de akkor is jó volt, aztán laktam benne egy évet. 

Megint kaptam egy tippet családsegítőtől, hogy üres a szomszédom, mert ott úgy volt, hogy szobakonyha, másik szobakonyha, volt a wc, egy kis előtér, és akkor az közös volt, de ha nem lakott ott senki, akkor meg lehetett kérni ilyen összevonásra, csatolásra. Én azt megpróbáltam, megkaptam, igaz, hogy saját költségen kellett felújítani, fürdőszobát csinálni. Hát, szerencsém volt, mert nekem is volt munkám, a párom, mióta feljöttünk, dolgozik, már 25 éve. (...) Rendbe raktuk, fürdőszobát csináltunk. Akkor már könnyebb volt, mert nem kellett fazékba melegíteni a vizet, aztán műanyag kádba egy gyerekem, kiönteni, megint vizet melegíteni, mert addig így ment minden este.”