#egymast

[talpigfeketebe]

talán mindketten megmentettük egymást, viszont te mégis képes voltál eldobni mindent egyről a kettőre.

[amourpouramour]

Utak

Mindenki külön utakon jár, ám van az úgy, hogy ezek az utak egyszer keresztezik egymást és találsz valakit, akivel közösen folytathatod az utad. Biztosra veszed, hogy sosem fogtok egymás útjáról lelépni, mert nektek együtt kell lennetek. Egyszer csak ezek az utak elkezdenek távolodni egymástól oly annyira, hogy el is felejted milyen volt, amikor közesen tettétek meg az utazást. Később, amikor nem számítasz rá, ezek az utak újra keresztezik egymást, ám most rajtotok áll, hogyan bántok ezzel. Nem véletlenül kerültetek újra egymás életébe. Nem véletlenül találtátok meg újra egymást. A döntés rajtatok áll.

[lelkivilag-zavaros-kiralyno]

Ma lattuk egymast

Szemkontatkus is megvolt

Csak az a gaz h en kurvara szeretlek de te leszarsz

[xwithoutxyourxlovex-blog]

#2 Leírom, hogyan voltunk...

Szeptember elsején kezdődtünk. Kora este. 6 óra 27 perckor. Csütörtökön. 

Kijelentetted, hogy a barátnőd vagyok, én pedig az ágyamban ülve, szinte már  rémisztő vigyorral az arcomon nyugtáztam magamban: tartozom valakihez. 

Tetszett, ahogy kisajátítjuk egymást. Te az enyém voltál, én pedig a tiéd. 

Minden tökéletes volt. Szépen, lassan, összekovácsolódtunk; talán elválaszthatatlanul. 

Korán reggel, az első gondolatom te voltál, és késő este, az utolsó is. 

Versenyeztünk, ki ír előbb a másiknak, és ki ír utoljára. (Általában én nyertem, de voltak ritka esetek, pl.: amikor a gyógyszertől hamarabb elaludtam, vagy amikor pár órával tovább aludtam emiatt,- na, ilyen esetekben nyertél.) 

Az iskolában a “Jó reggel”, puszi nélkül elképzelhetetlen volt. 

Valahogy ettől, minden nap, sokkal szebb volt (még a kedd is). 

Aztán...

Matek órán, megőrjített az akaratod. Állandóan nyúlkáltál, én pedig miattad nem tudtam figyelni. Ja, és hozzáteszem, nem egyszer le is baszott a tanár... 

Földrajz órán, téged őrjítettelek meg. Tudtam a “gyengeségeidet”, és azzal is pontosan tisztában voltam, hogy mi izgat fel. Te figyelni akartál, én pedig büntetni. Gyakran le voltunk baszva ezen az órán is... 

Töri órán vagy aludtam, vagy ki akartalak zökkenteni, az óriási koncentrációdból. (Tudtad, hogyha nagyon erősen koncentrálsz, összeráncolod a homlokodat és kidugod a szád jobb szélén a nyelved hegyét?) Böködtelek a tollam hegyével, vagy telefirkáltam a füzetedet. Ezután suttogva elküldtél a jó kurva anyámba, a tanárnő meg csak röhögött, és asszem, sok ilyen eset miatt lett lerontva (nemcsak a magatartás), de az év végi jegyünk is. 

De, ezek csak tanórák voltak. Gyakorta, lényegtelenek. A szünetek, és a délutáni “tanulószoba” volt az, ami a miénk volt.

Amikor megfogtad a kezemet; az ujjaid tökéletesen illeszkedtek az én ujjaim közé. 

Az öledben fekve tudtam; bármi történhet körülöttünk, mi sebezhetetlenek vagyunk. 

Viszont...

Tudod mivel nem versenyezhettünk soha?  

Az idővel... 

[hatemyfeelings]

A te szotaradban a legyunk baratok kifejezes azt jelenti hogy felejtsuk el egymast.

[things-icant-say-out-loud]

Egymás mellet újra ott vagyunk ahol lennünk kell, mégis mikor belépnek a képbe a többiek eltávolodunk.

@gyorsanvaltozoerzesek

[elfojtott-gondolatok]

[amourpouramour]

Nagyon fájdalmas belegondolni, hogy mi ketten sohasem akarjuk ugyanazt.

Kivéve egymást.