miután elvette a szót, megpödörte a bajszát és ugyanazzal a lendülettel benyúlt a nadrágjába megigazítani a cájgot, ami a pulpitus mögött szerencsére nem látszott, mert ismét merevedése lett attól, hogy belefojthatta a szót egy ellenzéki képviselőbe, imádta a gombot, a hatalom gombját, a némító gombot, isteni érzés volt uralkodni mások szavai felett, ha már a gondolataik felett nem volt hatalma, kedvenc játéka volt elvenni mások felszólalási lehetőségét, ilyenkor gyakran izgalomba jött, ahogy látta a potykaként tátogó, szánalmasas erőlködő nímandot vörös fejjel, némán visszaülni a helyére, erre gondolt olyankor, amikor néha rámászott az asszonyra, és amikor bele tudta magát élni a pulpituson átélt érzések kavalkádjába, ordítva-hörögve élvezett országosat, ha viszont megzavarta valami az elmélyedést, kanosan is lankadt fasszal forgolódott álmatlanul órákig és ilyenkor másnap nem csak szómegvonással, de pénzbírsággal is sújtotta a megszólalókat, velük fizettetve meg éjszakai kudarcait és a becsületén esett csorbát