#eletafjordon

[hungarianherbivore]

Fifty shades of grey #cumulus #throwback #gloomysunday #fyr #eletafjordon #livetifjorden #livinginnorway #stavanger #godalen (at Godalen) https://www.instagram.com/p/CC0kz81hYsUFqpthAEbOFZziS2FftpenhP9Ogk0/?igshid=2rod1phtuqnp

[hungarianherbivore]

Gateway to the Fjords of Norway 🇳🇴 #bergen #strandkaiterminalen #oldschool #eletafjordon #livetifjorden #livinginnorway #blueskies #takemeback (at Strandkaiterminalen) https://www.instagram.com/p/CBDOHIRBGO29aPSa728f8U0rW-YPxotReCMgt80/?igshid=18tm0s8u44w2y

[hungarianherbivore]

#weekendvibes #tungenesfyr #dailywalk #blueskies #eletafjordon #livetifjorden #livinginnorway (at Tungenes fyr) https://www.instagram.com/p/B-UMdYUhCdz_O63HGCfZxa6mqKiigdCkbr60RA0/?igshid=1k0syxutq2277

[hungarianherbivore]

☁️ #cloudporn #weekendvibes #stavanger #stavangercity #eletafjordon #livetifjorden #livinginnorway (at Stavanger, Norway) https://www.instagram.com/p/B9Jw5BtBTnIeKXFHkFximyZ9PECO4HBRrrtezI0/?igshid=jr02q77cnbxr

[eletafjordon-blog]

Mióta megérkeztem Stavangerbe, szeretnék egy írást szentelni a fogadóintézményemnek, a VID Specialized University-nek. Úgy, ahogy Magyarországon az ELTE sem egyetlen egy helyszínen oktat, ez az egyetemi létesítmény is viszonylag apró, a Faculty of Theology, Diaconia and Leadership Studies talán még családiasabb, mint a Kazinczy utcai Pedagógiai és Pszichológiai Kar. Ezen a karon többféle hitéleti képzés is folyik, ezen kívül azonban évek óta interkulturális tanulmányokkal és globalizációval kapcsolatos szakokat is oktatnak, nem beszélve az én szakomról - Master in Community Development and Social Innovation. Ez nagyjából közösségfejlesztésre és innovatív szociális szervezetek építésére, fejlesztésre fókuszál.

Két emelet az egész, nagyon kompakt, inkább emlékeztet a hajdani általános iskolámra, a Remetekertvárosi Általános Iskolára, ami szintén egy két szintes hosszában elnyúló épületben kapott helyet. Az ember azt gondolná, hogy ha kevés hallgató, oktató és munkaerő érintett az adott szervezet napi szintű feladatainak lebonyolításában, szembetalálja majd magát szervezeti hiányosságokkal, egyes dolgokat valószínűleg nélkülöznie kell. Nem úgy a VID-ben! Azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon hatékonyan, flottul működik minden. Először is azt említeném meg, hogy az épületbe 0-24 órás bejárása van a diákoknak (illetve mindenkinek aki az intézmény belépőkártyájával rendelkezik) hogy akármikor legyen lehetőségük az egyetemi infrastruktúrát igénybe venni; olvashassanak, tanulhassanak, csoportmunkázzanak. Ez számomra elég lenyűgöző volt, tekintve, hogy a PPK-ról gyakran az esti óránk után úgy tessékeltek ki bennünket, hogy a ház mindjárt zár. Az intézmény ezen adottságát én rendszeresen kihasználom, a hétvégi reggelek például kiválóan alkalmasak az üres épületben való zavartalan olvasásra.

Nem neveléstudománnyal kapcsolatos, viszont képzeljétek hogy az épület alagsorában még egy tornateremnek, fitnesz-teremnek és szaunának (sajnos ez valamiért egyelőre üzemen kívül van) is biztosítottak helyet. Így ha az embernek nem lenne lehetősége kihasználni a környezete által biztosított adottságokat, tehát többek között a közeli ritkás erdőket, tavi vagy fjord-menti sétányokat és kiránduló útvonalakat, szinte a lábát sem kell kitennie az épületből, ugyanis ingyen és bérmentve minden rendelkezésére áll a mozgáshoz. Ez azért nem semmi! Pénzbe sem kerül, kreditet sem kell gyűjteni érte, viszont a végeredmény ép testben ép lélek.

De főleg nem erről szerettem volna beszélni. Ami nagyon szembetűnő eddig az az oktatók elhivatottsága, lelkesedése, a hozzáállás, amellyel inspirálják a hallgatókat a tanulmányaikban való elmélyülésre. Az egyetemen dolgozó tanári kar és a zavartalan működésért felelős gárda rendkívül barátságos és segítőkész. A tapasztalatom azt mutatja, hogy ez a munkahely valahogy közösséggé is fejlődött. Miután teológiai tanulmányokat is lehet folytatni az karon, minden nap csatlakozni lehet az evangélikus liturgikus hagyományok szerint lebonyolított istentisztelethez. “Megy a térítés” - gondolná csípőből a jól értesült magyar. Örömmel konstatálom, hogy alig kerül szóba, senki senkit sem próbál meggyőzni arról, hogy merre orientálódjon. Őszintén szólva én általánosságban alulképzett vagyok a kereszténység és az egyéb vallási irányzatai terén (a judaizmus az egyetlen amelyről sokat olvastam), így örömmel veszem, hogy a transznacionális migráció és vallás kurzusom keretében egy csomó olyan ismeretre tehetek szert, amely hozzásegíthet, hogy felismerjem például a keresztény, a muzulmán vagy akár a buddhista vallásokban rejlő sokszínűséget.

Eszembe jutott egy furcsaság, számottevő különbség. Magyarországon a jó kis frontális, formális hagyományokhoz igazodva a közoktatásban egy tanóra 45 percig, a felsőoktatásban pedig 90 percig tart. Ettől általában akkor tér el az oktató, ha tömbösítve tartja az előadást vagy gyakorlatot. Azt kell, hogy mondjam, hogy mi, magyarok már-már kondicionálva vagyunk ezekhez az időtartamokhoz. Itt a legritkábban tartják végig szünet nélkül a 90 perces előadást, képzeljétek el, hogy ahogy látja az oktató a lankadó figyelmet, 5-10 perces pisi/kávé/friss levegő szünetet javasol. Ez nekem eleinte baromi furcsa volt, hiszen az volt a benyomásom, hogy még csak most kezdődött az óra, miért kell máris félbeszakítani a tanulási folyamatot. Kezdek azonban rájönni, hogy a módszer sokkal figyelmesebb, ugyanis így nem az idő megállását tapasztaljuk meg, hanem az időszervezés hatékonyságát, sokkal dinamikusabb így órán lenni. Tudniillik, a világvége nem tör ki, ha az oktató nem ér a mondandója végére. Nem érezhető, hogy “le kell adniuk az anyagot” (talán az expat német professzor esetében van ez kicsit jelen). Sokkal nagyobb a kurzusaink anyagának kiterjedése, több is az olvasnivaló, viszont nincs annyi óránk hogy bele kell gebednünk a számonkérésekbe a félév végén. Ezt én örömmel konstatálom, hiába élvezem nagyon az előadásokat, kíváncsian várom a vizsgaidőszakot és a számonkérés jellegét. Oktatóink többsége rendszeresen interaktív módszereket is felhasznál az óratartás során. 

Az nagyon feltűnő számomra, hogy diákok órai környezetben nem félnek felszólalni és megosztani a gondolataikat, legyen akár átgondolt, szakirodalommal alátámasztott objektív álláspont vagy éppen egy személyes szubjektív benyomás. Nyilván nem mindenki egyformán vesz részt, de a többség interaktív. Ez egy ennyire nemzetközi közegben, mint a mi évfolyamunk felbecsülhetetlen jelentőségű, ugyanis így messzi-messzi vidékek működéséről, kultúrájáról, gondolkodásmódjáról is ismereteket szerezhetünk. Magyarországon annyira sokszor az az érzésem, hogy azért maradunk csendben mert aggódunk, hogy “helyes-e” amit mondunk. Nagyon szomorú volna, ha ez azért alakult volna így, mert ennyire adat és ismeretorientált lenne a magyar oktatási rendszer, nem beszélve a jutalmazó-büntető pedagógiai gyakorlatról.

[hungarianherbivore]

#stavanger #stavangercity #weekendvibes #citylights #eletafjordon #livetifjorden #livinginnorway (at Bøker Og Børst) https://www.instagram.com/p/B7ytj-qBNQVhYfkEwijYFxGlzGWdJlJcENUFEI0/?igshid=1w5s8jjrxmrd6

[hungarianherbivore]

Fifty shades of blue 🌊🇳🇴#daytrip #rennesøy #cloudporn #blueskies #eletafjordon #livetifjorden #livinginnorway (at Rennesøy) https://www.instagram.com/p/B7oKdFfBB-qNQ3btVKYgVYZssL4o9LyPZUmd5U0/?igshid=1pmicsskj8tw1

[eletafjordon-blog]

Lássuk csak, mi is történt a legutóbbi bejelentkezésem óta. Nagyon fontos: beiratkoztam a városi könyvtárba! Nem is én lennék - egyszerre van érvényes olvasójegyem a budapesti Szabó Ervin könyvtárba és a stavangeri Sølvberget könyvtárba. Ez a könyvtár nagyon high-tech és mindenkinek ingyenes, azt még a is Baross utcában is megirigyelnék hogy szinte nem történik benne készpénzhasználat, van viszont egy csomó közösségi tér, wifi és egyben kulturális központként is üzemel, mindenféle izgalmas programra fel lehet iratkozni, nyelvtanuló csoportok, szakkörök, ilyesmi. Egyébként azért hívják ezüst hegynek (Sølvberg), mert a domb amelyen az épület áll ugyanezt a nevet viseli.

Szintén a város központjában áll Stavanger és Norvégia legrégebbi katedrálisa a Domkirke. A történet szerint a katedrális építésére még egy - az 1100-as években - Angliából, Winchesterből érkezett katolikus püspök, Reinald adott utasítást. Ez azt az elképzelést erősíti, hogy Stavanger már több mint kilencszáz éve is befogadó városként szolgált a más földről érkezettek számára. Végül a középkori, kőből épült templom 1125-ben készült el, és egy egykori winchesteri püspüknek későbbi szentnek, Szent Swithun tiszteletére emelték. Elméletileg a hozzá való fohászkodás biztosít védelmet a szárazság és az aszály ellen, azonban úgy tűnik, az 1200-as években védelme még nem volt száz százalékos, ugyanis körülbelül 100 évvel később egy tűz következtében a katedrális súlyosan megsérült és meglehetős javításokra szorult. Azóta viszont állítom, biztonságban van a város és a templom is - ha nem is esik zsinórban negyven napig, azért a szárazság még odébb van.

Az a jó Norvégiában, hogy nem kell elhagynod a várost, ha kirándulni támadna kedved, ugyanis a túraútvonalak szerves részét képezik a norvég élettérnek. Számomra az teszi talán a legvonzóbbá az ittlétet, hogy bármikor felkerekedem és rövid időn belül a természetben vagyok. Az itt élő emberek rendkívül szeretnek a szabadban időt tölteni, emiatt pedig nem a fák, mezők, tavak, fjordok nincsenek elkerítve az emberek elől. Eleve nagyon kevés ház van kerítéssel elkerítve, azok sem olyan típusú másfél méter magas vasbeton emelvények, amelyet Magyarországon oly sok helyen (még az agglomerációban, üdülő övezetben is) látni lehet. Errefelé az embereket nem zavarja, ha a másik betekintést nyer a mindennapjaikba. Az ablakok elsötétítése, elfüggönyözése sem jellemző - hát több ismerőst tudnék mondani, aki ettől a falnak menne! Tudniillik nincs titkolnivaló, takargatnivaló - mindenki teszi a dolgát, legyen kint a szabad levegőn vagy bent a nappaliban. Nem ellenőrizgetik egymást, nem bámulnak be egymás ablakain, tisztelik a másik privát szféráját. Olykor azon kapom magam, hogy fürkésző tekintetem séta közben odatéved valamely szimpatikus konyhaablakba - csak remélni merem, hogy nem találkozik össze egy ott lakó pillantásával, ugyanis ez láthatóan otrombaságnak számít. Visszatérve a kerítésekhez! Amikor egészségügyi sétád közben keskeny ösvényre, murvás útra tévedsz már fordulnál is vissza - hisz ilyenkor nem sokkal később érkezik a vérszomjas fenevad, olykor szögesdrót, nem is beszélve a “Magánterület - Belépni Tilos” tábláról. Azonban ha Norvégiában tartózkodsz, bátran menj csak tovább, hiszen 50-100 méteren belül garantáltan szembe fogsz találkozni magadfajta emberek, kószáló férfiak és nők népes csoportjával. Ugyanis a legtöbb ilyen - akár lakóövezetek, lakóházak között húzódó - útvonal túrázásra termett, sosem tudhatod milyen csodás látvány tárulhat eléd kisvártatva, tó vagy sziklás fjord, netalán sziesztázó őz vagy szarvas. A túraútvonal könnyen felismerhető, keressétek csak a piros T betű jelzést.

Szeretnék egy pár szóban visszajelzést adni az időjárásról. Köszönöm szépen az aggódó szavakat, de nem, egyáltalán nem fázom. Tudniillik itt tényleg nincs hideg. Golf-áramlat meg sok eső az van, viszont a havat errefelé nem látni sűrűn. Szerintem ezt senki sem igazán bánja, ugyanis minden valamire való norvég családban kell, hogy legyen egy északabbra fekvő erdei kabin, ahova el lehet vonulni és a mínuszokban a fatüzelésű kandalló ropogós fényeiben, no meg a házat körülvevő hófödte tájban gyönyörködni - természetesen csak amennyiben erre érez késztetést magában az ember. Nyilván engem is érdekel hogy mi lehet északon - bár erős a gyanúm, hogy nem idén fogok megtanulni síelni. Mindenki nyugodt lehet, mielőtt odamennék, biztosan felöltözöm majd a téli évszaknak megfelelően!