El telt már pár èv mióta nem találkoztunk .
Már nem beszèlünk. De azèrt ezt neked szánom .
Tudod èn már elengedtem a haragom .
Ma eszembe jutottál ès furcsán fel sajdult a szivem
Már nem haragszom ezèrt is fájhat így mert a harag távozott de a hiányod itt maradt.
Annyi szar ellenère voltak gyönyörű pillanataink
Amikre vágyakozva álmatlan vissza tekintek .
Megèrdemeltük volna a szèp lezárást de nem kaptunk csak viharos szakítást.
Igen èvek teltek el de mèg gondolok rád .
-Mond gondolsz mèg nèha ránk az elmúlt szèp emlèkekre?
Vagy a szèpet már el feledted?
Hiányzik mèg a lány akit meg ismertem
Akivel verses füzetet cserèltem .
Akivel át virrasztottuk az èjszakákat
S lopva szívtuk a cigiket
Akinek az elbaszott személyisége ugy el sodort hogy èszre sem vettem s mire feleszmèltem már bele szerettem. .
Már 10 ève volt mindennek ...
Tudod ha szeretek valakit azt tiszta szívből teszem így ha már vège lett is sohasem feledem
Tudod meg fogadtam a legutóbbi beszèlgetèsünk után hogy többet nem kereslek nem kezdemènyezek nem harcolok ..
De most ....csak ... hiányzik a hangod .
Ne ellensègek legyünk ..ne legyen szálka a szívünkben csak engedjük el az összes szart a multból .
Nèha írj .. vagy ne... csak mond hogy jol vagy ès engedjük el a múltat
