Vagy mindjárt az elején.

seen from Malaysia

seen from United States

seen from United States
seen from Libya

seen from Slovenia
seen from China

seen from United States
seen from United States
seen from Venezuela
seen from United States

seen from Norway
seen from Türkiye
seen from Kazakhstan

seen from United States
seen from Armenia
seen from United Kingdom

seen from China

seen from Armenia
seen from Portugal
seen from United States
Vagy mindjárt az elején.
tudom hogy ronda vagyok, és azt is hogy nemkellek senkinek.
Bárcsak látnád ezt..
Bárcsak érdekelne hogy mennyire fájsz..
Bárcsak rájönnél hogy hianyzom...
Sohasem lesz ilyen...
Míg nem ismertél kellettem neked. Most már nem.
Baszodj meg
Hogy tudtál igy átverni?! Hmm?! Én szerettelek és még most is...de neked csak egy pótlék voltam...EGY KIBASZOTT PÓTLÉK!! Akivel féltékenyé tudod tenni a volt exedet ...akivel persze miután dobtál rögtön össze is jössz.... Tudod mit?! SZÁNALMAS EGY FÉREG VAGY...egy féreg kit még mindig szerettek .... Megöl a hiányod... Azt mondtad szeretsz...hogy soha nem okoznál fájdalmat...hogy nem akarsz elvesziteni...s most mégis te vagy az aki eldobot mint egy zacskó szemetett.... Kár,hogy én olyan hülye voltam és nem vettem észre.... De tudod mit? Túl leszek rajtad!! Még nemtudom hol és mikor vagy hogyan...de felfogok állni....és akkor majd jól a pofádba röhögök amikor téged újra és újra átfog baszni a kiskurvád... Boldig leszek ...nagyon boldog ... És majd jöhetsz könyörögni és megbánást mutattni ...de akkor már késő lesz...nem is..már most is késő volna...mert egy ilyen utolsó féreggel amilyen te vagy ... SOHA A BÜDÖS ÉLETBE NEM JÖNNÉK ÖSSZE....
Engem le lehet rázni, csak nagyot kell belém rúgni...
Ígéretek
Megismerkedésünk napján fogadalmat tettem, Míg a szükség úgy diktálja,én melletted leszek. Akkor egy életen át kell majd elviselned.-felelted nevetve. El telt azóta sok nyár és tél,s te tőlem egyre távolabb kerültél. Már nem ülünk a tóparton a világ nagy dolgain elmélkedve,s már nem nevetünk önfeledten egy búskomor őszi délután levélkupacokon heverve. Útjaink ketté váltak,talán egy nap összefutnak még. Én ígéretemnek eleget téve,veled voltam míg kellettem És most,hogy már szükségtelenné váltam számodra,csak fogom a kabátom,s egy hűvös hajnalon,fájó szívvel,némaságba burkolózva a bejárati ajtódon kimegyek. Egy dologban azonban biztos légy Ha egy nap újfent kellenék,csak hívj,s ígérem a világ másik végéről is hozzád rohanok én.