2016.12.06. Budapest-Ljubljana
A szokásos párórás csúszásunkkal indulunk szikrázó napsütésből kedves városom, Ljubljana felé. Alacsonyan jár a nap, hosszú árnyékok, sárgás fények. Az autóban azon gondolkodom, mikor voltunk utoljára télen turnén. Tavaly épp ezekben a napokban játszottunk Kairóban, de az más volt, akkor a nyárba röpített minket a kis büdös Egypt Air gép. Azt hiszem 2011-es párizsi klubturnéra indultam hasonló érzésekkel. Az Iparkutya zenekarral karöltve adtunk koncerteket akkor, az apró kocsmától, ahol "cseh pop"-ként hirdettek minket, egészen menő klubokig. Mint például a Club Satellite vagy a La Bellevilloise, ahol hatalmas cserepekbe állított olajfák között voltak az asztalok, a pincérnők meg jópofa tüllszoknyáikban glasszáltak. Most közelebbi a célpont, ismerősebb az utazás érzése is, úgy adta az élet, jutott belőle bőven az azóta eltelt években.
Szinte hazajövünk már Ljubljanába, a Celica világzenei estjére. Megtelik a nézőtér barátokkal, ismerős arcokkal. Jó érzés nagyon. A turné első koncertje, ehhez mérten nem tökéletes még az összhang, de kétszer tapsolnak vissza minket. Utána hosszas beszélgetés, amiben talán jobban elfáradok ebben, mint az utazásban. De nem baj, rendben így. Mire szétszéled mindenki, és lefutjuk az udvariassági köröket, a bár is bezár, de nem bánom.
2016.12.07. Ljubljana-Izola
Szaszát reggel Tamás teszi vonatra, zenei kötelezettségek szólítják tőlünk vissza Budapestre. Tamás és én, Izolára indulunk, amerikai barátainkat meglátogatni. Nyugdíjazásuk után költöztek Szlovéniába, ami persze nem volt olyan egyszerű, vízum, tartózkodási engedély, illegális átlépés zöld határon, és a szlovén bürokrácia egyéb lehetetlen útvesztői, a "szabad" világunkban. Szobrászművész és gyógypedagógus pár.
Régi barátság, ljubljanai mészárosok hídján utcazenéltünk, talán 2010-ben, mikor odajöttek hozzánk. Sűrű program vár Tamásra és rám. Mindig kitesznek magukért akár Izolán, akár Ljubljanában, akár Budapesten sodor minket össze az élet. A programok többsége az evészet, az ivászat, a zene és képzőművészet köré szerveződik.
Egy rendes izolai este, feketeribizli likőrrel indul, ami igaz rettentő édes, de legalább épp olyan erős is. Aztán nyílnak az olasz vörösborok. Mindenkinek jó a huzata, van megbeszélni is mit, másfélé éve nem találkoztunk. Első kézből származó történetek, hogy a Nirvanát, seattle-iként Európában hallottak először. De amúgy Bob Dylen-el is hasonlóan jártak, csak ennek a történetnek a helyszíne New York külvárosa, időpontja pedig a hatvanas évek. Márványsajttal töltött puha datolya, prosciuotto-ba csomagolva megpirítva. Ha valamire, erre sokáig emlékezni fogok. Máris megvan a recept decemberi lakáskoncertünkre, ahová elhatároztam, magam is készülök majd pár jó falattal kínálgatni hallgatóinkat.
2016.12.08. Izola
Alvás evés, séta, megnézzük Edwadr új műtermét az óvárosban, majd séta, evés, ivás, evés...
Boldog vagyok, végre elégedettek a borral, amit ajándékba választottam. Egri Bikavér és más markánsabb ízű borokat Edward és Kerry nem szeretik. Ahogy a szlovén bort sem, velem ellentétben. Youtube diszkóba fordul az este,
végül Charlie Parkernél kötünk ki. Az este pedig egy gyomorrontásban hánykolódó éjszakába fordul. Több olyan állat húsát és ettem, amit eddig még soha, de a helyzeteket sem fogom keresni az ismétlésre.
2016.12.09. Izola-Zagreb-Pazin
Álmatlan éjszaka után egy jó kukoricamuffin, nem gyógyír a gyomorrontásra, de olyan nincs, hogy nem kérek, ha valaki képes volt hajnali hétkor kelni hogy nyolcra az asztalon gőzölögjön a kávém mellett a tipikus amerikai édesség.
Irány Zágráb, itt vesszük fel Szaszát. Ezüst az erdő a dértől, ahogy átkelünk megint a hegyeken. Vöröses szürke az ég alja, de a hó nem esik, a Zágráb feletti szmog és köd keveréke volt a furcsa szín a látóhatáron. Irány Pazin. Kis hegyi falu, nyáron egy fesztiválon játszottunk itt. Belga-Horvát zenész pár szervezi. Szuper a szállás, szuper a vacsora. A koncert jó későn, tíz körül kezdődik. Itt is felbukkannak az ismerős arcok.
Nehezen szakadunk el, úgy tűnik Horvátországban is, mint otthon, a koncert utáni program péntek este a szombat hajnali részegség. Valami helyi, amúgy zseniális, kesernyés méz pálinka a goodby drink, majd irány a szállás. Vágni lehetne a ködöt. Minden háznál kutyák ugatnak. A környék erdeiben sok szarvasgomba terem, a helyiek kutyákkal vadásszák a drága kincset.
2016.12.10. Pazin-Lljubljana
Híres szlovén étteremből lett amerikai franchise Spanyol étterembe zenélünk ma este. Kissé még kiforratlan, hogy szeretnék itt a koncerteket. A kedvenc fesztiválomról a kontakt. Szó van róla, hogy belevetjük magunkat a Ljubljanai szombat estébe, de végül az egyszerű, de kényelmes szállásunkra vesszük az irányt. Holnap szabadnaposok vagyunk.
2016.12.11. Ljubljana
Fél napos horkolós szunyókálás, aztán elindulunk egy jó kis étterem felé, amit múlt héten már teszteltünk. Olyan sört szeretnék inni, amit félig barna félig világosból keverve csapolnak. Helyi jellegzetesség. Az étterem vasárnap zárva. Jajj. Marad a szerb maffia non-stop burekje. Jajj.
Teázni, majd borozni barátokhoz indulunk. Marysia és Jost, lengyel-szlovén házaspár, Kalina kislányuk most három éves. Marysia papír restaurátor, illusztrátor. Családi vállalkozásuk idén beindulni látszik, egy TV-műsor kapcsán hatalmas publicitást kapnak. Varrott, szuper alapanyagokból készült egyedi tervezésű plüssfigurákat árulnak. Remélem nem csak a hírnév, de a pénz is utóléri őket hamarosan. Igazán megérdemlik.
2016. 12.12. Ljubljana
Ma este a Prulcsekben. Harmadszor zenélünk itt, mindig, minden más. Az emberek, a szállás, a pénz, a fogyasztás. A háromból ez a legjobb szállás, és szürcsölgetek egy kis zsálya-pálinkát, amit Kerry adott még velünk Izolán, csakis a hangszalagjaimat öblítgetni az este sikerének záloga vagy nem, de mindent meg kell tenni a szent cél érdekében. Délutáni csendespihenő, a fiúk bármikor adódik szabad fél óra, simán elalszanak.
Én túl izgatott vagyok, inkább gitározom kicsit. "Válaszul" a szomszéd lakásból zongoraszót hallani, klasszikus darab, majd skálázás. Talán a hideg miatt vagyunk bágyadtak, pedig könnyű utunk jó étel és szállás volt most. Nem mindig ilyen a turné. Semmi viszontagság, semmi gyomorrontás, semmi autó lerobbanás, és még a gázsinkat sem akarja senki lenyúlni, megrövidíteni.
Este a Prulcsekbe lassan szállingóznak a vendégek, de végül megtelik a kis klub, hétfő este ide vagy oda, szeretnek, ismernek minket Ljubljanában.
A koncert után lóhalálában szaladunk, még egy pizzára legyen időnk beugorni, aztán séta a karácsonyi díszekkel ékesített utcákon. Hihetetlen hangulat, sűrű ködben nem a szokványos karácsonyi motívumok tűnnek fel. Petéhez igyekvő spermium, egy fényképezőgép célkeresztje, bolygók a kis utcák felett. Szomorú vagyok, hogy holnap hazaindulunk.
2016. 12.13. Ljubljana
Ma már fél egyig alszunk, de a napot is átaludnánk minden bizonnyal, ha nem húztuk volna fel az órát. Ma este a nemrégiben nyílt Ljubljanai Balassi Intézetben zenélünk. A hangszerek összeszedése, a Prulcsekből, kipakolás az Intézetben, majd irány a halas éttermet felé amit tegnap kiszemeltünk. Sűrű az olajszag, nem kellene lacikonyhából szalasztottként megjelenni a koncerten. Sarkonfordulunk, irány a "B" terv, csavabcsicsa. Itt is erősek az illatok, de úgy ítéljük, ez még belefét. Hamm-nyamm, hatalmas adagok, finom étel, azt hiszem erre nem viccelnek ha az evésről van szó! Még egy jó fűszeres chai és forraltbor a vár aljában a Daktariban, és máris este, koncertkezdés.
Jól sikerült ki teltházas koncert, aztán borozgatás, búcsúzkodás a barátoktól. Irány Budapest még az éjjel. Kár, maradtam volna még, olyan jól esett kicsit több mint egy hét a zenészeimmel.
