#exem

[nekedlegyen]

Az exed exe a haverod.

[tevagyamergem]

Akinek szól, úgyse látja..

Hát...Újra itt vagyunk. 2 éve vagy életem része, és ezidő alatt annyi mindent megéltünk már együtt... A megismerkedésünk az egyik kedvenc sztorim. Annál jobban már csak azt imádom, amikor feltűntél nekem. Kezdetektől fogva az erős, odabaszós énem ismerted meg, később mutattam csak meg a valódi, mimózalelkű kislányt aki bennem él álmokkal, vágyakkal, tervekkel, fájdalommal és töménytelen szeretettel. Azzal a szeretettel, amire vágyik ő is. Szerelmes lettem Beléd. Nálam ez nagy szó, ritkán vagyok szerelmes. Szerethetek valakit, attól még Szerelmes nem minden esetben vagyok... hosszú idő után először voltam 2 éve ilyenkor szerelmes valakibe. Az a valaki Te voltál. Sokáig sajnos nem lehettem az oldaladon mint a párod, igazából azt hiszem a valódi okát még mindig nem tudom, nem gondolom hogy az lenne az igazság amit mondtál jóval azután hogy szétmentünk... Sok minden történt, rengeteg vita, veszekedés, séták annak ellenére hogy utálsz sétálni, voltunk barátokként moziban egy olyan filmen amihez baromira nem volt kedved, csak azért eljöttél rá velem mert senki nem ért rá.. Te időt szakítottál rám...Hálás vagyok érte! Teltek a hónapok, sokkal több időnek tűnik ez a 2 év... Manapság egymás mondatait fejezzük be, voltál lent nálam, ettél abból amit sütöttem, de amire a legbüszkébb vagyok; Engem hívtál fel akkor, amikor minden összeomlott körülötted. Annak ellenére, hogy 3 hónapig egy szót se beszéltünk, sőt, nagyon csúnyán összevesztünk... Próbáltak közénk állni rengetegen, volt akinek sikerült is, de hála égnek meg tudtam még menteni a barátságunkat. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan ember van az életemben mint Te. Hogy milyen? Olyan, aki elfogad, tisztel, érti a vicceim, a trében- a jóban ott van, bárhogy veszhetünk össze, Ő akkor is ott van, ha éjszaka hívom is felveszi a telefont. Az a délután ráébresztett valamire. Mégpedig arra, hogy sose akarom elengedni igazán a kezed, szükségem van arra, hogy itt legyél, pont úgy, ahogy Neked is rám. Ahogy telnek a napok, minden reggel megkapom a “Jóreggelt❤️” és az “Aludj jól, szép álmokat, jóéjt❤️” üzeneteket, a reggeli “Jóreggelt, hogy aludtál” hívásokat, az egész napos pofázások, hogy bármi van, elsők közt vagyunk egymásnak, hogy ölnénk a másikért, rájövök arra, hogy Te több vagy mint egy Ex. Te a barátom vagy. Le se tagadhatnánk egymást igazából, és bárhogy kapálóznak az emberek, csak zavarja a szemüket kettőnk igen érdekes kapcsolata, hogy nekik nincs olyan barátjuk, ki annyi mindent megtenne értük, mint Mi Egymásért.. 2021.04.18-a van, 0:31-kor írom ezeket a sorokat. Te ezt most még nem látod, de fogod. El fogom Neked mondani mindazt, amit gondolok és érzek. Meg fogom adni a módját, hisz megérdemled hogy megadjam a módját. Köszönöm hogy vagy nekem! Nagyon szeretlek, Nálad jobbat soha nem kívánhatnék. Még annak ellenére sem, hogy hányszor vágtál földhöz...Mert ezek kellettek ahhoz, hogy kibiztosíts. Kellettek ahhoz, hogy én ma az legyek, aki vagyok. Hálás vagyok Neked mindenért! És kérlek, sose felejtsd el; Ha 20 év múlva nem beszélnénk már, de egyszer eszedbe jutok, hívj fel akár az éjszaka kellős közepén. Én ugyan úgy itt leszek Neked...!💕

[egyemberavilagban]

Tudod mi a baj a toxic exekkel? Hogy még mindig élnek és rólad szól az életük.

[dobd-ki-az-eterbe]

Az akarom, hogy egy nap majd amikor meglátsz, arra gondolj, hogy: Azt a kúrva, milyen jól néz ki az exem.

[broken-heart1222]

Rohadtul idegesít😌🖕🏽

[silezukuk]

Exem (Emmanuel Excoffier) - objectif centenaire, les cultures de Tintin (esquisse d’affiche)

[mergezoszavak]

terápiás jelleggel (sosem-el-nem-küldős) levelet írtam exemnek házi feladatként, és talán kissé elragadtak az indulatok és érzelmek. ezek a kifejezések ütötték meg utólag a szememet:

"mi a büdös ki-bekúrt lófaszért"

"te utolsó rektkes gyáva féreg, gerinctelen faszarcú pöcstalicska"

"mi a kénköves retkes kurva eget"

és egy tiktok referencia a végére utolsó mondatrészként, ami valljuk be, mosolyt csalt az arcomra:

"te fajzat geci."

[mergezoszavak]

annyira akarok sírni de egyszerűen nem jönnek a könnyek.

miattad tartok ott, ahol. elmentem a pszichiátriára, vannak gyógyszereim, kaptam segítséget. van egy szuper munkahelyem, egy csodás albérletem egy kurva jó környéken es végre egyedül élhetek. megtanultam értékelni és mások elé helyezni saját magam. erősebb vagyok mint valaha voltam.

de mégis, ennek az egésznek az volt az ára, hogy teljesen tönkretettél.

azert jutottam el az orvosokhoz, mert teljesen megtörtél. azért kaptam gyógyszereket, mert túlnőttek rajtam a kényszerek miattad. azért van ez a munkahelyem, mert rákényszerítettél hogy visszamenjek a szakmámba (amiben amugy sosem éreztem magabiztosnak magam, most viszont szerencsére ez is változott). azert van új albérletem, mert kidobtál a régiből. és azért élek egyedül mert annyira rettegek a másoktól való függéstől emiatt hogy nem bírtam újra azt a döntést meghozni, hogy megbízzak ennyire valakiben. azon az úton helyeztem előre a sajat szükségleteimet, hogy te annyira elnyomtál és le se szartál hogy még nekem is sok lett ez. azert tudom szeretni magamat, mert rádöbbentettél, hogy te sosem fogsz, sőt, hogy másoktól sosem várhatom ezt el és csak magamra számíthatok. úgy erősödtem meg ennyire, hogy 2,5 évig tűrtem hogy bánts és közben szép lassan felülkerekedett a düh rajtam.

és mindezek után képes vagy rám mosolyogni kedvesen, bájosan, mintha mi sem történt volna? képes vagy mesélni nekem dolgokat magadról, miután azt mondtad, "nem azért szakítottunk hogy továbbra is engem hallgass mert elég volt már ebből?" és el mered várni, hogy engem ugyanúgy érdekelj mint régen?!

hát, kedvesem, baszódj inkább meg.