Egy német bevándorló család identitásápoló szokásai vasárnap délután
Négyen beszélgetünk. A kanapén horkoló Máli, Tata, aki a kádban pancsol, én, aki folyton csak a fiúkra és önmagára gondol, meg Mama, aki már évek óta csak mondja és mondja, mert ő ilyenkor igazából szóban horgol.
Miután Tata lemosta magáról a tegnapot és borbélykéssel megélezte a würzburgból örökölt arccsontot, Máli pedig már feltápászkodott, Mama persze még mindig motyog és én asszem még mindig a fiúkra meg önmagamra gondolok, akkor behúzzuk a család egyetlen, még németül tudó tagját, firhangját.