#feketepiac

[depressionisnotagame]

Legközelebb, mikor értéktelennek érzed magad, jusson eszedbe, hogy a szerveid a feketepiacon igen is rohadt sokat érnének…

[videkma]

Segíthet megtalálni ezt az óriási halat amely majdnem egy milliót ér! (A Nébih Állami Halőri Szolgálata fordult a nyilvánosság felé)

Segíthet megtalálni ezt az óriási halat amely majdnem egy milliót ér! (A Nébih Állami Halőri Szolgálata fordult a nyilvánosság felé)

Azért keresik a segítséget, mert eredeti helyéről feltételezhetően már egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei halastóban fogták el és szeretnék tudni most merre van.

(more…)

View On WordPress

[videkma]

Ötvenmilliós kokainfogás Budapesten

Jelentős – több mint ötvenmillió forintot érő – mennyiségre elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének megalapozott gyanúja miatt nyomoznak egy bolgár, egy szerb és egy magyar férfi ellen – közölte honlapján a rendőrség szerda reggel.

(more…)

View On WordPress

[nemzetinet]

Az ember, aki atombombát adott a muzulmán világnak

Negyven évvel ezelőtt a nyugati hatalmak kiengedtek a kezükből egy fiatal pakisztáni tudóst, aki elsőként adott nukleáris hatalmat egy muzulmán országnak, majd létrehozta a Közel-Kelet nukleáris hálózatát. Abdul Qadeer Khan tevékenységét még időben megállíthatták volna, de a külpolitikai érdekek mást kívántak. Így jutott nukleáris arzenálhoz Észak-Korea mellett Irán, Pakisztán és Líbia is, ahol a megbúvó terroristák a mai napig érinthetetlenek.

A nukleáris fegyverek fejlesztésében betöltött szerepéről elhíresült Abdul Qadeer Khan 2004. február 4-én élő televíziós adásban vallotta be, hogy az elmúlt évtizedekben illegális módon eladta a nukleáris fegyverek előállításának technikáját Iránnak, Líbiának és Észak-Koreának. A pakisztáni tudóst idős korára hősként ünneplik hazájában, ahol csak „Mohsin e-Pakistan” néven emlegetik, Pakisztán megmentőjeként. Állami ünnepségeken is szerepel, tavaly pedig a Sir Siyed műszaki és technológiai egyetemtől vehetett át egy előkelő oklevelet, melyben az áll, hogy Khan tudományos munkássága az emberiség javát szolgálja.

Pakisztánon kívül Khan nevét szinte sehol sem hallani, pedig a tudós ujjlenyomatai a világ összes legveszélyesebb nukleáris tűzfészkén megtalálhatók. Az Egyesült Államok legjelentősebb nemzetbiztonsági kihívásai közül Irán, Észak-Korea és Pakisztán nukleáris arzenálja is az ő segítségével jöhetett létre.

Az Egyesült Államoknak számtalan lehetősége volt a veszélyes tudós megállítására Khan hetvenes évekbeli illegális nukleáris terjesztése és a 2004-es televíziós beismerése között, de a döntéshozók minden alkalommal saját külpolitikai agendájuk alá sorolták a nukleáris veszély elhárítását. Ezek a döntések a mai napig kísértik az amerikai vezetőséget, hiszen Pakisztán nukleáris programja miatt nem tudják felszámolni az ország terroristákat befogadó menedékhelyeit. Irán átmenetileg „lefagyasztott” atomprogramja bármikor nukleáris versenyhez vezethet a Közel-Keleten, Észak-Korea pedig embermilliók életét veszélyeztető instabil nukleáris rizikóvá változott Khannak köszönhetően.

Európai tanulmányai alatt lopta el a titkokat

Khan 1936-ban született Brit-Indiában, az ország leválása után, tizenkét éves korában pedig Pakisztánba menekült át szüleivel. Jó tanuló volt, a belgiumi Leuven katolikus egyetemen szerzett diplomát, és rögtön állásajánlatot kapott egy holland urándúsító cégnél. Mikor India ’74-ben tesztelte első nukleáris fegyverét, Khanban feléledtek a hazafias érzelmek, és Pakisztánt az atomenergiával fenyegetőző India nukleáris szintjére szerette volna emelni. Kapcsolatba lépett a pakisztáni nagykövetséggel Hollandiában, és 1974 őszén titokban lemásolta az urándúsításra használt centrifugák terveit. Emellett listát készített azokról a potenciális cégekről, melyektől Pakisztán dúsított uránt vásárolhat.

A holland hírszerzés jól tudta, mire készül, de nem állították meg. Abban bíztak, hogy Khan megfigyelésével leleplezhetik a pakisztáni nukleáris csempészhálózatot. Khannak végül a CIA és a holland hírszerzés ügynökeit kicselezve sikerült ellopnia az összes tervet, majd családjával együtt összepakolt és áttelepült Pakisztánba.

A hetvenes évek végére már az Egyesült Államok és más kormányok is tudtak Pakisztán urándúsító terveire épült nukleáris stratégiájáról. Jimmy Carter amerikai elnök 1979. áprilisában szankciókkal sújtotta Pakisztánt a nukleáris fejlődés megállításának érdekében. Adminisztrációja blokkolta Pakisztán világbanki hiteleit, majd Franciaországra is nyomást gyakorolt a nukleáris technológiák értékesítéseinek befagyasztására.

Kapóra jött a szovjet-afgán háború

Soha nem fogjuk megtudni, hogy ezek az intézkedések valóban megállították volna Pakisztán atomenergetikai fejlődését, mivel 1979. karácsony este a Szovjetunió megszállta Afganisztánt. Az Egyesült Államok azonnal szövetségesek után nézett a régióban, és több éven keresztül titokban támogatott olyan csoportokat, melyek a Kabulban állomásozó szovjetek megdöntésén munkálkodtak. Carter nemzetbiztonsági tanácsadója nem sokkal később kiválasztotta az amerikai bázisok kialakításának tökéletes helyszínét: a szomszédos Pakisztánt.

Az Egyesült Államok a bázisok építése miatt szemet hunyt Pakisztán nukleáris programja fölött, feloldotta a szankciókat, és 400 millió dolláros gazdasági és katonai segélycsomagot küldött az országnak. Carter csomagjának köszönhetően Pakisztán tovább folytathatta a nukleáris fejlődést, majd 1998-ban végrehajtották első sikeres nukleáris rakétatesztjüket.

Egy 2009-es televíziós interjú alatt Khan beismerte, hogy a szovjet-afgán háború nélkül Pakisztánnak nem lennének nukleáris fegyverei: „Tekintettel arra, hogy milyen nyomást helyezett korábban az Egyesült Államok és Európa a nukleáris programunkra, az afgán háború nélkül nem tudtunk volna ilyen könnyen atombombát gyártani.”

Közel négy évtizeddel később Amerika még mindig Carter döntésének következményeivel él. Az afganisztáni háborúra több milliárd dollárt költött az Egyesült Államok, miközben a legveszélyesebb bűnözők Pakisztánba menekültek át. Az amerikaiak nem kényszeríthették Pakisztánt a terroristák menedékhelyének feladására, mivel egy nukleáris megtorlástól tartottak. Khan az országa frissen szerzett biztonságát kihasználva felkerekedett, és létrehozta a saját nukleáris feketepiacát.

Egy miniszterelnök sem tudta megállítani

Egyetlen ember látott bele közelről Khan titkos üzleteibe: Pakisztán volt miniszterelnöke, aki akaratlanul is végigkísérte Khan észak-koreai üzletelését. Benazir Bhutto az iráni miniszterelnöktől tudta meg 1989-ben, hogy országaik között egy titkos nukleáris szövetség jött létre, de ezt a pakisztáni hadsereg vezetője azonnal letagadta. A pakisztáni miniszterelnök elővigyázatosságból egy új törvényt vezetett be, mellyel megtiltotta a nukleáris tudósok külföldre utazását miniszterelnöki engedély és kíséret nélkül.

Bhuttót egy éven belül menesztették az ország éléről, de Khan addigra megosztotta Iránnal az urándúsítás technikáját, 1980-ra pedig hálózata révén már ő látta el centrifugákkal az új iráni atomprogramot.

Khan hálózata pár svájci és német céggel kezdődött, amelyek kihasználták a pakisztáni export laza ellenőrzését. Szoros kapcsolatot ápolt emellet német, holland, svájci és brit szakértőkkel is. Malajziában és Dél-Afrikában gyárakat hozott létre, és egy dubaji hajózási központot is működtetett. Az Egyesült Államok tudott Khan nukleáris hálózatáról, de még ekkor is jobban tartottak attól, hogy az oroszok nukleáris titkokat osztanak meg az iráni vezetéssel.

1993-ban Bhuttót újból miniszterelnökké választották. Khan pár hét múlva már a vezető ajtaján kopogtatott, és arra kérte, hogy kínai útja alatt tegyen egy észak-koreai kitérőt. Elmondása szerint a „nukleáris dologgal” kapcsolatban szeretett volna segíteni.

„Azt hittem, hogy a katonaság elégedett lesz, és végre felhagy a kormány hatalmának megdöntésével” – nyilatkozta akkoriban a miniszterelnök, és azóta is tartja magát ahhoz a kijelentéshez, hogy Pakisztán nem segített Észak-Koreának a nukleáris program előkészítéséhez.

A ’90-es évek közepétől az amerikai hírszerzés szerint Khan összesen tizenhárom alkalommal látogatott Észak-Koreába, és minden utazást a pakisztáni hadsereg repülőin tette meg. Mint írtuk, 2004-ben Khan beismerte, hogy nukleáris technológiát szállított Iránba, Líbiába és Észak-Koreába, bár később ezt a nyilatkozatát visszavonta.

Hegyek alá bújtatta Észak-Korea atomkísérleteit

Khan felajánlása kritikus pillanatban érkezett az észak-koreai vezetéshez. Pakisztánhoz hasonlóan a remeteállam is reaktorokkal kísérletezett, amiket bármelyik külföldi repülő vagy műhold könnyedén felfedezhetett volna. A ’90-es évek elején az amerikai hírszerzés le is buktatott egy ilyen állomást, ami alkualapot adott a négy évvel későbbi tárgyalásokhoz. Észak-Korea a megállapodás szerint átmenetileg leállította az atomprogramját, az Egyesült Államok pedig cserébe olajjal és élelmiszerrel látta el az országot. Mivel az amerikaiak szigorúan ellenőrizték az észak-koreai nukleáris helyszíneket, a rezsim nukleáris zsákutcába jutott, és más megoldás után kellett nézniük.

A pakisztáni tudós ajánlata épp ezért volt visszautasíthatatlan: a reaktorok helyett olyan kisméretű centrifugákat ajánlott fel Észak-Koreának, amiket bunkerekben és hegyi alagutakban is lehet tárolni. Ez lehetővé tette, hogy Észak-Korea az ENSZ-szankciókat kijátszva titokban atomkísérleteket végezzen a föld alatt.

Khan atomcsempész karrierje ugyan véget ért 2004-es nyilvános vallomásával, de ekkor már az Egyesült Államok is sokkal agresszívabban lépett fel a közel-keleti országokkal szemben. A szeptember 9-i New York-i terrortámadás után az amerikai vezetés attól tartott, hogy az al-Kaida vagy más militáns csoport is nukleáris fegyverekhez juthat.

Khan bűnei és történelem megismétlődése

Khan vallomását Pervez Musharraf pakisztáni elnök kényszerítette ki, de másnap a tudós büntetését ötéves házi őrizetre változtatta a dühös nacionalisták és katonák fellépése miatt. Bár Khan visszavonta a vallomását, büszkén hirdette Irán és Észak-Korea egykori támogatását.

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség próbálkozásai is kudarcba fulladtak. A vállalatok, bankárok és kormányok közül senki sem mert nyilatkozni, a legtöbben a büntetőeljárásoktól féltek, mások a megaláztatástól tartottak.

A hálózat eltussolásában a legsúlyosabb bűnök Pakisztánt és az Egyesült Államokat terheli. Musharraf pakisztáni elnök megtiltotta Khan kikérdezését a vallomása után, és megtiltotta számára az ország elhagyását. Az Egyesült Államok pedig nem helyezett nyomást Pakisztánra a Khan-titkok felfedésére. Carter szovjet agendája után Bush elnök sem merte kockára tenni az amerikai-pakisztáni kapcsolatokat, hiszen ekkortájt az amerikai csapatok a szomszédos Afganisztánban háborúztak.

A Bush-kormány azonban még egy lépéssel tovább ment. A CIA arra vette rá a svájci kormányt, hogy semmisítsék meg a „Khan-dokumentumokat”, melyeket a tudós társaitól gyűjtöttek be. Az iratok a hálózat tagjainak nevein kívül a feketepiacon árult technológia leltárát is tartalmazták, beleértve a fegyverfejlesztés terveit. Az Egyesült Államok hírszerző ügynöksége ezzel saját titkos akcióját próbálta eltussolni, mivel Khan munkásságának utolsó szakaszában saját besúgókat szereztek a titkos hálózatból, akiknek jogellenesen fizettek ki tízmillió dollárt. A CIA parancsára összesen 1,9 tonna iratot égettek el két nap alatt 2008 februárjában, és huszonnégy számítógépes merevlemezt is megsemmisítettek.

A politikai vezetők és a hírszerző ügynökségek azonban a mai napig nem ismerik a részvevőket, és a piac nagyságáról is csak becsléseik vannak.

Az ember, aki atombombát adott a muzulmán világnak a Nemzeti.net-en jelent meg,

[videkma]

33 kilogramm marihuánát rejtett egy csempész az autója alvázába (Videóval)

33 kilogramm marihuánát rejtett egy csempész az autója alvázába (Videóval)

A montenegrói férfi autója alvázába rejtve próbálta meg Magyarországra csempészni a 66 millió forint értékű drogot.

(more…)

View On WordPress

[nemzetinet]

Élőben nézné Dzsudzsákékat, de nincs jegye? Megoldjuk okosban

Szinte keresni sem kell azokat az utazási irodákat, melyek jegyeket kínálnak a nyári labdarúgó Európa-bajnokságra, miközben ezt hivatalosan csak az UEFA teheti. Az érintettek komoly tapasztalattal rendelkeznek, sok világverseny idején pörgették feketén a belépőket. Felkerestük őket, segítőkészek voltak – csak a pénz legyen a zsebben. Lehetőleg jó sok.

Amikor a norvégok kapusa, Nyland kétségbeesett mozdulattal nyúlt a labdáért a mieink elleni pótselejtező visszavágóján, azon a csodálatos novemberi éjszakán, több ezer magyar drukker számára vált világossá, hol fog nyaralni idén.

A lefújáskor határtalan boldogság és eufória lett úrrá a stadionban és a televízió előtt szurkolókban, sokan rögvest elkezdték a franciaországi utat tervezni. December elején tartották a sorsolást, Portugália, Ausztria és Izland került velünk egy négyesbe, Marseille, Bordeaux és Lyon stadionjaiban fogunk összecsapni velük.

44 évet vártak a kijutásra a magyar szurkolók, így senki sem csodálkozott rajta, hogy hatalmas túljelentkezés volt az Eb-jegyekért. Végül azon szerencsések utazhatnak, akiket az UEFA rendszere kisorsolt. Ugyanakkor rengetegen maradtak hoppon, úgy a februári sorsoláson, mint az azt követő jegybörzén. De még számukra is van egy végső esély: az UEFA honlapján ma még lehet belépőhöz jutni, de ez most már tényleg az utolsó lehetőség. Legalábbis hivatalosan.

Mert milyen dolog lenne, ha meghazudtolnánk a magyar furfangot, pont egy ilyen fontos ügyben? Ez nem ránk vallana.

Pár agyafúrt üzletember is így gondolkodott, ők bárkinek megoldást kínálnak, aki jegyre áhítozik. Elég, ha a keresőbe bepötyögjük például az eb jegyek szóösszetételt, máris válogathatunk az ajánlatok közül.

Ne legyen kétségünk afelől, hogy lesz is igény a szolgálataikra: azok a szurkolók, akik számára az összes hivatalos jegyértékesítési szakasz csalódással zárult, biztosan megtalálják őket, ha eddig meg nem találták.

Mi is a nyomukba eredtünk, ugyanis fúrta az oldalunkat a kíváncsiság, hogy mégis miképp kínálhatnak jegyeket utazási irodák.

Mindig akadnak „felesleges” jegyek

Két hazai céget is megkeresünk, először hivatalos úton, e-mailben. Bemutatkozás, sajtóorgánum neve, néhány kérdés, a szokásos. Válasz egy hét elteltével sem érkezik, így telefont ragadunk. Többszöri próbálkozás után sem sikerül elérni őket, sebaj. A személyes találkozásnál nincs hatásosabb módszer. Elkeseredett, egy Eb-jegyért bármit megadó szurkolóként érkezünk, mindkét irodában rögtön szívélyesen állnak rendelkezésünkre.

A Broadway Holiday nevű cég egy Károly körúti udvarban található. A kicsi, de takaros helyiség ízlésesen berendezett, a falakon és a kirakatban csábítóbbnál csábítóbb üdülési ajánlatok lógnak. A referens kedvesen fogad, elpanaszoljuk neki bánatunkat: ők az utolsó reményünk, hogy kint szurkolhassunk a csapatnak. Látszik rajta, hogy megsajnál, de nem tud segíteni. Nem ő foglalkozik az Eb-túrákkal. Az az ügyvezető asztala, aki azonban nincs bent. Csalódottan távozom, de még ki sem érek az utcára, utánam szól a hölgy, telefonon beszélhetek az ügyvezető úrral.

A vonal túlsó végén magabiztos hang, érződik, gazdája megszokta ezt a stílust. Meggyőzően érvel. Biztosít afelől, hogy szereznek jegyet. Hitetlenkedünk, és rákérdezünk, honnan, milyen módon jutnak hozzá, hiszen az UEFA honlapján azt írja, utazási irodák nem árulhatnak hivatalos jegyeket. Nem fog gyanút, azt hiszi, valóban egy mindenre elszánt drukkerrel beszél.

Mint mondja, olyan magánszemélyektől szerzik be a jegyet, akik túl sokat vettek, vagy egyszerűen csak túl akarnak adni rajta. Hirdető oldalakat, Facebook-csoportokat vizsgálnak át. Mindig találni fölösleges tikettet – biztosít.

Persze felárat kérnek, hiszen az eladó is azzal együtt hirdeti. – Ez csak természetes, nem akadály – feleljük. Hálát, megkönnyebbülést vegyítünk a hangunkba, de jelezzük: van még egy bökkenő.

Az UEFA honlapján ugyanis az áll, a jegyigénylőnek személyesen jelen kell lennie a belépésnél, másképp senkit nem engednek be a stadionba. Az ügyvezető lesöpri a problémát. Elismeri ugyan, hogy hivatalosan valóban a jegyre írt név alapján megy a beléptetés, viszont ők úgy tudják, ilyesmiről szó sem lesz. Szinte kacsint a vonal másik végén. Nem tudja száz százalékosan garantálni, de biztat, hiszen sokan utaznak olyanok, akik hasonló helyzetben vannak. Megígérjük, hogy még jelentkezünk, és bősz hálálkodás mellett bontjuk a vonalat.

Ugyanaz pepitában

Második felvonás: a Lehel tértől kétpercnyi sétára, a Victor Hugo utcában bújik meg egy másik cég irodája. Szándékos a szóhasználat, ha valaki csak úgy elsétál az épület előtt, esélye sincs megtalálni, még egy vacak cégtábla sem árulkodik az ottlétéről. A portán is percekig tart, míg kinyomozzuk, melyik emelet, melyik folyosó, melyik ajtaján kell kopogni. A negyediken szállunk ki, a bejáraton csupán cégnév áll, csengő sehol. Zárva az ajtó, kopogunk, de nincs válasz. Szerencsére a telefonszámot kiírták az ajtó mellé, így máris tárcázzuk az ügyvezetőt. A szerepjáték szinte már rutinszerű, a másik fél válaszai pedig úgyszintén. Különböző partnerek segítségével jutnak jegyhez, névkontroll az eddigi nagy tornákon is csak hivatalosan létezett, a valóságban egyáltalán nem kell ettől tartani, de teljes garanciát ők sem tudnak vállalni.

Minden világos. Fű alatt, nem hivatalos forrásból simán beszerezhetjük a jegyünket az Eb-re, persze jókora felárral, miközben alaposan megtapossuk az UEFA szabályait. De megnyugtatjuk magunkat, miképp az ügyvezetők is tették: ez minden világverseny idején így megy. A feketepiac pörög, a hozzájuk hasonló eldugott irodák nagy gyakorlattal teszik a dolgukat, miközben köpnek a szabályokra. A mellékelt ábra szerint eszünkben sincs lebukástól tartani, ez win-win szituáció. Leszámítva persze azokat a drukkereket, akik eredeti áron is megvehették volna ezeket a belépőket, ha valakik nem azzal akarnának pénzt szerezni, hogy többszörös haszonnal adjanak túl rajtuk.

Ugyanakkor kérdések is megfogalmazódnak bennünk a fentiek kapcsán. Mit csinál majd az a szurkoló, aki igénybe veszi egy ilyen iroda szolgáltatásait, de a stadionnál szembesül azzal, hogy a szervezők mégsem siklanak át az UEFA-szabályok felett? Mit mondanak majd ezeknek az embereknek az utazási irodák magabiztos ügyvezetői? Egyáltalán felveszik-e a telefont? Erre inkább nem érdemes alapozni.

Ja, és még egy kérdés: ha mégis igaza van az irodák vezetőinek, és tényleg nem lesz névkontroll, mi akadályoz meg egy terroristát abban, hogy egy túlárazott belépővel a kezében besétáljon majd valamelyik stadionba?

Élőben nézné Dzsudzsákékat, de nincs jegye? Megoldjuk okosban a Nemzeti.net-en jelent meg,