Éjszaka minden annyira felfokozott. A sötét, a félelem, a szerelem, a vágy, a magány... Egy költőnek ez a napszak a legjobb barátja. Ekkor születnek a legszebb, legszenvedélyesebb versek. Az a komor homály az, amitől minden fájdalom kiömlik az ember testéből.
Aki álomra hajtja fejed...
Annyira éjjfekete, mégis itt válik minden tisztábbá, érthetőbbé és világossá.
-Itt ébred a paradoxonok hada...










