Ma huszonöt éve, hogy elhunyt Gerald Durrell, az ember, aki miatt generációk akartak természettudományos pályára menni, aki miatt Korfu még annál is vonzóbbnak tűnik, mint egyébként, és aki miatt sosem tudunk már úgy nézni egy állatkertre, mint azelőtt.
Ugyan a könyvein nőttem fel, gondolom sok más emberhez hasonlóan tökre nem voltam képben a későbbi életével. Valszeg ha most újraolvasnám a könyveket, így 2020-ban felnőtt fejjel lenne pár dolog, amit az 50-es és 60-as években íródott sztorikból kicsit forráskritikával kezelnék, de mindent összevetve meg kell, hogy valljam, hogy bármennyire is karakteridegennek tűnhet egy alkoholizmusban meghalt, gazdag gyarmatosító családból származó arccal való szimpatizálás, ez a reménytelennek tűnő világjobbító szándékkal kevert introvert excentricizmus eléggé meg tud fogni.
Mondjuk jegyezzük meg, hogy a nővére, Margo, ha lehet még jobban megtolta az életet, etiópiai olasz világháborús fogolytáborban való érzéstelenítés nélküli császáros szüléssel meg minden, ezt a cikket pl tökre ajánlom róla:
https://www.express.co.uk/showbiz/tv-radio/933123/The-Durrells-ITV-Margo-Durrell-Gerald-Durrell-Daisy-Waterstone-Keeley-Hawes
