Tegnap vettem hajdinát
és eszembe jutott róla, hogy gabonáról is szólhat vicces történet.
Ez a régen kényszergabonának számító, Ázsiában honos növény ma már inkább a bioboltok meg a reformkonyhák törzsanyaga.
A közönséges hajdina (Wikipédia)
Pedig én hajdinát enni először egy kárpátaljai ismerősöm édesapját láttam, aki mindennek nevezhető, de reformkonyhás biocucc-zabálónak nem. A szovjet seregben szokott rá a saját bevallása szerint a grecskára. Így mondják a hajdinát Kárpátalján. Vagy tatárka. Ott ugyanis az mindennapi étel volt és a mai napig szívesen fogyasztják. Olyannyira, hogy amikor a grecska ára felment a háromszorosára, Viktor Janukovics majdnem belebukott.
Az áremelkedés első oka a rossz időjárás volt, nem termett annyi hajdina Ukrajnában, mint kellett volna. Az ukrán kormány rendelt is Kínától 20 ezer tonnát. Ezt annak rendje és módja szerint, Indiát megkerülve hozták volna hajóval a Fekete-tengerre. A hajó el is indult, de Szomália partjainál rajtaütöttek a kalózok. Mivel az ukránok már nagyon grecska híján voltak, kivásároltál volna Jack Sparrow népétől a tankert. De a szomáliaiaknak annyira ízlett a grecska, hogy semmiféle gáláns ajánlatra nem voltak hajlandóak visszaadni a grecskát az ukránoknak. Így vonattal kellett hozni, ami több idő, több költség miatt, még jobban felnyomta a hajdina árát.
Hát ez volt a nagy grecska-sztori. Aludjatok jól, álmodjatok szépeket!