Mindenki tudja, hogy a bürokrácia bugyrai a pokol bugyraihoz lehetnek hasonlatosak, de talán az mégsem állapot, hogy a vérnyomásom hosszú napokon kersztül olyan magas legyen, amilyen.
Tudni kell, hogy utolsó éves vagyok az egyetememen, szóval most mindennek meg kell lenni, hogy ne kelljen mondjuk egyetlen tantárgy miatt újabb teljes aktív félévet megkezdenem - igen, nálunk csak így lehet, nincs semmi kreditarányos fizetés vagy ilyesmi, ha egy tantárgy nincs meg, az is 300000, mint bármely más félév.
Azt is tudni kell, hogy a szak elvégzéséhez a kötelező tantárgyakon felül 10 kreditnyi szakos és 10 kreditnyi nem szakos választható tantárgyat is teljesíteni kell a diploma megszerzéséhez. Természetesen, hogy izgalmas legyen a történet, a nem-szakos-kódú tantárgyakból sosincs annyi (hely) meghirdetve, hogy az fedezni tudja az összes felvett hallgató szükségleteit. Hehe.
Ebből kifolyólag, illetve az ebből felcseperedő felháborodáshullámra válaszul vezették be egy vagy két éve, hogy lesznek “kreditesként” meghirdetett nyelvi órák, amiket kreditátvitellel el lehet fogadtatni nem-szakos-kódú tantárgyként. Ugyan ezek az órák kétszer akkora óraszámban látogathatóak csak, mint a sima nem-szakos-kódúak, mégis csak ugyanolyan alacsony (2) kreditértékben fogadtathatóak el (miért? mert csak.) de hát végülis a kellemeset a hasznossal.
Én, jó egyetemista módjára az utolsó félévemre hagytam a két félévnyi nyelvi órám elfogadtatását, ez valóban az én hibám, kövezzenek meg. Két félévet végeztem ugyanazon a szinten (alapfok).
Igenám! De hallottam, így az utolsó félévben először, hogy azonos szinten végzett nyelvi tantárgyat nem lehet elfogadtatni. Miért? Mert csak. Felhívtam a TO-t, ahol azt mondták, hogy ők ezt nem tudják, kérdezzem meg a titkárságon, majd felhívtam a titkárságot, ahol megkérdezték, beszéltem-e már a TO-val és végül arra jutottunk, hogy természetesen fogalmuk nincs, majd az intézetvezető úr eldönti, ha kellő mértékben különbözik a két félév tematikája, akkor (de persze úgy sem biztos!!!). Kérdésemre, hogy ha holnap (kedd, tárgyfelvétel második napja) beviszem a papírt, eldönti-e vajon még az intézetvezető úr a héten, hogy mi az állásfoglalása, hogy tudjam, kell-e még házalnom nem-szakos-kredites tárgyakért a tárgyfelvétel folyamán, a nagyon meggyőző, TALÁN választ kaptam.
Így aztán a tárgyfelvétel legelső napján e-mailben kértem egykori lelkes tanárnőmet, juttassa el hozzám a tematikát, amit csatolhatok a kérelmemhez, hiszen ezalapján eldönti majd az intézetvezető úr, vajon kétszer tanultam-e meg, hogy yo/tu/el/ella, vagy inkább úgy látja, megérdemlem, hogy szenvedéseim itt véget érjenek.
Igenám! De lelkes tanárnőm természetesen baszott válaszolni hosszú napokon keresztül. Eközben évfolyamtársaimtól tudomást szereztem róla, hogy létezik precedenskezelő is az egyetem tarsolyában, melyben ha megtalálom a tantárgyamat, elég csak a precedensszámmal leadnom a kérelmemet, és elhiszik majd nekem, hogy megérdemlem azt a négy kreditet (TO és titkárság sosem említette a precedenskezelő létezését). Csatoltak egy valahonnan az isten háta mögül előkerített dokumentumot is, amiben valóban, ott volt a precedenskezelő és hogy mit kell hova írni (földi halandó hasonlóan hasznos dokumentumokat 2 óránál rövidebb időtartam alatt bizonyosan nem találhat meg az egyetemünk honlapján, annak struktúrájából, illetve a struktúra hiányából kifolyólag).
Nagy boldogan, hogy immáron-nem-olyan-lelkes-tanárnőm nélkül is megoldhatom a dolgot, megtalálva a precedenskezelőben a tantárgyaimat, kitöltötöttem (szuperfigyelmesen) a kérelmet, befizettem az eljárási díjat (hiszen miért is ne fizetnék plusszban azért, hogy elvégezhetek kötelező tantárgyakat), kinyomtattam mindenféle teljesítési igazolásokat, a 21. században mindez csak 6 papírlapot vett igénybe. Bebattyogtam a halálfaszán lévő titkárságra, ahol jól megellenőrizték a papíromat, majd átcsoszogtam a halálfaszán kivételesen üzemelő TO-ra, ahol szintén jól megellenőrizték a papíromat és mint aki jól végezte dolgát, elmentem órára. Úgy egy órával később a buszon ülve persze kaptam egy e-mailt, hogy az ügyintézés gyorsítása és egyszerűsítése érdekében ezentúl egy minden lehetséges tantárgyamat tartalmazó exceltáblába is be kell majd írni a neptun kódomat több helyre (nem egyértelmű, mikor hova, pedig gyönyörű, print screenelt útmutatóval jött) és ha már leadtam a kérelmem, akkor is pls csatoljam utólag. Gyorsítása és egyszerűsítése érdekében!!!
Igenám! De jön a telefon 3(!) nappal később a TO-ról, hogy nem jó az én kreditátviteli kérelmem. Ugyanis a precedenskezelőbe nem úgy (arról, hogy HOGY nincsen sehol írásos semmi +mint említettem a TO-n és a titkárságon is jól megellenőrizték), írtam be, és hát így nem jó és menjek ide és menjek oda és akkor majd elfogadják. Korábbi endless ügyintézéseimtől, telefonjaimtól és szar minőségű oktatásomtól felbőszülve minden felgyülemlett feszültségemet az ügyintéző kisasszonyra zúdítottam és olyannyira leteremtettem, hogy végül elintézett több dolgot is. Természetesen ettől függetlenül még legalább négy alkalommal kell halálfaszán és kevésbé a halálfaszán lévő titkárságokra szaladgálnom további kinyomtatott papírokkal a 21. században, de legalább többször nem kell eljárási díjat fizetnem, és ha az eljárásom túllóg a határidőn (szorgalmi időszak harmadik hete, itt jegyezném meg, hogy az első ezzel kapcsolatos telefonom és e-mailem a szorgalmi időszak ELSŐ napjára datálódik), akkor is el fogják fogadni.
Arra jutottunk, hogy ő kijavítja a papírt, ami nála van, és leadja nekem (örök hála), de hogy a másik órámat is elfogadják, tematikát kell szereznem régen buzgó tanárnőmtől, hogy leadjam egy új kinyomtatott kérelemmel együtt elbírálásra, amit aztán az elbírálás után el kell jutattnom a TO-ra, hogy azt elfogdják. Itt jeleztem, hogy az egész procedúrát ezzel kezdtem, ám régen buzgó tanárnőmből nem sikerült semmilyen tematikát kicsikarnom. Itt azt javasolták, hívjam fel a nyelvi lektorátust, ahol majd megkérik, válaszoljon az e-mailemre (szerintem lassan lehányok valakit).
Felhívtam a nyelvi lektorátust, ahol azt mondták, hogy hát ők nem igazán tudják, hol van a tanárnő, de írnak ők is egy e-mailt neki, hogy válaszoljon nekem. Ezen a ponton írtam még egy e-mailt a tanárnőnek, biztos, ami biztos.
A tanárnő válaszolt is, hogy majdvalamikor megírja nekem a tematikát, de semmiképpen sem most (csütörtök, szorgalmi időszak második hete), így aztán pénteken sem tudtam sos beszaladni újra leadni a papíromat, hogy az a szorgalmi időszak harmadik hetének első felében megvéleményeződjön, hogy azt a második felében leadhassam elbírálásra (itt már abszolút letettem arról, hogy az idő közben biztonság kedvéért összekuncsorgott nem-szakos-kódú tárgyamat leadjam határidőig).
Most van vasárnap este, ám egykor buzgó tanárnőm még mindig nem válaszolt. Ami persze csak azért nem jó, mert nekem holnap 11-ig szükségem lenne a tematikára, hogy azt holnap, mikor úgyis elmegyek a halálfaszára, leadhassam, hogy az esetlegesen szerdáig, a héten elérhető egyetlen szabadnapomig elbírálódhasson, hogy eme szabadnapot arra szánhassam, hogy újra elzarándokoljak a halál faszára, és ott az első emeleten azt átvehessem, majd a második emeleten újra leadhassam, ezzel pontot téve ennek az izgalmas ügynek a végére.
(Ezt e-mailben jeleztem egykor buzgó tanárnőmnek, habár az e-mail hangvételéhez biztosan lesz hozzáfűzni valója: elvégre senki nem szereti, ha az orra alá dörgölik, hogy feladatának teljesítésére hetekkel korábban már felkérték.)
Várom a fejleményeket, de egyre inkább úgy érzem, nem is bah, hogy megmarad a nem-szakos-kódú tantárgyam, mert sokkal egyszerűbb lesz elvégezni egy olyan tantárgyat, amire egyetlen alkalommal sem tudok elmenni, pedig jelenlétis, mint sikeresen zárni ezt az ügyintézési folyamatot.
