#hermanottó

[homregeszet]

Ritkán látott felvételek a HOM archívumából!

Vadon élő, veszélyeztetett kamionok kis csapata békésen legelészik a Bükk hegylábi területeken. Jól látható, hogy természetes élőhelyükön, biztonságban érzik magukat és a nagy melegben ők is behúzódnak a fák árnyékába.

Kovács-Attenborough Niki

[homregeszet]

“A legjobb császár.”

“A legjobb császár” ezüst érméje került elő minap az egyik feltárásunkon.

Tudjátok, hogy ki volt ő?

[homregeszet]

Szakfelügyelet A-tól Z-ig

 avagy megyei körút Abaújkértől Zalkodig

Az összes, terepi tevékenységünk közül a régészeti megfigyelés – rövidebben szakfelügyelet – a nagyközönség számára talán a legkevésbé látványos munkánk. Ugyan ez is egy nagyon fontos és előírt feladatunk, azt is érdemes megjegyeznünk, hogy ennél a munkánál bukkanunk a legritkábban klasszikus értelemben vett „kincsekre”.

A régészeti megfigyelések elvégzését a kormányhivatal írja elő a különböző engedélyekben. Éppen ezért gyakran megyünk vezetékszakaszok létesítéséhez, építkezésekhez megtekinteni a földmunkákat. Többnyire akkor érkezünk ki a kivitelező hívására, amikor a felszínről már eltávolították a humuszréteget vagy kiásták az alapozást, vezetékárkot. Az érintett területet vagy szakaszt végig járjuk, megnézzük, hogy jelentkezik-e valamilyen objektumnak (pl. háznak, gödörnek, tűzhelynek vagy éppen sírnak) foltja a területen. Ha találunk erre utaló nyomokat, akkor azokat leírjuk, lefotózzuk és GPS segítségével rögzítjük, hogy pontosan merre helyezkednek el. Ha nem ásnak tovább a területen, akkor az esetek többségében elég ennek a dokumentációnak az elkészítése.

Noha a szakfelügyeletek 95%-ában nem találunk semmi olyat, ami régészeti szempontból fontos volna, azért számunkra is akadnak emlékezetes helyszínek. Volt olyan esetünk, hogy a rendőrség telefonált be a múzeumba azzal a hírrel, hogy a településen emberi csontok kerültek elő. Az ingatlan tulajdonosa ásás közben egy sírt talált, ennek köszönhetően egy addig nem ismert temető létére derült fény. A rövid, helyszíni konzultáció után a rendőrök megnyugodtak, hogy nem kell bűntényként kezelniük az ügyet; mi örültünk az új információnak és végül a tulajdonos is – a lábon kihordott szívinfarktus után – boldog volt, mert „élőben” még sosem látott régészeket munka közben. A helyszínelő rendőrökkel pedig azt is megállapítottuk, hogy a nyomok rögzítése alapvetően mindkettőnk munkájában hasonló módon történik.

A szakfelügyeletekben az ilyen ritka alkalmak mellett talán az a legjobb, hogy rengeteg helyszínre eljutunk. Kevés olyan pontja van a megyénknek, ahol még nem jártunk valamelyik ügyünk miatt. Az is megesik, hogy egy nap alatt több, egymástól távol eső helyen kell dolgozunk. A régészeti megfigyelések ugyanis a beruházások üteméhez igazodnak.

Bár sokszor nem találunk semmit, mégis fontos számunkra a szakfelügyelet elvégzése, mert a régészek számára az egyik legnagyobb kincs az információ. És ha nincs a területen lelet, az is egyfajta infó.

 Itt egy csarnok épül majd. (Fotó: Gál Viktor)

 Így néz ki egy épület alapozási árka. (Fotó: Bakos Gábor)

Megbolygatott emberi csontok. Néha leletre bukkanunk. (Fotó: Honti Szabolcs)

Idén ezeken a helyszíneken már biztosan megfordulunk a megyében. (Térkép: Miskolczi Melinda)

[homregeszet]

Kazincbarcika - csapó 3.

A Sajószentpétert és Berentét elkerülő út nyomvonalába eső kazincbarcikai lelőhelyen az elmúlt év novemberétől tartó régészeti feltárás lassan a végéhez közeledik. Jelenleg a lelőhely keleti-északkeleti részén lévő régészeti objektumok bontása és dokumentálása zajlik. A régészeti leletek tanúsága alapján a Sajó partján elterülő dombot elődeink különösen kedvelték és több régészeti korszakban is intenzíven lakták, amit mi sem érzékeltet jobban, mint, hogy a mindössze 6000 m² nagyságú lelőhelyrészleten eddig 1100 régészeti objektumot tártunk fel.

Élt itt egy neolitikus közösség, számos településjelenség keltezhető a bronzkor időszakára, és használta a területet a vaskor embere is. Előkerültek egy római császárkori, germán falu maradványai: gödrökkel, közöttük 8 négyszögletes, erősen átégett oldalfalú tüzelőgödörrel, házakkal és cölöphelyekkel. Nagy számban láttak napvilágot egy a 10. századtól továbbélő, szolgáltató közösség vaskohászati és településmaradványai. E korszakhoz elhelyezkedése, szerkezete, valamint a leletanyaga alapján több ház is köthető, melyeknél meg lehetett figyelni a házgödröket, oszlophelyeket, tüzelőberendezéseiket, valamint kisebb-nagyobb gödröket. A házak többnyire négyzetes alaprajzúak, részben földbe mélyítettek voltak, de a humuszolt felszínhez képest – egyet kivéve – nem rendelkeztek jelentős relatív mélységgel. Kőkemencéik az északkeleti sarokban álltak.

1.kép: S 751 ház az északkeleti sarkában kőkemencével (fotó: Gál Viktor)

2.kép: S 252 ház, az északkeleti sarkában kőkemencével (fotó: Gál Viktor)

Az egyes objektumok közötti szuperpozíciók és a kerámiák alapján az is világossá vált, hogy az Árpád-koron belül több periódussal számolhatunk.

3.kép: S 884 ház és az ezt vágó S 883 szabadtéri kemence. (fotó: Gál Viktor)

Korábban már beszámoltunk róla, hogy a 10-11. században itt élt közösség által használt, 10 feltárt kohóból egyet in situ felvettünk és a múzeumba szállítottunk. Ezt követte még egy kohó metszetének és egy kohó rendkívül jó állapotban megmaradt medencéjének in situ felvétele.

4.kép: Az S 693 kohó bontás közben. (fotó: Gál Viktor)

5.kép: Az S 693 kohó előkészítése az in situ felvételre. (fotó: Gál Viktor)

6.kép: Az S 310 kohó dokumentálása az in situ felvétel előtt. (fotó: Gál Viktor)

Jenei Anita

[homregeszet]

"Játszani is engedd..."

Apák napja alkalmából egy olyan fotót osztunk meg veletek két kollégánkról, amelyen a felelősségteljes kutatóként dolgozó édesapák egy pillanatra kilépnek a mindennapok monotóniájából.

:)

[homregeszet]

Valaki ma bal lábbal kelt fel... 🤭

Nálatok is #nagyonhétfő van?

[homregeszet]

Archaeo moodboard -🎨 A RÉGÉSZET SZÍNEI: NAPSÁRGA

A természetben végzett munka mindig megörvendeztet bennünket valami izgalmassal. A tavasz kezdetével egyretöbb kis virág bont szirmot a zöld fű rejtekében, az erdei kutatások során pedig számtalan ritka virágot van lehetőségünk megcsodálni, vigyázva azok épségére.

Gyakran megesik, hogy mire lezajlik egy helyszín munkaterületté minősítése, már felnő rajta a vegetáció. Ilyenkor külön kihívás a térdig érő gabonában, vagy ember magasságú napraforgó- és kukoricaszárak között lavírozva kimérni és kitűzni a leendő ásatási felszín sarok- és töréspontjait. 

Van, amikor barátságosabbnak tűnő növényzet övezi az ásatási területet, mint a szemet gyönyörködtető, napsárga tengerként hullámzó repce. Nos itt kell megjegyeznünk a helyes kis virágok... érdekes... aromáját, amely hosszú hetekig lengi be a munkaterületet. Ilyenkor a méhek is szorgalmas látogatóink.

 Munavédelmi szempontból okos választásnak tűnhet a sárga színű öltözet, azonban ezt az apró rovarok óriási virágnak vélik és fel-alá kísérnek bennünket az ásatáson.

Kertész Gabriella Nikoletta 

Folytatása következik!

Kollázs: Kertész Gabriella Nikoletta 

A fotókat válogatták: Csengeri Piroska, Fábián Sára, Horváth Antónia, Kertész Gabriella, Kovács Niki

[homregeszet]

Régészet - Hagyományőrzés - Harcművészet és a Kard

Már az emberi értelem ébredésének hajnalán megjelent az igény arra, hogy nagy tetteink ne vesszenek feledésbe, szolgáljanak tanulságul a jövő nemzedékei számára. Az emberiség korai történetének időszakában a letűnt generációkra, ősökre visszanyúló emlékezést írás híján a szájhagyomány őrizte. A történetek, a közösség múltjának, hagyományainak megőrzését és továbbadását az ének és a tánc segítették. Ezek a korai időkben még nem a szórakozás és a szórakoztatás eszközei voltak, hanem sokkalinkább egyfajta szakrális tevékenység. Malin még a XX. század közepén is többszáz éves hagyományt őriztek az énekmondó családok, az úgynevezett jelik. Itt a múltról szóló, dalban elmesélt történeteket speciális énektechnikával és jellegzetes hangszeres kísérettel adták elő, megkülönböztetvén a hétköznapok énekeitől. 

1. kép Ún. Griot történetmesélő, Nyugat-Afrika 

Hérodotosz történelmi munkáinak hála már írásos feljegyzések is vannak majd 2500 évvel ezelőttről. Őt olvasva nyomban felmerül a gyanú, hogy az emberiség történelmének legnagyobb fejezeteit végigkísérik a háborúk, csaták, fegyveres csetepaték.[1] A legendás történetíró szemléletesen mutatja be írásaiban a harcmodor mellett a fegyverzetet és az eszményivé emelt harcos személyét is. A kisebb-nagyobb volumenű küzdelmekhez, csatákhoz pedig életek kioltására specializált eszközökre, fegyverekre volt szükség. Történelmünk legkorábbi, kifejezetten e célra kifejlesztett eszköze pedig a kard, melyet egy technológiai ugrás, a fémmegmunkálás (bronzöntés) hív életre. 

2. kép: A hajdúsámsoni bronzkincs 

Bordeau francia szociológus a szokást, szokásrendet, az egyéni magatartás mögött meghúzódó attitűdök összességét, gondolkodási sémát a habitus kifejezéssel írta le. Elmélete szerint a kard megjelenése, a fegyverek használata is habitus alakító tényező, társadalmi változásokat idézett elő. Bár Bordeau elméleteit ma már érdemes kritikai szemlélettel vizsgálni, vitathatatlan, hogy a specializált fegyver komoly változásokat hozott az emberiség történetében.

Míg a törzsi társadalmak időszakában jellemzően a közösségek által kiállított egy-egy harcos küzdelmével vagy kisebb csetepatékkal, rajtaütésekkel rendezte a konfliktusokat, a technológia fejlődésével lehetővé vált az egyre szervezettebben működő, harcos elit réteg kiépítése, mely az egyre szervezettebb támadási stratégiákat hozta magával. Persze ez nem maradt válasz nélkül.

  Európában a késő-bronzkor időszakától egyre gyakoribbá váltak a tájban megjelenő erődítések, földvárak. Az ókori közel-kelet birodalmaiban pedig az egyre fejlődő ostromtechnikákra válaszul az egyre bonyolultabb védművek, városfalak. Bár Mezopotámia kora-dinasztukus időszakában még a balta bizonyult a leghatékonyabb közelharci fegyvernek, az óbabiloni korban már egyértelműen a sarlókard vette át a szerepet. 

3. kép: Az uri standard  “háború oldala”  kb. i.e. 2600-2400. 21.59 x 49.5 x 12 cm (British Museum) [2]

A nagy birodalmak történetében fontos szerepe volt a háborúk megörökítésének, mind képi, mind írásos forrásokban, hiszen az évszázadokra visszanyúló győzelmek a birodalom és az azt megtestesítő uralkodó erejét, nagyságát hirdetik. Ősi harcok, küzdelmek emlékeit őrzik az eposzok is. A történetek elmesélése a szakralitásból kilépve egyre inkább begyűrűzött a profán világba is. A dalok, táncok, színdarabok, játékok által felidézett történetek már nem csupán a hagyományt őrizték, de szórakoztatták is a közösséget.

Adott tehát az igény arra is, hogy az ember a lehető leghitelesebben újraélje, újrajátsza a történelem nagyobb csatározásait. Az első újrajátszáshoz hasonlatos események közé tartozhattak a római kor nagy gladiátor viadalai is, valamikor az időszámításunk kezdete előtti 2-3. századból. Mindezek csúcsa a megrendezett tengeri csaták, a naumachiák voltak. A gladiátorokkal kapcsolatos gondolatok már önmagukban is megérnek több külön blogbejegyzést is, így erről most nem is szólok bővebben. 

A múlt eseményeinek megéléséhez szükséges alapinformációk megszerzésében segítséget nyújtanak a történészek és a régészek. A hiátusok gyakorlati jellegű, leghitelesebb befoltozását pedig egyrészt a hagyományos módszerekkel dolgozó kézműves mesterek, másrészt a hatékonyságot vizsgáló – a régészek kutatói és a kézművesek gyakorlati tapasztalatait ötvöző – kísérleti régészettel foglalkozó szakemberek végzik.

4. kép: A forrás-hegyi íjász sírja  A kísérleti régészet segítségével rekonstruálhatjuk leghitelesebben az írott források előtti időszakok nagyobb eseményeit, de eredményei jól használhatóak bármely korszakra vonatkoztathatóan, az emberek hétköznapi tevékenységeinek megismerésére is.

Ezt a fajta kísérleti régészeti módszert használja fel a mai modern hagyományőrzés is. Az újrajátszás szó talán hitelesebben írja le ezt a tevékenységet, de az egyszerűség kedvéért maradjunk inkább az elterjedtebb hagyományőrzés kifejezésnél. Természetesen ez a fajta megközelítés nem csak a fegyveres harcot, az ellenfelek módszeres lemészárlását foglalja magában. A igényes hagyományőrző törekszik az általa kedvelt korszak(ok) lehető leghűbb újraélésére. Egyfajta szerepjáték is ez, hiszen valaha élt, ismert személyek vagy kevésbé ismert figurák, esetleg egy fiktív szereplő bőrébe bújunk ilyenkor és ezt igyekszünk a viseletünkkel, viselkedésünkkel és a korszakról gyűjtött háttértudásunkkal is tükrözni. A felhasználható források alapján törekszünk a ránk szabott figura ismert vagy karakteréből fakadóan valószínűsíthető személyiségjegyeit megformálni.

5. kép: Kardrekonstrukció - 15. század 

De maradjunk a fegyveres hagyományőrzésnél: honnan tudjuk, hogyan küzdöttek a régmúlt évszázadok harcosai?

Egyrészt a régészet szolgáltat hatalmas mennyiségű leletanyagot a fegyverekről a különféle építményekig - gondolunk itt például arra, hogyan építettek erődítményeket. A különféle fegyverek hatékony használatára való törekvés az idők folyamán nem sokat változott. Az adott kor embere az élet kioltására alkalmas eszközök alkalmazásában, továbbá az ezek ellen való védekezésben mindig is a hatékonyságra törekedett. Bár ezek egymás hatására, gyorsabb-lassabb léptékben, folyamatosan fejlődtek. Noha az emberiség történelme során az átlag ember testfelépítése jelentősen nem változott, a fegyverek használatából eredő, esetleges testalkati torzulásokat (pl. íjász váll) a feltárt sírok elemzése során az antropológia segítségével jól ki lehet mutatni. Így az egyes csatákról szóló írásos beszámolókat a régészeti és antropológiai anyaggal összevetve már jóval árnyaltabb képet kaphatunk az adott kor harcászati módszereiről. 

Másrészt a 13. század végén, 14. század elején megjelentek a fegyveres kiképzéshez készült oktatóanyagok is. Az első ilyen ránk maradt képes dokumentációt, a Walpurgis vívókönyvet [MS I.33.] középkori latin nyelvezettel írták német földön és jelenleg az angliai Leeds-ben őrzik. Ismereteink szerint e kézirat feltételezett megjelenésétől (1270 - 1320) beszélhetünk Történelmi Európai Harcművészetekről.

6. kép: I. 33. Walpurgis manuscript. 

De hogyan fogjunk neki a hagyományőrzés keretein belül történő harci tevékenységek gyakorlásának, ha a kard szerelmesei vagyunk? Csaták során az elsődleges fegyverek a távolsági és szálfegyverek voltak. A különböző pengék használata kifejezetten közelharci tevékenység. Nos, a vívás gyakorlását elkezdeni nem igazán körülményes. Fontos hozzá a fejvédelem és egy sportkard, no meg persze kell vívó partner is. Ha ezek adottak, akkor több lehetőség közül is választhatunk az általunk kedvelt korszaktól, mozgásigényünktől és anyagi helyzetünktől függően. 

HEMA (Historical European Martial Arts): Ha valaki szeret(ne) vívni - de nem feltétlenül akar tőr, párbajtőr vagy kardvívó olimpikon lenni - és érdekli a történelmi harcmodor, annak talán az egyik legjobb út a fejlődéshez a HEMA vívás. A HEMA ugyanis a kísérleti régészetnek az az ága, ahol a vívók elsősorban nem a történelmileg hű  külsőségekre (pl. viseletre), hanem a meglévő dokumentációkban fellelhető mozgáskultúrára helyezik a hangsúlyt.

 7. kép: HEMA gyakorlás A Szegedi Ars Ensis csapat. 

Jelenleg több mint 100 fennmaradt, európai harcművészettel foglalkozó iratot ismerünk. Ezek kutatása körülményes, mert a képi anyag és a sokszor verses, már-már filozófiába hajló leírások jó alapot adnak a kor vívó technikájára vonatkozóan, de az elsajátításához szükséges módszerek leírása csak ritkán maradt fenn bennük. Ezt orvosolja a modern sporttudomány, amelynek segítségével használhatóvá válnak a történelmi oktatóanyagok. E mellett figyelembe kell vennünk azt a mai elvárást, hogy a lehető legkisebb sérülést okozzuk illetve szenvedjük el vívás alkalmával. Eleve nagy a különbség a korabeli anyagminőségtől eltérő, illetve éles vagy életlen fegyver használatában (pl. a fegyver törésének elkerülése, vagy a pszichés terhelés: sérülés okozásától vagy elszenvedésétől való félelem). A használt vívótechnika nagyban függ a fegyvertipustól, a szimulált harci helyzettől (1-1, 1-csapat, csapat-csapat elleni küzdelmek)  illetve a találatok pontozásához használt modern szabályrendszertől is amely felettébb szerteágazó lehet!

8. kép: Cane fencing Sétapálcás önvédelem.

Magyarországon a legtöbb nagyvárosban már működik HEMA vívást oktató szervezet. Ezek legnagyobbika az Ars Ensis egyesület és annak társszervezetei. Sok hagyományőrző egyesületben is gyakorolnak HEMA vívást. A leggyakrabban oktatott fegyveres technika alapja a hosszúkard, ami szinte már a HEMA szimbólumává vált, de ezeknél az egyesületeknél számtalan harci technikát tanulhatunk a középkori birkózástól a botvívásból kialakult, viktoriánus kori csodáig, a sétapálcás vívásig.

Szót kell ejtenünk a hagyományőrzéshez kapcsolódó harcművészetről, a középkori páncélos bajvíváshoz sorolható BUHURT-ról is.

BUHURT: A kifejezést a lovagi tornák azon részére használják, ahol a lovagok csoportosan, valós csatahelyzetet utánozva küzdenek meg egymással. Az összecsapás során nem törekednek egymás megölésére, itt az ellenfél lefegyverzése, térdre kényszerítése, harcképtelenné tétele, a tiszta találatok azaz a legyőzött ellenfél felett aratott harci dicsőség a fontos. A lovagi tornák kezdetén persze jóval nagyobb volt az elhullás mint modern változatában. Az ilyen mértékű brutalitást hivatalosan még az Egyház is ellenezte, erről árulkodik az 1130-as évek pápai ediktuma, amely arról rendelkezett, hogy a játékokon elhunyt személyeket nem lehet megszentelt földbe temetni. A buhurtot, mint küzdősportot a ‘90-es években élesztették újjá Kelet-Európában. Eredete a 11. században fellendülő, majd a lőfegyverek elterjedésével jelentőségét szép lassan elvesztő lovagi tornákra vezethető vissza. A modern tornákon évről-évre egyre több nemzet vett részt, megalkották a sportág szabályrendszereit és a nemzetközi buhurt szövetség is létrejött. Innentől a buhurt iránti érdeklődés meglehetősen gyorsan terjedt Nyugat-Európában is. Magyarországon nagyjából egy évtizede kezdett gyökeret verni ez a küzdősport. Bár ebben a műfajban nem a korhűség az elsődleges cél, azonban a felszerelésnek - legalább külső jegyeiben - meg kell felelnie a 13-16. századi lovagi páncélzat elemeinek.

9. kép

Ma már világbajnokságot is rendeznek ebben a sportágban Battle of the Nations néven - 2021-ben Nagyvárad adott otthont a harcosoknak - és 2015 óta a magyar csapat tagjainak is szurkolhatunk. A hölgyek külön kategóriában mérkőzhetnek meg egymással. 

Sok hagyományőrző csoport rendelkezik itthon is nehéz páncélzatú lovagsággal, ahol a tagok nagy része hódol e küzdősportnak. Kétségbe vonhatatlanul színes elemei ők az újrajátszott csatáknak, viadaloknak. Bár vonzó lehet modern sportba ültetve ápolni őseink harcművészetét, a hagyományőrzés magja azonban mégsem ez. A történelmi harci játékok ma a szórakoztató testedzés formái.

Fontos megtalálni az egyensúlyt a különböző korok, társadalmi rétegek eltérő életmódjának bemutatásában. Ebben nagy a felelőssége a hagyományőrzőknek! A minőségi hagyományőrzés haszna viszont kétségtelen nem csak a szórakoztatás terén, de a régészet és történelemtudomány eddigi feltételezéseit is segíthet megerősíteni vagy akár meg is cáfolhatja azokat! Mindemellett jelentős szerepe van a hagyományőrzőknek a történelmi ismereteink játékos, oktató átadásában, terjesztésében is. A megelevenített történetek (élő történelem), méltó hátterei lehetnek kulturális rendezvényeknek, rendhagyó történelem óráknak vagy akár múzeumpedagógiai foglalkozásoknak!

További témábavágó érdekességekről beszélgethetünk majd a  “ Három Asszó – Kardok, történetek, kitekintések a Kárpát-medencéből” előadássorozat keretében.

[1]   Lawrence H. Keeley antropológus szerint a korai kultúrák 90-95 %-a háborúskodik, ezzel szemben a fémfegyvereket nem ismerő Amerikai bennszülött törzsek 13% folytat évente háborút.

[2]  Röviden a tárgyról: https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/muveszettortenet-7-evfolyam/a-sumer-muveszet/a-sumer-dombormu  (Utolsó elérés: 2021.08.31.)

Honti Szabolcs - Kertész Gabriella Nikoletta

Képek forrása:

1. kép:  https://theculturetrip.com/africa/mali/articles/what-is-a-griot-and-why-are-they-important/  

(Utolsó elérés: 2021.08.31.)

2.kép:  http://epa.oszk.hu/03200/03255/00006/pdf/EPA03255_hatartalan_regeszet_2018_2_042-046.pdf    

(Utolsó elérés: 2021.08.31.)

3. kép:  https://smarthistory.org/standard-of-ur-and-other-objects-from-the-royal-graves/ 

(Utolsó elérés: 2021.08.31.)

4. kép:  https://museumapgallery.hu/regesztortenetek/forras-hegy  

 (Utolsó elérés: 2021.08.31.)

5. kép:  https://sites.google.com/site/hagyomanyesmultidezo/  

6. kép:  Royal Armouries

7. kép:  Horváth András Csaba

8. kép:  https://www.theatlantic.com/health/archive/2013/11/how-to-fight-like-a-victorian-gentleman/281163/  (Utolsó elérés: 2021.08.31.)

Hasznos:

Hagyomány és múltidéző tudástár: https://sites.google.com/site/hagyomanyesmultidezo/

Fegyverhasználat okozta elváltozások vizsgálatával foglalkozó doktori disszertáció http://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/10654/1/PhD%20ertekezes_Tihanyi%20B.pdf

Az első ismert vívókódex: https://royalarmouries.org/stories/our-collection/an-introduction-to-royal-armouries-manuscript-i-33-the-oldest-known-european-fencing-manual-in-existence/

Az Ars Ensis egyesület honlapja: https://www.arsensis.hu/bemutatkozas.php

A Kard Rendje egyesület honlapja: https://kardrendje.hu

Különlegesség: az urak önvédelmi sportja, a sétapálca vívás: https://fencingclassics.wordpress.com/2008/12/16/walking-stick-fencing-france-1906/ Battle of the Nations hivatalos oldala: https://botn.info/

BotN X MASS BATTLES ◆ Battle of the Nations 2019

Plusz, ha valakinek kedve támadna elkezdeni a történelmi vívást, de nem tudja, hogyan vágjon bele: Barta Emil - A történelmi kardvívás alapjai https://mek.oszk.hu/16200/16267/16267.pdf

Ajánlott irodalom:

V. Szabó Gábor:  Akhilleusz barbár kortársai. Fegyverzet és harcmodor a Kárpát-medencei késő bronzkorban. Határtalan Régészet - Archeológiai Magazin III. évfolyam 2. szám (2018).

Kilenc fegyver, amellyel az ókori Egyiptom világverő hatalommá vált  2020. december 10. 08:36 Múlt-kor: https://mult-kor.hu/kilenc-fegyver-amellyel-az-okori-egyiptom-vilagvero-hatalomma-valt-20201209?pIdx=3

Lawrence H. Keeley: War Before Civilization: The Myth of the Peaceful Savage 1996.

  Quincy Wright : A study of war 1961.

W. J. Hamblin: Warfare in ancient Near-East to 1600 BC. 2005.