#hontalan

[halk-lelek]

amikor az otthonommá váltál rájöttem: eddig soha nem éreztem magam ennyire hontalannak..

[wherearemycigs]

Házibuliba mentem, nem volt cigim, szóval úgy döntöttem, hogy veszek egy pár dobozzal.

Csakhogy mivel nem vagyok még 18, be kellett küldenem valakit, aki már elmúlt. Szombat este 8-kor nem igazán volt senki potenciális ember, viszont egy hajléktalan bácsi odabattyogott hozzám mind a 160 centijével, egy kamu adidas sapkában, mondván, hogy adjak neki aprót, hogy tudjon magának cigit venni.

-Ha vesz nekem cigit, akkot megkapja a visszajárót, és még adok is egy szálat.

Itt felcsillant a szeme, majd megszólalt:

-Vehetek magamnak cigit a maga pénzéből?

-Nem ezt mondtam. Adok pénzt, megveszi az én cigimet, és adok egy szálat.

-Ja jólvan. Mit hozzak?

Itt elbizonytalanodtam. Féltem, hogy magának fog venni a pénzemből, vagy épp elszalad.

-Semmit, mindegy, nem kell.

Hirtelen valami megindult benne. Nem harag, düh, hanem inkább szomorúság.

A cimborája odasietett, megkérdezni, hogy mi történik, tud-e segíteni.

Először kételkedtem benne is, de valahogy szimpatikusabb volt, úgyhogy mondtam, hogy 2 doboz Fekete Dunhill Switchet legyen szíves hozni nekem, végül a kezébe nyomtam a pénzt, majd eltűnt a dohánybolt ajtaja mögött.

Mindezekután megszólalt a másik már-már könnyes szemekkel.

-Nem bíztál bennem. Miért nem bíztál bennem?

-Senkiben sem bízok.

[csillagszemumnek-itelve]

Azt mondtam ott van az otthon, ahol te vagy! Azt mondtad, ennek nagyon örülsz hogy így van! Még mindig így érzem! Biztonságban éreztem magam! Most nem vagy velem és én hontalan lettem nélküled!

[pillangok-kertje]

Mindig én voltam az a gyerek

Akinek az anyukája sosem ápolta mikor küzdött a 40 fokos lázzal

Akinek az apukája sosem jött ki elé amikor sötétedett

Aki képes volt órákig az utcákon bolyongani

Csak, hogy ne kelljen hazamennie

Mert ott érezte a legnagyobb honvágyat, ahol elvileg otthon volt.

[lobomotiv]

Erről a Budspenceres állampolgárságos threadről jut eszembe, hogy voltatok ti igazán Hontalanok, úgy mint egy országnak sem az àllampolgára? Mert én igen!

Az úgy volt, hogy amikor 86-ban átelepültünk Erdélyből, le kellett mkndanunk a román állampolgárságról. Mivel mi nem szöktünk, hanem hivatalosan jöttünk, ez az ügymenet része volt.

Nade!

KádárJancsi idejèben nem úgy volt ám, mint most Szent Viktor korában, amikor bárki lehet magyar àllampolgár bemondásra, akkoriban ez egy másfél két évig tartó procedúra volt. Volt ilyen se magyar (talán kék), se román (talán piros) útlevelünk is, szép barna és az volt benne, hogy állampolgárság: hontalan. (Ha lett volna iPhoneom, lefotóztam volna, de pont két modell között voltam, éppen nem volt nálam.) 88-tól nyugatra is lehetett menni vele!

Aztán 89-ben letettük az esküt, apám a kövi évben már indult az önkori választásokon, MDF színekben, más kérdés, hogy a városban csak szekus dokinak (fiatalabb olvasóim kedvéért: Securitate - a romàn komcsi titkosszolgálat embereit hívták így) hívták, már akkor is nagyon kedvesek tudtak lenni egymáshoz a magyarok.

[momlookwhoivebecome]

Nem tudom már mit írjak.

Olyan ez mint egy körhinta

Újra es újra ugyanabba az irányba ringat. És a lelkem már nem bírja. Minden betűmet a szívem írja,

És bele hasad , a tinta össze keni,

Sötét foltot hagy ahol már össze fort.

Mond mit tegyek hogy védjem magam , ha reped a föld alattam,és már azt sem tudom tegnap hol alhattam.

Látsz e vajon engem onnan föntröl, mert innen lentről

Meg inong a hitem S vakon kereslek az égen.

Érezlek az esőben ,a fényben és a végben, de még élek.

Egy országban sincs asztalom és étkem, mond hol maradjak végleg, ha minden olyan végtelen?

Talán a csillagok az égen be fogadnak ejjel

[mariannfeuerwehrfrau]

Úgy tűnik rájöttem. Nem mehetek arra az oldalra. Nem számít hova megyek, nincs hely számomra.

Ezért már itt sem maradhatok....

[vegyelegymelylevegot]

lesz majd