#gyerekkor

[demonitekintet]

A 20-as éveidben járni azt jelenti,egyre többször hiányolod a tinédzserkorodat,a gyerekkorodat.

Látod,ahogy a szüleid öregszenek,a testvéreid,barátaid elveszítik gyermeki arcukat,szintén felnőnek.

Elveszíted a nagyszüleid,első szerelmeid,és egy kicsit önmagad is.

Néhány ember jön,mások mennek,van aki marad.

A tükörből egészen más valaki néz vissza rád,mint 5-10 éve.

A problémáid egyre nagyobbak,a gyerekkori kedvenc játékod egyre kisebb.

Az idő telik,és nem tudsz ellene tenni semmit.

[megtudommagyarazni]

Park vendéglő

Ez volt sráckoromban az egyik törzshelyünk, akkor Háromszív. A prehistorikus időkben, amikor izmos lapos volt a hasam, és a hegyvidéki csajok, az argentin és a perui nagykövet lányai, meg a szép bajuszos zsidólányok, meg-megálltak a böszi felőli kiskorlátnál, és szemüket forgatva próbálták felhívni magukra figyelmemet. A Böszörményi és Jagelló sarkán, balra a gyerekfogászat, jobbra lejjebb a régi zsidótemető meg a MOM kultúr.

Egyszer kirendeltünk 1 négyzetméter fröccsöt. Lali, vagy Feri, fasz tudja már, hozta is. 8-szor fordult, telirakta a zöld kecskelábú fémasztalt, ami hasonló kempingszékekkel a vörös salakon állt. Nem voltunk megelégedve, mondtam, hogy Lali, hozd a collstokot! Hozta. Nekem lett igazam, 92x92cm volt.

A rántott sajt-rizs-tartár 14,60 Ft volt.

Csak úgy mondtuk, hogy: koccolunk a szívekbe'. De mondani se kellett, valahogy mindig ott lettünk.

[hianyod-mar-faj]

Az egész gyerekkorodat úgy élted le, hogy a szüleid folyton bántották, de sosem hagyták el egymást ezért te sem vagy képes elmenni, inkább beletörődsz, hogy ez a szerelem

[senki-hercegnoje]

Régebben azt hittem,hogy a szüleink nagyon szigorúak voltak,de ahogy ma elnézem ezeket a gyerekeket azt hiszem, a szüleink megmentették az életünket. 💯

[a-lany-aki-csak-teged-szeret]

Miért félsz annyira attól, hogy elhagynak?...

Mert az a ház, ahol felnőttél, időnként inkább emlékeztetett harctérre, mint otthonra. Ahol megtanultál tojáshéjakon lépkedni, és esti mesék helyett hangulatokat olvasni.Lehet, hogy nem minden este volt ilyen.Lehet, hogy voltak jó napok.Olyan esték, amikor együtt vacsoráztatok, és úgy tűnt, minden rendben van. Amikor nevettetek, játszottatok, beszélgettetek, és te azt érezted, hogy szeretve és biztonságban vagy.

És lehet, hogy volt, amikor hirtelen, mintha egy kapcsolót kapcsoltak volna át, valaki felkapta a hangját.

A hangulat megfagyott.

És már megint ott volt az a veszekedés, a tányércsörgés, az ajtócsapódás.

És te csak ültél ott – megmerevedve, sírva, tehetetlenül.

Túl kicsi voltál ahhoz, hogy közbelépj.De elég érzékeny ahhoz, hogy mindent magadra vegyél. És lehet, hogy téged szerettek a szüleid, de egymással harcoltak... És közben megfeledkeztek rólad.

Ez az a dinamika, ami beléd írta: hogy a szeretet nem megbízható. Hogy bármi bármikor elromolhat.

Hogy nem jó hangosnak, érzelmesnek lenni; nem jó, kimondani, amit gondolsz...mert akkor az, akit szeretsz, elhagyhat...

És most... amikor valaki távolodni kezd, később válaszol, teret kér vagy dühös lesz te kétségbe esel...

Pánikolsz.

Nem azért, mert nem bízol a másikban... hanem mert sosem tanultad meg, milyen az a szeretet, amit nem kísér a szorongás, félelem.

Azt tanultad meg, hogy a biztonság ideiglenes. És hogy ha nem vagy tökéletes, akkor magadra maradsz.

De most már felnőtt vagy. Nem a gyermekkori tapasztalataidhoz kell igazítanod az életedet hanem a saját érzelmi szükségleteidhez.

[belsovihar]

BelsőVihar I.

Egész életemben szorongó voltam, mindig ott volt bennem ez a hang. Nem most alakult ki, csak most jutott arra a pontra, hogy egyedül már nem tudom kezelni, és magam sem tudom megnyugtatni.

Talán mert kiskoromban nem kaptam meg azt a szeretetet, amire igazán vágytam. Mert a szüleim sokszor másokhoz hasonlítottak, és mindig volt nálam „jobb” gyerek. Mert a tesómnak több minden jutott, őt elvitték ide-oda, engem nem. Amit neki szabad volt, azt nekem nem.

Talán ezért lett bennem ilyen erős a szeretethiány. Talán ezért jelent sokkal többet, ha valaki szavakkal, levelekkel, hosszú üzenetekben mondja el, hogy szeret. Mert ezt sosem kaptam meg igazán: sosem mondták gyakran, hogy „szeretlek”, nem öleltek át, nem dicsértek, nem volt simogatás, nem volt bújás. Hiányzott az a fajta közelség, ami nem csak látszik, hanem érezhetően meg is marad.

“Én az életben sosem vágytam semmire,

csak valakire, aki szeret örökre.

Akinek többet érek bárki másnál,

aki engem választ kérdés nélkül máskor is, másnál.

Aki random leírja, mennyire szeret,

aki büszke arra, hogy velem lehet. “

És talán csak akkor tudom ezt igazán elhinni, ha újra és újra hallom, és közben érzem is, hogy ott van velem. Talán majd most ez a fajta szeretet, idővel képes lesz átírni bennem a hiányérzetett, ami mind végig ott volt.

23526.

A.V.

[alarcok-mogott-rejtozo]

"Apa"

A legtöbb embernek erről a szóról a szeretet és a család jut eszébe, egy férfi, aki szereti és büszke a gyermekeire, megvédi a családját, játszik a gyermekeivel, kedves velük és vigasztalja őket, ha lehorzyolják a térdüket. Ő az első hősük.

Nekem ettől a szótól összeszorul a gyomrom, nekem az apa nem az első hősöm, hanem az első ember akitől félek, aki miatt fájt, és akiben a legnagyobbat csalódtam. Nem az aki biztatott, hogy érjem el a céljeim, ha elbukom is folytassam, hanem aki a legjobban elbizonytalanított, aki a legkisebb hibámért is kiabált, akár egy nyelvbotlásért is. Az én életemben ő nem egy hős, nem egy követendő példa, sokkal inkább elrettentés, hogy ilyen ne legyek.

[oedipavagyok]

egy korszak ma véget ért

ma elbúcsúztunk a gyerekorvostól, aki májustól máshol fog dolgozni, és a védőnőtől is. olyan érzésem van, hogy véget ért a gyerekkor. mindketten születése után 2-3 nappal itt voltak nálunk, és bár megvoltak a magunk harcai (bennem, mármint), de nagyon rendes doki volt és így utólag nagyon értékelem a határozottságát. főleg, hogy másoktól milyen rémtörténeteket hallani, így meg extrán jófej volt. majdnem bőgtem, amikor mentünk kifele, gombóc van a torkomban azóta is. nem lesz helyette más, csak 2026-ban, amikor újra osztják a körzeteket (wtf), addig meg 3 dokihoz lehet fordulni naptól függően... nem vagyok boldog.