Nov 7, 2022
Ma láttalak..
És olyan volt mintha a szívem a kezét nyújtotta volna feléd, de az eszem tudta, hogy már nem érhet el. Ez az ellentét pedig szomorúságba csapott át. Aztán jöttek a könnyek, a kérdések, a tehetetlenség, a harag.
És most, hogy megint “kitombolták” magukat itt maradt valami nyugalom. Az “ez van” és a “minden rendbe jön” keveréke. Mintha azt súgná valami, hogy engedjem magam bele a mostba, éljem meg ezeket a fájdalmas érzéseket, mert olyan dolog jön ezután, amit eddig csak a legszebb álmaimban ismertem. Egy érzés ez, ami olyan ismerős, de mégis homályos. Az a kiteljesedés, az a nyugalom, amit veled éreztem még anno. Megérkezés…valakihez…önmagamhoz?
