#i'llbethere

[earthtokhal]

I'll be there by JIN (BTS) out this Friday!

[bookeatingbean]

Hey! Just wanted to say I really like I’ll Be There! Can’t wait for chapter 8!!

Oh my god you are officially MY FAVOURITE PERSON EVER ILYSM this makes me so so happy!!!!!!!!!! Chapter 8 will be out (fingers crossed!!!!) by the 21/22!! Also seriously thank you so much<3<3<3

[karantenvideken]

Qué está mal en mi?

El mar me llama

A reggaeton olyan mint a kávé. Talán esténként már nem kellene hallgatnom. A reggeli kávémból is még van egy korty, hát azt sem iszom meg. Fel vagyok húzva mint a Kengyelfutó Gyalogkakukk. Az idő mint néma farkas követ és várja hogy kilépjek az ajtón. Vagy én várom, futnék előle, ahogy csak tudnék. Fel vagyok húzva, várom, hogy kitekeredjek. Így képzelj el, mint egy felhúzott gyalogkakukkot aki többezerrel képes menni percenként mint egy kamion. Haha tudom, hogy a kamionosok annyira nem mennek gyorsan, de nagy távokat tesznek meg. Egyszer véletlenül mentünk 950 km-t Svájc mellől Franciaországon és Németországon át. Szóval fel vagyok húzva, amint hallom, hogy nyílik a határ, dobom be a két felső, nadrág stb. a hátizsákomba és rohanok az ujjammal az autópálya mellé. Itt van autópálya ám, minek messzire menni, a városból csak macera.

Igen, ezen én is gondolkoztam. Miért mindig külFöld, miért nem jó az itthoni. Jó az is. Talán a mosolyok, az ölelés, a zene, a polip, a sör az utcán délután háromkor, a felhők, a mosolygós kék ég, a levegő, a, meleg. A víz, a hegy, az ismeretlen, nyelv. Állandóan foglaltat jelez, megállás nélkül hív. Van, hogy lenémítom. 

Jaj ez a Légy itt sertepertél napközben óta, bezzeg mikor kinyitottam az ablakot, azon nem akart kimenni! Hát tessék, most itt fogunk aludni együtt. Ő zümmög, én szuszogok.

Azoknak akik azt mondják, nem csináltam ma semmit. Egyrészt igazuk lehet. Másrészt meg nem. Egyrészt semmi közük nincs hozzá, másrészt a magam megnyugtatására azért csak felsorolom, mi történt ma. (Vezetem excelben KarantÉN néven.) Nem kell sokat gondolkodnom, míg megnyitom, amint leemelem a lábam a radiátoron támaszkodásból, máris szólnak az izmaim, ma tornáztál, végre! 

Hát én ma nem tudom mi történt, de végre megjött a spotify listám esze és a megfelelő számokat játssza, ahogy hónapok óta nem sikerült még neki.

Drága barátnőmmel nem ismerünk határokat, hogyan is, ha barátságunk átlépett már több ország- és lélekhatárt. Amiben megállapodtunk, a következő:

- Szóval ilyenekbe már nem mennék bele, kivéve, ha spanyol. Úgy szeretném, ha spanyol férjem lennne.

- Én elégedett lennék egy mexikóival Spanyolországban.

Van itt határ, no! Egy eszméletlenség még vár ránk, vagy kettő. Kronológikus eszmefuttatás, képzeljünk. Találkoztunk Pesten 2018. október 24-én este 6 után, ő késett. Emlékszem az első benyomásra amit tett, emlékszem, milyen ruhában volt és milyen volt az arca. Arra is, hogy pár óra múlva már Ausztráliáról beszéltünk, s hogy ő megy február végén Új-Zélandra. Engem minden jel akkor még Ausztráliába hívott. Novemberben és decemberben is ott voltunk a Mika havi rendszerességű balkán partiján. Ez a másodikon történt, kaptam tőle karácsonyi ajándékot. És vettünk egy repjegyet. Az első spontán repjegyvétel, amiről mióta álmodoztam, tunk. Randomságainkat tetézve állandóan húsz perc múlva találkozunk a Púderben. Majd harmincadikáról harmincegyedikére elutaztam Rómába, lázasan. Vasárnap még az voltam és este tízig ültem egy vizsgafelkészítő kurzuson, jelzem december 30-án éjszaka, kedves Viktória! Ez ma miért nem megy? Még utána elmentem a kórházba egyedül elintézni valamit, amit igazán nem egyedül, magamra hagyva illett volna. Akkor már be volt dugva a sütő és izzítva a repjegy. Másnap reggel tízkor indulás. Igen, drága barátom, jól hallottad, ha már nem töltjük együtt az ünnepet, hiába várnád, hogy majd a nagy durranás után összedurranjunk, nem fogunk. Róma, közeleg az éjfél, semmi internet, az még hagyján, de hívni sem tudok. A sarkon ácsorgok egy étterem előtt, ahol meg tudom, a tesómat eszméletlenül a kórházba szállították. Persze, ez volt mama verziója, így az enyém is. Hogy jussak azonnal haza, ez nem csak Új-Zélandról, de Európából sem megoldható néhány óra alatt működőképes internet nélkül. Szilveszter éjjelén. Aggódtam és sétáltam. Ráesett a kocsi amit szerelt a garázsban és a haverok majdnem elfelejtettek szólni a fentlakóknak, hogy hé, helyzet van, család! Túlélte, ő is, én is. Aztán a reptéren vártak. Ja! Élveztem, becsíptem, reggaetonra töltöttem a pezsgőt éjfélkor. A tömegben, a sétám a Colosseumhoz vezetett. Észveszejtő, nem tudom ezeket átadni, ezek az enyémek. Szeretném de... A helyzet teljesen abszurd. 30-án este tízkor vesznek neked egy repjegyet, sőt mi több, a vizsgafelkészítő szünetében választhatsz, hova mennél. Amszterdam, Lisszabon, ahol már voltál, vagy Florence vagy Róma. Florence kimaradt nyáron, azt majd máskor. Róma! Roma, amore mio, vengo da te!

És mész. Éjszaka pakolsz össze, pillangók keltenek és bár tíz percre vagy a reptértől, bkv-val három átszállás, egy óra. Annnyi idő lesz Róma is, picivel több. Róma, szilveszterkor. Elmentem az amerikai szobatársammal tányért törni, szokás szerint, majd onnan pedig útbaigazítást kaptam tőle, arra van a bulinegyed. És Viktória egyedül, internet, minden szar nélkül éjszaka egy ismeretlen városban elindult szilveszterezni, majd lesz valahogy. Mert mindig van valahogy, mindig a legjobban van ahhoz képest, ahogy lehetne. Ezt látod? Ezt lásd! Ment a tömeg, egyre tömörültebb volt a sokaság, egy irányba fordult mindenki. Úristen, itt a Colosseum. Úristen itt több ezer ember várja a tűzijátékot! Megkérdeztem egy csapatot. Jelzem, ez eddig mesebeli történet. A cukor és édesítószer nélküli tejszínhab pedig, mexikóiakhoz beszéltem. Az éjfélre vártok? Igen. Egyetlen sörük várakozott a zacskóban. Egyedül vagy? Most már nem. Ez a sör pont rád várt. És egy másik csapat mellettünk, lépés távolsága nem votl az aurádnak, pedig bekapcsolta a zenét, reggaeton. VAN ISTEN. És ott, a Colosseum lábánál léptem 2019-be, akkor megfogadtam, hogy soha nem adom fel - magamat. Eléggé berúgtunk, én maradtam a guardian de borrachas, ezt a kifejezést érdemes lenne bejegyeztetni. Másnap repültem haza. Nem láttam ki a fejemben feltelt tündérportól az ablakon. Haza kellett mennem, csak egy napot kaptam, másodikán vizsgáztam. 

Rá két hétre lett aktuális a korában vásárolt spontán jegy, Barcelona. Az első közös utam valakivel, aki nem a nagynéném, vagy a testvérem. Jól kezdtük, nem foglaltunk szállást, vagyunk olyan badassek, hogy majd lesz valahogy és kibírjuk (télen) napfelkeltéig a parton. Valóban bírtuk, egy darabig. Míg a magunkkal vitt ruhák egy ponton túl már nem adtak meleget és reggel fél 6kor bekullogtunk a legmesszebbi de a kedvenc hostelembe. Napról napra újra bookoltunk, napról napra így váltogattuk a szobákat és ágyainkat. Marha jó ötlet volt, spontán, csajok, ez az! Az örökkévalóságból harapva egy szeletet hazajöttünk. Januárban is volt egy balkános esténk. Közben 18ezerről felment 23ezerre a Marrakeshi gép ára, úgyhogy megvettük, ne menjen feljebb. Pedig akkor se jéger, se sör, csak egy pad thai. Az volt az ő szülinapja, ez meg az enyém. Szállásunk lett ingyen, egy félig-meddig idegen srácnál, aki a világ legkedvesebbike, és kérés nélküli stoppost is fogtunk. Mi van? Te be akarsz szállni? Gyere, félútig elvisznek, ketten vagyunk és nincs rossz megérzésem. 

Aztán meg Új-Zéland. Ő. Az 1500 km. Ő. Es mi lugar.

Que me he vuelto un poco loco unpocitititttto loco ;)

Hóesés, földrengés, a vírust már nem is említem, lerágott csont. A tájékoztatókra a távoktatás is azt mondaná, hogy ülj le, egyes. Ja igen, az első reggel. Egy újabb első. Bár tegnap az ellenkezőjét írtam, ma úgy keltem fel, sétáltam ki kávéért a konyhába, hogy nem jutott eszembe. Megnéztem az üzeneteimet félig nyitott szemmel, de se a számokat, se a híreket nem csekkoltam, se nem gondoltam arra, hogy be vagyok zárva. A fogszabályzómnak nem tesz jót, az agyamnak igen, szárnyal. A fogaim is, csak nem biztos, hogy arra kéne amerre.

Napi boldogság. Nincs kifogás, utazz! Most ültem a padomnál Queenstownban jobbra-balra bámulva a hegyek havas tetejét, amíg te  számítógéped előtt ülve órák óta görgeted a news feedet. 

https://randomstreetview.com/nz

Ez a bejegyzés ékes és csodásan szép példája annak, hogy mennyire nem tudok egy úton haladni. Be sem fejeztem, amit elkezdtem mondani! Van annál fontosabb, egy szó többet mond minden más szónál. A teljesség és a saját kedvemért: ma divatbemutatóztam és magassarkúban rohangáltam. Az összes cipőmet felpróbáltam, valószínűleg a gyerekek is ezért csinálnak ilyeneket, mert nem mehetnek sehova, KREATIVITÁS. Néztem egy videót egy lányról, aki meg akart tanulni táncolni és szexinek lenni 30 nap alatt, sikerült neki. Ez oda vezetett, hogy megtanultam a latin cumbia alaplépéseit, és rájöttem, hogy a tánc, amit hónapok óta kutatok, a champeta. Az álmaimról ma nem beszélek, voltak. Költöztem és szerettem és aggódtam. 

Jó dolog az írásból szokást alakítani, tetszik. Persze a hatvanezerforintos kurzusra b*sz*k dolgozni. 

[psafavoritemusic]

Mariah Carey - I'll Be There (Official Music Video)

Mariah Carey's official music video for 'I'll Be There'. Click to listen to Mariah Carey on Spotify: http://smarturl.it/MariahCareySpotify?IQid=MCareyIBT As ...

[sheismadeofsecrets]

"Si algún día tienes ganas de llorar, solo llamame. No prometo hacerte reír, pero puedo estar contigo.

Si algún día tienes ganas de huir, llámame. No detendré tu huida, pero puedo ir contigo.

Si algún día tienes ganas de no escuchar a nadie, llámame. Prometo estar ahí, prometo permanecer quieta.

Pero si algún día tu llamas y no hay respuesta, ven a verme. Tal vez ese día te necesito."

-ManuelVasquez

[mynameissolice-blog]

Speak pls

Hi

[meymeyheng]

I’m here for you...always <3

“Stay strong. Stay happy. Stay healthy. Don’t worry, I prayed for you…you have me. You have everyone. You have the world. You have eternity. It’s okay not to be okay. Nobody’s perfect. Everything will be okay! Everything happens for a reason, if it’s meant to be, it’ll be. At least, I’ll be here with you always.”

~MMH <3

[p-k-a-y]

The Four Tops- (Reach Out) I'll Be There (1966)

The Four Tops performing Reach Out in 1966

Soul musicians are undoubtedly top quality yogis.