XXIV.
Igaz, hogy már nem ugy gondolunk egymásra, de neked köszönhetem a legfontosabb dolgot. Megtanítottál arra, hogy lehetek értékes. Addig nem engedtél el, amíg nem ismertem el azt neked, hogy jó vagyok. Azt hiszem, hogy ez az a dolog, ami miatt mindig szeretettel fogok gondolni rád.















