Orientnek leánya II - Sztambul felé...
Orientnek leánya
“…mert hiszem én szilárdan, hogy
Örök-szép e szerelem,
S kitart, mig az órjás Gangesz
Uralkodik Keleten.”
4.
Sztambul felé robogtunk…
Sztambul felé robogtunk már,
Emlékezel rá, kicsim?
Kábult éjjel sötétjében
Viharverte vad kocsin.
Szende-sűrű fenyvesek közt,
Magas kéklő szirteken,
Gőzhajtotta vasparipán,
Szép Orient Expreszen.
S amig kocsink bú panasszal
Ölelgeték fenyvesek,
Mély-vörös szin örömmámor
Hatotta át lelkemet,
Olyan forrón öleltelek
Magamhoz, mint soha még,
S kisleányos zavarában
Elpirult a szürke ég.
5.
Mindörökkön
Megérkeztünk Sztambulba már,
Pihenni tér bús kocsink,
S amig tevé, felénk kaland
Jókedélyű sugár int.
Kitárom hát vig kebelem,
Béfogadom őket én,
És a kezem, kicsiny leány
Derekadra rátevém.
Akképp járok-kélek véled
Macskakövén Sztambulnak,
És a fürkész tekintetek
Féltékenyen kigyúlnak.
Minden ifju kevély férfi,
Szerelmetes szavat tesz*,
S karcsú tested csodájára
Mindőjük oly irigy lesz.
És én büszkén hordom sorsom,
Édesizű fátumom,
Boldog leszek, amínt ujjad
Végigfut a vállamon,
Mert tudom, hogy csak enyém vagy,
Példánk párját ritkitja,
S én is tiéd mindörökkön,
Szép Orient leánya.
6.
Aranyhintón
Aranyhintón, bús homályban,
Koromszin mély éjszakában
Úton Pétervár felé.
Kezed hűn szoritván édes,
A gyöngy éjjel buja-véges
Sejtelemmel tündökölt.
S mig mögöttünk emlék maradt
És a hintónk büszkén szaladt
Havas mezők sűrején,
Elmélkedék, lesz majd idő,
Mikor sirjainkon fü nő,
S elfelejtik neveink.
Mert mögöttünk nyom se marad,
Semmilyen mű se számadat,
S nem hiszik majd életünk.
Csak mi tudjuk ketten, kincsem,
Éltünk mi is rabbilincsen
E földön oly hontalan.
És egymásnak kebelére
Ledűlve, mint a mesékbe
Hunytuk be a két szemünk,
Megsejtvén már, Elmegyünk!
Kerepesi Igor
Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket a Tumblr-en és a Twitteren is!