Amin a leginkább facepalmoztam az utóbbi időben, hogy fideszék mennyire nem bírják felfogni, hogy mit jelent a független sajtó, hogy egyáltalán létezik ilyen, és hogy a propagandista attól propagandista, hogy kritika nélküli, nem attól, hogy az általa támogatott akármi hatalomban van-e vagy sem.
Aztán eszembe jutott hamvas gyermekkorom, amit erősen jobbos családban felnőve töltöttem. Korán elkezdett érdekelni a politika, szüleim is sokat politizáltak. Hamar megértettem, hogy a jobbos felfogás szerint vannak "jó" és "rossz" orgánumok.
A "jó", tehát megbízható, hiteles sajtó az, ami a fidesz(/miép/jobbik) szekerét tolja, és mindenki mást kritizál. A "rossz" természetesen ennek az ellentéte minden tekintetben.
Így lehetett az, hogy például a Kossuth rádió régen "rossz" volt, kivéve Lovas István félóráját, de aztán 2010 után "jó" lett. Vagy a régi index, ami, amíg a fidesz ellenzékben volt, addig nagyjából "jó" volt, bár kicsit furán, mert őket is kritizálta, de onnantól hogy kormányra kerültek, egyértelműen "rossz" lett. Ez eléggé összezavart, és úgy éreztem, semmilyen sajtóban nem bízhatok, mert ki tudja, mikor lesz "rossz" belőle. Vagy hogy egy "rossz" orgánum, mint a 444, hogy kritizálhatja a szocikat, hiszen "nem az a dolga".
Olyan szinten ment ez a kategorizálás nálunk, hogy amikor egyszer ÉS előfizetést kértem szülinapomra irodalmi érdeklődésemre hivatkozva, nem voltak hajlandóak azt adni. Mert az ÉS egy "rossz" újság volt. Nagyjából minden "rossz" újság volt, amit a balos nagynénéim olvastak - hál' istennek legalább tőlük tudtam valami kultúrát magamba szívni, ha már a gyűlölködő, rasszista, antiszemita, alkoholista apámtól és az alá lovat adó (zsidó) anyámtól nem.
