Tette fel magának még anno a kérdést John Lloyd Stephenson, amikor éppen izgalomtól ittasan, izzadságban fürdőzve Catherwooddal képzeletben az oldalán, a “lázas dzsungel” melegében ál…
Tette fel magának még anno a kérdést John Lloyd Stephenson, amikor éppen izgalomtól ittasan, izzadságban fürdőzve Catherwooddal képzeletben az oldalán, a “lázas dzsungel” melegében állt élete felfedési sorozatának az első bizonyítéka előtt. A felfedezett maya szobor előtt állt a machetéjával, és a kutatói felszerelésével. Már ami kutatói felszerelésnek volt nevezhető abban a helyzetkomikumban…
Ugyanezt az adrenalinnal teli érzést mondhatja el sajátos tapasztalataiból Edward Herbert Thompson. Ő nevéhez köthetjük a Szent Kút leleteit, illetve felfedezését, de ami ezzel vetekedő arányban lévő kutatása: Chichén Itza ásatása. Sok – sok sikeres kutató neve szerepelhetne most itt, de talán nekik köszönhetjük Dél-Amerika gazdag és színes kúltúrájának / a maya kultúrának / kezdetleges ásatásait. Természetesen ami az érdemet illeti nem csak az Ővéké, hiszen nagyon sok ember – tehetséges kutató, és okos tudós – érdeme ez. Az elismerést mind megérdemlik. Egytől egyig.
De hogyan juthat el az első valós léptekig Dél – Amerika sűrű dzsungelébe az ember? Ez a kérdés foglalkoztat már egy jó ideje…
Nem kell több hozzá, mint elhivatottság. Ez valószínűleg belülről eredeztethető. Hiszen a fent említett kutatók közül, mind a két férfit a belső megérzése ösztönözte. Valami elmondhatatlan érzés, amire talán nincs is pontos kifejezés… Vagyis inkább kevésbé kifejezhető egy – egy jelzővel. A kutatói vágy, a titokzatosság, az ősiség érzete, vagy talán maga az egyetemes érzés fogalma buzdította őket erre. Minden esetre, mint sok mindent, ezt sem tudhatjuk meg pontosan. Legalábbis ugyanúgy biztosan nem.
DE, hogy szóessék az általam megfolgamazott bizonyos egyetemes érzés fogalmáról, ahoz előbb átkell venni mi is kell hozzá, hogy valakiből kutató – régész válhassék!
Alappillére az egész elhivatottságnak a szorgalom, és az ősi kultúrák szeretete. A kitartás. A sajátos kitartásunk, amely úgymond “befolyásol” minket arra, hogy azzá válhassunk akivé szeretnénk lenni! Meghát természetesen az a “fránya” érzelmi kötelék, amelyet eredendően érzünk…Ez a kötelék lehet bármi. Lehet Őseink iránti Tisztelet, és Szeretet, lehet valami által Látott Üzenetek sokaságából Következtethető Cél. De fontos, hogy ez a cél mindig egyetemes érzést okozzon. Enélkül az érzés nélkül a kutató nem kutató, a régész nem régész, a művész nem művész, a zenész nem zenész, és az irodalmár sem igazi irodalmár.
Ha ezeket már felvéltük fedezni magunkban, – és szembesültünk is az érzésekkel – akkor nincs más dolgunk mint, hogy átértékeljük mit is véltünk felfedezni a saját lelki ásatásunkon! HA ez is meglenne, akkor jöhet az elméleti részének a tervezése. Hogyan és HONNAN induljunk ki, induljunk el?
Nincsmás dolgunk mint megkeresni művészettörténettel folgalkozó ismeretségünk, barátaink, rokonaink…. Na jó. Nem mindenkinek van erre lehetősége, szóval kell kerítenünk valahonnan egy alap művészettörténet tananyaghoz kapcsolodó, általános jegyzetet, amellyel segítünk magunkon, és a jövőnkön is részben. Eközben érdemes – ha művészetre érzékeny emberek vagyunk , márpedig azok vagyunk – előkerítenünk az adott kultúra művészetéhez szükséges szakirodalmi műveket! EZ fog nekünk a legtöbbet segíteni ahoz, hogy majd a jővőben ott állhassunk az ásatásunk helyszínén! Mindehhez jön hozzá az adott néphez való telhetetlen tiszteletünk, és szeretetünk, érdeklődésünk, illetve ami a legfontosabb: az emberiség és a társadalom ismerete. Ez nem a tananyagbéli ismertet jelenti, hanem az emberek iránti érzékenységünket. Ez azegyetemes érzésben megtalálható.
Miközben vagy akár miután, ezek megvannak számunkra, érdemes neki kezdeni tervezni hol is szeretnénk elhelyezkedni! Mely kultúrák iránt van ez a kötelék? Pontosan milyen téren akár? Művészetük? Emberi felépítésük és életmódjuk? Társadalmuk?
Ha még nem lett volna meg választásunk akkor válasszuk ki, / ehhez szükséges időt, és teret adni megérzéseinknek / és kezdjünk el Egyetemek után kutatni! Ezt minnél fiatalabb kis régészpalánták vagyunk, annál okosabb és célszerűbb elkezdeni. Ha ezzel megvagyunk nincs más dolgunk, mint tanulni, tanulni, tanulni. Mind az életből, mind a jegyzeteinkből. Eközben sok – sok embert ismerhetünk meg, ha múzeumokban teszünk párszor tiszteletkört. Ha az ottani körülmények engedik, megcélozhatjuk a nyári munka lehetőségét is, vagy akár a diákmunkát. Így kapcsolatunk is lesz eléggé sok. Ami természetesen sosem árt. Eközben neki kezdhetünk sajátos gondolat meneteink feljegyzésének, és annak a sok – sok dolognak a tanulmányozásához, ami rendelkezésünkre áll.
Például egyes kutató életrajzát elkedhetjük olvasgatni ( amolyan majdhogynem kötelező jelleggel..) , és az előbb említett módon feldolgozhatjuk azt. Kis útinaplóhoz kezdhetünk vagy akár sajátos elméleti naplóhoz is kezdhetünk. Ez nagyba előfogja segíteni a kutatások célját, illetve bővül ezekkel együtt a tudásunk is.
Viszont az én útinaplóm választottja nem más lenne:
Mint az Inca indián kultúra
Az úticélom pedig a nevezetes Peru volna.
Végre feleszméltem, pontosan mi is a célom. Remélem segítettem.
xx vagy ahogy tetszik Kuzco xx