Hiking through Copán and coming across this stele and altar, one might be taken aback. The face on the altar, on which the Mayas made sacrifices, seems frightening to us today. The stele represents the 13th ruler of Copán, King Waxaklajun Ub’aah K’awiil (in English, Lord 18 Rabbit), with a mask of an aged god.
What gives life to these stone structures is the way Catherwood manipulated the light in his drawings. The stele is illuminated such that the source of light must have come from the bottom, as the shadows of the hands are above rather than below. The altar, however, appears under the light, as the shadows cast by the brows fall below them. Catherwood’s control of the scene gives the altar a darker attitude and portrays the stele as super-iorly fierce, giving it an aged identity as opposed to the tranquil curiosity that the other lithographs in Copán present.
This structure was named by the early Spanish explorers “La Casa de Las Monjas” or “The Nunnery.” While scholars still debate the original function of the building, most are now convinced that it did not serve as a convent. The most imposing icons on this façade are the stacks of masks running up the wall (far right) representing the god Chac, the ancient god of rain important to the people of Uxmal.
When Catherwood first viewed this site during his 1839 expedition, he was clearly impressed. The carvings in this drawing contain an exceptional amount of detail. Carved figures leap from the rest of the picture, especially in contrast to the lack of detail in objects and people closer to the viewer. In fact, Catherwood’s depiction of the site seems to emphasize this structure and place it above the world of the present day, including the present-day Maya (none of whom are drawn to engage the viewer more than the site itself does).
As we can see from a photograph of the Nunnery taken by archeologist and photographer Joseph Désiré Charnay in 1863 (24 years later), Catherwood enhanced the detail of the carvings by drawing them much more clearly than they would have appeared to him. In Charnay’s photographs of the Nunnery one can see that the building is not as pristine and free of decay as Catherwood’s romanticism would suggest.
Rising through a clearing in the jungle of the Yucatán, a monumental Maya pyramid appears to touch the sky in Catherwood’s illustration of the Pyramid of Kulkulcán. Although parts of the structure are covered in dense foliage, Catherwood has unveiled the pyramid’s most intriguing detail by bringing one of its many elaborate stone snakeheads to the foreground.
This Maya pyramid is a nearly 80-foot, four-sided structure with a staircase on each side. Today it is known that it has two snakehead sculptures at the bottom of each staircase. On the equinoxes in September and March the sun casts a shadow that cascades down the 91 steps of the northern staircase, resembling the shape of an uncoiling serpent. Today, the ancient site still draws many fascinated tourists who admire this skillful tribute to Kulkulcán.
The Maya worshipped a feathered serpent god Kulkulcán, or Quetzalcóatl. Legend claims that an ancient ruler, Kulkulcán, founded the Maya city of Chichén Itzá. There are several versions of this story. In one, it was said that the wandering founder was devoured by divine fire. His heart turned into the planet Venus and his ashes became birds. To honor this deity, the Maya built the serpent staircases with astounding precision. Catherwood accurately identified the pyramid’s religious framework by dramatically bringing the stone snakehead to the illustration’s foreground.
This painting by Frederick Catherwood was done in 1844 as an illustration for the book “Incidents of Travel in Yucatan Vols. 1 and 2” by John Lloyd Stephens. Stephens and Catherwood went to the cenote at Bolonchen (Village of Nine Wells) to observe how water was obtained. The arduousness of going into the caves through narrow, dark, humid, hot, passages with an 80’ descent on a wooden ladder at the end of the trek is described in their book but this illustration is worth a thousand words. They marveled that the men of the village would do this almost daily, but it was it was the only source of water for miles around. Descents like this, into the underworld to bring back water, were an inescapable feature of life in the Yucatan in the premodern world.
BTW: If you are interested in the archeology and history of the Yucatan, Stephens book is a great read and still relevant, even today. I highly recommend it.
add a limited edition numbering, maybe on a tag, and i would love to have all the Wharks meet up at a Mysterium.
Hey that’s a good idea! D’ni numerals, of course. I haven’t actually sent any out yet, so I could still implement this. I don’t really know how many I should make though...?
Tette fel magának még anno a kérdést John Lloyd Stephenson, amikor éppen izgalomtól ittasan, izzadságban fürdőzve Catherwooddal képzeletben az oldalán, a “lázas dzsungel” melegében ál…
Tette fel magának még anno a kérdést John Lloyd Stephenson, amikor éppen izgalomtól ittasan, izzadságban fürdőzve Catherwooddal képzeletben az oldalán, a “lázas dzsungel” melegében állt élete felfedési sorozatának az első bizonyítéka előtt. A felfedezett maya szobor előtt állt a machetéjával, és a kutatói felszerelésével. Már ami kutatói felszerelésnek volt nevezhető abban a helyzetkomikumban…
Ugyanezt az adrenalinnal teli érzést mondhatja el sajátos tapasztalataiból Edward Herbert Thompson. Ő nevéhez köthetjük a Szent Kút leleteit, illetve felfedezését, de ami ezzel vetekedő arányban lévő kutatása: Chichén Itza ásatása. Sok – sok sikeres kutató neve szerepelhetne most itt, de talán nekik köszönhetjük Dél-Amerika gazdag és színes kúltúrájának / a maya kultúrának / kezdetleges ásatásait. Természetesen ami az érdemet illeti nem csak az Ővéké, hiszen nagyon sok ember – tehetséges kutató, és okos tudós – érdeme ez. Az elismerést mind megérdemlik. Egytől egyig.
De hogyan juthat el az első valós léptekig Dél – Amerika sűrű dzsungelébe az ember? Ez a kérdés foglalkoztat már egy jó ideje…
Nem kell több hozzá, mint elhivatottság. Ez valószínűleg belülről eredeztethető. Hiszen a fent említett kutatók közül, mind a két férfit a belső megérzése ösztönözte. Valami elmondhatatlan érzés, amire talán nincs is pontos kifejezés… Vagyis inkább kevésbé kifejezhető egy – egy jelzővel. A kutatói vágy, a titokzatosság, az ősiség érzete, vagy talán maga az egyetemes érzés fogalma buzdította őket erre. Minden esetre, mint sok mindent, ezt sem tudhatjuk meg pontosan. Legalábbis ugyanúgy biztosan nem.
DE, hogy szóessék az általam megfolgamazott bizonyos egyetemes érzés fogalmáról, ahoz előbb átkell venni mi is kell hozzá, hogy valakiből kutató – régész válhassék!
Alappillére az egész elhivatottságnak a szorgalom, és az ősi kultúrák szeretete. A kitartás. A sajátos kitartásunk, amely úgymond “befolyásol” minket arra, hogy azzá válhassunk akivé szeretnénk lenni! Meghát természetesen az a “fránya” érzelmi kötelék, amelyet eredendően érzünk…Ez a kötelék lehet bármi. Lehet Őseink iránti Tisztelet, és Szeretet, lehet valami által Látott Üzenetek sokaságából Következtethető Cél. De fontos, hogy ez a cél mindig egyetemes érzést okozzon. Enélkül az érzés nélkül a kutató nem kutató, a régész nem régész, a művész nem művész, a zenész nem zenész, és az irodalmár sem igazi irodalmár.
Ha ezeket már felvéltük fedezni magunkban, – és szembesültünk is az érzésekkel – akkor nincs más dolgunk mint, hogy átértékeljük mit is véltünk felfedezni a saját lelki ásatásunkon! HA ez is meglenne, akkor jöhet az elméleti részének a tervezése. Hogyan és HONNAN induljunk ki, induljunk el?
Nincsmás dolgunk mint megkeresni művészettörténettel folgalkozó ismeretségünk, barátaink, rokonaink…. Na jó. Nem mindenkinek van erre lehetősége, szóval kell kerítenünk valahonnan egy alap művészettörténet tananyaghoz kapcsolodó, általános jegyzetet, amellyel segítünk magunkon, és a jövőnkön is részben. Eközben érdemes – ha művészetre érzékeny emberek vagyunk , márpedig azok vagyunk – előkerítenünk az adott kultúra művészetéhez szükséges szakirodalmi műveket! EZ fog nekünk a legtöbbet segíteni ahoz, hogy majd a jővőben ott állhassunk az ásatásunk helyszínén! Mindehhez jön hozzá az adott néphez való telhetetlen tiszteletünk, és szeretetünk, érdeklődésünk, illetve ami a legfontosabb: az emberiség és a társadalom ismerete. Ez nem a tananyagbéli ismertet jelenti, hanem az emberek iránti érzékenységünket. Ez azegyetemes érzésben megtalálható.
Miközben vagy akár miután, ezek megvannak számunkra, érdemes neki kezdeni tervezni hol is szeretnénk elhelyezkedni! Mely kultúrák iránt van ez a kötelék? Pontosan milyen téren akár? Művészetük? Emberi felépítésük és életmódjuk? Társadalmuk?
Ha még nem lett volna meg választásunk akkor válasszuk ki, / ehhez szükséges időt, és teret adni megérzéseinknek / és kezdjünk el Egyetemek után kutatni! Ezt minnél fiatalabb kis régészpalánták vagyunk, annál okosabb és célszerűbb elkezdeni. Ha ezzel megvagyunk nincs más dolgunk, mint tanulni, tanulni, tanulni. Mind az életből, mind a jegyzeteinkből. Eközben sok – sok embert ismerhetünk meg, ha múzeumokban teszünk párszor tiszteletkört. Ha az ottani körülmények engedik, megcélozhatjuk a nyári munka lehetőségét is, vagy akár a diákmunkát. Így kapcsolatunk is lesz eléggé sok. Ami természetesen sosem árt. Eközben neki kezdhetünk sajátos gondolat meneteink feljegyzésének, és annak a sok – sok dolognak a tanulmányozásához, ami rendelkezésünkre áll.
Például egyes kutató életrajzát elkedhetjük olvasgatni ( amolyan majdhogynem kötelező jelleggel..) , és az előbb említett módon feldolgozhatjuk azt. Kis útinaplóhoz kezdhetünk vagy akár sajátos elméleti naplóhoz is kezdhetünk. Ez nagyba előfogja segíteni a kutatások célját, illetve bővül ezekkel együtt a tudásunk is.
Viszont az én útinaplóm választottja nem más lenne:
Mint az Inca indián kultúra
Az úticélom pedig a nevezetes Peru volna.
Végre feleszméltem, pontosan mi is a célom. Remélem segítettem.
United Way Provides Progress Report For Ambitious Campaign
United Way Provides Progress Report For Ambitious Campaign #BoldPossibilities @UnitedWayWE
Lorraine Goddard. (WINDSOR, ON) – United Way celebrated the generosity of its donors and workplace partners at the Bold Possibilities Campaign Progress Report, held at Caesars Windsor on November 24. “The loyalty of our donors and volunteers is something we don’t take for granted. We can’t thank them enough,” said Lorraine Goddard, CEO of United Way/Centraide Windsor-Essex County. “It’s so…
