Vendéglő Bem Apóhoz - valószínűleg a Frankel Leó és a Margit körút sarkán. (forrás)
Karinthy Ferenc: Budai vendéglők
Állnak-e még vagy már leomlottak, a túlnani parton Állnak a bormérések, a sörforrások, a kocsmák? Itten a tört híd inneni végén ólmos eső hull S szürke az ég odaát, hol köd kavarog, meg a füst száll. Állnak-e még? Vajjon ép-e a ház ott jobbra a hídnál. Ott, hol Béla keverte a bólét, szúrta a nyársot S szőkehajú kicsi lányok főztek a konyha parázsán? Hát az Attila-körúton a kerthelység meg a cégér? S áll-e a Zöldfa a Krisztina-térnél, ott, hol a templom Ráveti árnyékát? Koccintva a sárga pohárból Ittuk a Gellérthegy borát, kóstoltuk a murcit, Itt Gabival, Petivel, Vilivel, Gyurival, Gogolákkal Néztük a lámpa körében a szúnyogokat, meg a nőket. Fent a hegyoldalban van a másik, a Nyár, az a régi, Lent meg a Déli Vasútnál békák ülnek az ajtón S duzzadt nagy szemüket felfüggesztik szemben a Várra. Hát a Hubertus megvan-e még, hol Bandival ültünk? Itt a falon szamarak hirdették hosszú fülekkel: Ők egyedül, köszönik, nem kérnek móri borokból, Lent meg a háromcsőrű kacsában fújtuk a füstöt. Hát Bem apót sörözőjét látjuk-e még, ahogy egykor? Csendül-e még a pohár Wincklernél, szól-e az ének?
(Pesten, 1945 januárjában)