Mikor fogjátok már végre megérteni, hogy nem én döntöttem el, kit fogok szeretni?

seen from United States
seen from Sweden

seen from United States

seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from Germany
seen from United States
seen from Poland
seen from Sweden

seen from Singapore
seen from China

seen from United Kingdom

seen from Singapore

seen from United States
seen from United Kingdom

seen from Pakistan
seen from Germany
seen from China
Mikor fogjátok már végre megérteni, hogy nem én döntöttem el, kit fogok szeretni?
Érzések
Sírással kelni és feküdni borzasztó érzés. Mikor csak sírsz sírsz sírsz, elkezded egy dolog miatt, aztán a végén már minden felszakad. Sirsz x miatt, y miatt, az osztálytársaid miatt, a szüleid miatt, az életed miatt. Aztán rájössz, hogy az életed egy nagy csalódás, semmi sem jön össze, sosincs szerencséd, mindig minden rosszra fordul egy idő után. A végére már a sírás átmegy mély fájdalomba, depresszióba. Az emberek vagy próbálnak közhelyes szavakkal segíteni, vagy jobban a földbe tipornak. Néha ezek az emberek pont azok akikre nem is számítanánk, és ez mégtöbb fájdalmat okoz a léleknek. De aztán sok nehézség után jön egy ember, aki kiemel, felemel, rendbe teszi a lelkedet. Ő aztan vagy elhagy, és összetör, vagy te üldözöd el az el nem múló fájdalmaddal, ami egy idő után őt is felemésztette volna.
Ne hidd azt, hogy nem szeretlek.
…Akármit teszek, ne hidd, hogy nem szeretlek, letiltottalak, hogy ne lássam, hogy elérhető vagy, ne tudjam, mikor beszélsz vele, egyszerűen csak ne lássam, hogy létezel, mert bár a létezésed jelent mindent. Fáj a gondolat, hogy neked nem én vagyok, aki miatt felkelsz, mert nem fekszem melletted, vagy felhívsz hajnalban, hogy halld a hangom. Neked nem én vagyok az aki. Valahogy így kezdődött a történetünk is, megláttalak és tudtam, hogy baj lesz. Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy ennek sírás lesz a vége, és most nézd meg, itt vagyok és zokogok a gép előtt. Bár te is így éreznél, de ez persze lehetetlen. Neked ott van Ő. Így volt megírva. Nem én vagyok a „maktub”-od, nincs ezzel gond, de miért fáj ez ennyire? Miért nem tudlak csak kiírni az életemből, mintha sosem lettél volna annak részese.
Emlékszem, először mikor megláttalak, már akkor gyűlöltelek, pedig akkor még nem is szerettelek, érdekesek az érzelmek, ha íróként elemezném őket, néha nem tudnám egy-egy érzésem definiálni. Megbolondítottál, a mosolyod, az illatod, mikor zavarba ejtő témát dobok fel, hisz egy írónak nincs olyan hogy tabu, papírra vetném néha szavaid, de nem emlékszem csak arra mikor olyan volt a hangod, mint aki féltékeny, pedig csak aggódtál értem, olyan ostoba volnék, íróként nem látom a fától az erdőt vajon? Nem tudom elemezni önmagam. A legnagyobb baj, hogy rajtad sem tudok kiigazodni. Nem látom a következő lépésed, de olyan mintha taktikáznál, az oly szörnyű volna, azt jelentené, hogy játszol velem. Nem akarom, hogy rossz legyél, nem akarom, hogy kiderüljön, játszol az én valódi érzéseimmel. Nem lenne szabad így éreznem, és én ezt tudom, de te vajon tudod, hogy neked sem lenne szabad ilyen fajta érzelmeket táplálnod bennem? Bármit teszek, kérlek, ne hidd, hogy nem szeretlek, mert hazug minden szavam, mert te vagy kiért dobban még a szívem.
"Csak a felnőtt ember képes arra,hogy másnak mutassa magát,mint ami. A felnőttek gyakran azért büntetik a gyereket,mert igazat mond,mert őszintén megmondja,amit gondol és érez. A gyermek megtanul színlelni,s vége ártatlanságának. Hamarosan csatlakozik ő is ahhoz a tömérdek emberhez,akik kétségbeesetten mondják,hogy már azt sem tudják,hogy kik is ők. Valójában már olyan régóta rejtegetik mások elől önmaguk igazi énjét, hogy végül ők maguk sem találják."
Anthony De Melo- A szeretet útja
Talán szeret, talán nem. Szerintem ő se tudja.
"Venni szeretnék egy nagy levegőt,
Szerelmet szeretnék nem szeretőt.
Hidd el én élni akarok, s nem meg halni."
—Deniz-A hazám ft.Palej Niki
El sem hiszed mennyire fontos vagy nekem....❤🤞 de vajon én is vagyok neked annyira mint te nekem?