Naszóval itt vagyok Stuttgartban a Weltweihnachtscircusban a Kimba Parkos csapattal.
A lovakat ápolom szám szerint 7-et melyből 4 dolgozik a színpadon 1 pótló 2 pedig jött hogy ne legyenek szomorúak a magyar politikai helyzet miatt.
Igazából a cirkusz volt az, amivel anyám ílyesztegetett amikor rossz gyerek voltam végül pedig itt kötöttem ki.
Lovagoltam korábban, de nincs nagy Lovas tapasztalatom szóval kb fogalmam sincs arról hogy mit is csinálok valójában. A munka fizikailag nehéz, de korántsem olyan megterhelő mint az első héten volt, sőt már ezt a részét nem is számolom. A bajom az hogy egyedül vagyok mindenre így rohanok magam után a napjaimnak nincs se eleje se vége, és ez azt eredményezi hogy hibázok, amit ebben a bizniszben ugye nem nagyon lehet. Nem is szoktak amúgy rám nagyon kiakadni, csak az a borzasztó megfelelési kényszerem felemészt de teljesen. Minden pillanatban rettegek hogy mit basztam el, hogy szégyent hozok a velem dolgozó artistákra, hogy nem ütök meg egy szintet.
Emellett most egyedül élek életemben először a kis konténeremben. Jobban megy mint hittem, nem lettem funkcionáló alkoholista még szóval fasza. Mégis hiányzik a férj, az otthon szaga, meg a megszokások.
Az elmúlt 2 évben megtanultam angolul, hisz a munkahelyemen a főnökség nem beszél magyarul. Ez nem fura, már nem megerőltető. Viszont itt a használt nyelv a német és az olasz és a spanyol és csak aztán az angol. Németül valaha tanultam de csak makogok, egyebet nem beszélek, szóval egész nap megy az activity ami nagyon lehúzza az agyamat a nap végére.
Fáradt vagyok.
Egyébként elképesztő dolog egy ilyen rendezvénynek a szerves része lenni, majd boldogságosat is posztolok esküszöm