Éhség
Velem szemben állsz és az élet megint egy játszmának érződik. Elfordulok,de te közelebb jössz. A tartásod laza,a barátaiddal beszélgetsz,úgy nevetsz a vicceiken,mintha semmi más nem érdekelne a világon,de érzed a jelenlétem. Az orrodba kúszik az illatom,mikor felnevetek megfeszülsz. Régóta játszuk már ezt,a Vadász és a Préda,én menekülök te pedig mindig utolérsz. Nem tudom elakartam e bújni valaha annyira,hogy ne találj rám. Közel vagy,háttal állsz nekem,érzem a pólód anyagát,szinte észrevétlenül ér hozzám. Megborzongok. Senki észre sem veszi. Tiltottak vagyunk egymás számára,kívánhatjuk csak,amit nem kóstolhatunk meg többet soha. Elfelejtelek,győzködöm magam most is,mint számtalanszor,de elkapom a tekinteted,áthidalva az emberek között a sötétben. Mióta figyelsz? Képtelen vagyok máshová nézni. Ezt nem szabadna. Tűz kavarog bennem,pedig hónapok óta csak hamu van. Megtörik minden,átöleled őt. Kapaszkodsz belé,szinte megsajnállak. Megpróbálod csillapítani magadban a vágyat,iszol. Senki nem mondta neked,hogy a szíved akkor sem hazudik? Nem telik el sok idő,az ujjaid finoman kérlelve karolják át az enyémeket,kicsit legyek még a tiéd. A világ megáll,megint összetartozunk. Nem érzékelem kik vannak körülöttünk,a szemeiket,hogy valami rosszat teszünk,hazatértem egy lerombolt otthonba. Becsukom a szemem,már tudod,hogy megadom magam. Lassan húzlak közel,kiélvezve az összes olyan pillanatot,ami még értünk létezik. Az ujjaim lassan kúsznak fel a nyakadon,elbúcsúzva a helyektől,ahol a csókjaim nyomai maradtak. Közelebb húzódsz,nem tudsz parancsolni most magadnak. Bármit megtehetnék. A lélegzeted belefut a számba. A bőrünk felkiált,mert nem éri egymást mindenhol. Felemelem a tekintetem,a szemeid sötét pokol,úgy hívogat,mint soha semmi. Arra késztet,hogy egész életemet végig imádkoznám bűnösként,csak ne vesszen el belőlük ez a csillogás. Kezeim remegnek az ujjaid körül,lassan engedem el őket,mintha közben magamról is lemondanék,a forróság egyre jobban felemészt,de közben valami jéghideg kúszik lassan a bensőmbe. Elszakítom a tekintetem,a füledhez nyomom az ajkam és azt suttogom: Ő már vár.
