N I K O L E T T A

‘Légy a láng,ne a lepke.’

[hopelessforyou]

Napról-napra egyre kevesebbek vagyunk.

[hopelessforyou]

R.

Van egy öntudattal rendelkező tányér és egy hercegnő.

Jól elvannak, kedvelik egymást, boldogok,szeretik, élvezik egymást.

Egyik nap összevesznek.

A tányér elnéző, de megreped,

és nem mondja a hercegnőnek.

Telik az idő, a tányér el is felejti

a repedést.

Továbbra is jól elvannak, kedvelik egymást,boldogok, szeretik egymást.

Majd később ismét összevesznek.

A tányér tovább reped, de még mindig nem szól.

Telik az idő, a tányérnak kicsit sajog a repedés,de nem foglalkozik vele.

Továbbra is jól elvannak,

boldogok egymással.

Később ismét összevesznek.

A tányár kettétörik.

Mondja neki a hercegnő, hogy sajnálja, és bocsásson meg.

A tányér még mindig össze van törve, de összerántja a két darabját.

Egyben van… mondhatni a tányér.

Telik az idő, a tányér érzi, hogy fáj,

de küzd ellene.

Továbbra is jól elvannak,

kedvelik egymást.

Ismét jön egy veszekedés.

Darabokra törik a tányér.

Mondja neki a hercegnő, hogy sajnálja és bocsásson meg.

A tányér nem tudja összeszedni magát.

A hercegnő kiengeszteli.

Összeragasztja.

A tányér egyben van, de korántsem hasonlít önmagára.

Továbbra is jól elvannak egymással.

Majd jön egy újabb vita.

A tányér diribdarabokra törik.

Jön a bocsánat és a sajnálom.

Nem működik.

Jön a kiengesztelés.

Nem működik.

A tányér sem akarja már

összeszedni magát.

Megsemmisült a tányér.

Tudom, hogy nehezedre esik a kérdésre válaszolni anélkül, hogy tele ne nyomnád valami teljesen más töltelékkel,

de mikor kellett volna továbbállnia a tányérnak?

És ne azt írd, hogy mi van a hercegnővel,

hogy ő hogyan érzi magát,

vagy hogy ki kezdte a vitát,

hanem azt, hogy melyik pontnál kellett volna

továbbállnia a tányérnak.

[hopelessforyou]

Félek, hogy megcsal a párom, de hinni szeretnék neki, hogy ez nem igaz. De már nem olyan a kapcsolatunk, amilyen régen volt. Van mikor napokig (hetekig/hónapokig) alig beszélünk egymással csak pár szót..

Nehéz jó tanácsot adni,hiszen egyikőtöket sem ismerem,de annyit mondok,hogy kommunikálj. Nyíltan. Nem tudhatod ő hogyan éli meg a helyzetet,mi miatt alakul így a kapcsolatotok,ahogyan ő sem feltétlenül tudja te hogyan érzel. A dolgokon mindig lehet változtatni,de észre kell venni azt is mikor érdemes. Vigyázz magadra! ❤️

[hopelessforyou]

Nem őt szereted,magadat utálod.

[hopelessforyou]

Nem őt szeretted,magadat utáltad.

[hopelessforyou]

Erdő

Egy napraforgómező vezet abba az erdőbe, amiről mindig te jutsz eszembe, de neked sohasem mondanám. Azt beszélik éjszakánként rókák járnak ide, titkokat lopnak el, őket figyelem. Félek egy nap nem lesz többé mit takargatni, elviszik hozzád. Tudni fogod, hogy azóta is, mindig-mindig vártalak.

[hopelessforyou]

Kid halt meg? Láttam az előző postot!

@unconditionallylovepeoplesblog 🖤

[hopelessforyou]

Minden elveszett most,

de a szavaid örökre

velem maradnak,

ennyi maradt csak belőled,

ennyi maradt csak belőlem.

[a-kaosz-istene]

Hiszel abban, hogy vannak emberek, akiket egymásnak szánt a sors, csak rossz helyen és rossz időben találkoztak?

Szerintem sok ember él a földön, akivel tökéletesen kompatibilisek lennénk, és életünk során több ilyen emberrel is találkozunk. Aztán ha mégsem jön össze, azt mondjuk: „rossz hely, rossz idő”. Pedig ezt nem a sors döntötte el. Az, hogy végül ki mellett kötsz ki, csak attól függ, hogy épp melyik ilyen ember érkezésére tudsz annyira meggyógyulni és felnőni, hogy működtetni tudd a kapcsolatot.

Nincs egyetlen lelki társ vagy nagy Ő. Lehet, hogy 18 évesen találkoztál azzal az emberrel, akivel, ha 28 évesen ismerkedtél volna meg, együtt haltok meg a végén. De nem így lett. Mégsem a hely vagy az idő volt rossz, hanem ti magatok. Még nem jutottatok el odáig, és ez rendben van.

Gyakran előfordul, hogy az emberek beleszeretnek mások potenciáljába. De az nem az adott személy, hanem valaki, akivé válhat, és talán válni is fog, de talán nem. Ez ilyenkor nagyon fáj, mert úgy érezhetjük, hogy elcsesztük életünk szerelmét, akkor is, ha ez nem feltétlenül igaz.

Éppen ezért annyira fontos dolgozni magunkon, mielőtt bármilyen romantikus kapcsolatba belemennénk. A sors mindig sodor felénk lehetőségeket és embereket, de végül nem a sors dönt, hanem mi magunk.

[hopelessforyou]

Új emberré szeretnék válni,

hogy többé ne az legyek,

aki elveszített

téged.

[hopelessforyou]

Ne tévesszen meg

a látszat,Lucifert is

angyalként ismerték.

[hopelessforyou]

Lemondanék minden tekintetről,a tiédért cserébe.

[hopelessforyou]

Éhség

Velem szemben állsz és az élet megint egy játszmának érződik. Elfordulok,de te közelebb jössz. A tartásod laza,a barátaiddal beszélgetsz,úgy nevetsz a vicceiken,mintha semmi más nem érdekelne a világon,de érzed a jelenlétem. Az orrodba kúszik az illatom,mikor felnevetek megfeszülsz. Régóta játszuk már ezt,a Vadász és a Préda,én menekülök te pedig mindig utolérsz. Nem tudom elakartam e bújni valaha annyira,hogy ne találj rám. Közel vagy,háttal állsz nekem,érzem a pólód anyagát,szinte észrevétlenül ér hozzám. Megborzongok. Senki észre sem veszi. Tiltottak vagyunk egymás számára,kívánhatjuk csak,amit nem kóstolhatunk meg többet soha. Elfelejtelek,győzködöm magam most is,mint számtalanszor,de elkapom a tekinteted,áthidalva az emberek között a sötétben. Mióta figyelsz? Képtelen vagyok máshová nézni. Ezt nem szabadna. Tűz kavarog bennem,pedig hónapok óta csak hamu van. Megtörik minden,átöleled őt. Kapaszkodsz belé,szinte megsajnállak. Megpróbálod csillapítani magadban a vágyat,iszol. Senki nem mondta neked,hogy a szíved akkor sem hazudik? Nem telik el sok idő,az ujjaid finoman kérlelve karolják át az enyémeket,kicsit legyek még a tiéd. A világ megáll,megint összetartozunk. Nem érzékelem kik vannak körülöttünk,a szemeiket,hogy valami rosszat teszünk,hazatértem egy lerombolt otthonba. Becsukom a szemem,már tudod,hogy megadom magam. Lassan húzlak közel,kiélvezve az összes olyan pillanatot,ami még értünk létezik. Az ujjaim lassan kúsznak fel a nyakadon,elbúcsúzva a helyektől,ahol a csókjaim nyomai maradtak. Közelebb húzódsz,nem tudsz parancsolni most magadnak. Bármit megtehetnék. A lélegzeted belefut a számba. A bőrünk felkiált,mert nem éri egymást mindenhol. Felemelem a tekintetem,a szemeid sötét pokol,úgy hívogat,mint soha semmi. Arra késztet,hogy egész életemet végig imádkoznám bűnösként,csak ne vesszen el belőlük ez a csillogás. Kezeim remegnek az ujjaid körül,lassan engedem el őket,mintha közben magamról is lemondanék,a forróság egyre jobban felemészt,de közben valami jéghideg kúszik lassan a bensőmbe. Elszakítom a tekintetem,a füledhez nyomom az ajkam és azt suttogom: Ő már vár.

[hopelessforyou]

Nagyon jó a blogod!😁

Köszönöm! ❤️

Az is lehet,hogy csak nagyon szomorú.

[yoruyorlar-deactivated20241224]

[pigulki]

us?

[hopelessforyou]

Állsz ott és csak nézel rám azzal a hideg tekinteteddel. Elfelejted milyen jól ismerlek. Takargatni tudod,de elrejteni előlem egészen sosem,milyen bizonytalan vagy. Erősnek mutatod magad,hiszen te törtél össze engem,mégis ott térdeltél a darabok között hozzám könyörögve,mentselek meg. Magadtól még én sem tudtalak.

[boldog-vagyok-el-ne-hidd]

Küldd el anonban (vagy anélkül) a gondolataidat

[hopelessforyou]

Sok kéz után fogsz rájönni,hogy végül az számít, hogyan néz rád mielőtt megcsókol.