Amit erőltetni kell, azt nem kell erőltetni.
seen from China
seen from Australia
seen from China

seen from Portugal
seen from United States

seen from Germany
seen from Poland
seen from Türkiye
seen from Sweden
seen from United States
seen from France

seen from Greece
seen from China
seen from France
seen from Malaysia
seen from Malaysia
seen from Lithuania
seen from Malaysia
seen from Brazil

seen from Portugal
Amit erőltetni kell, azt nem kell erőltetni.
Meddig fogok azon kattogni, hogy vajon te mit csinálsz, kivel vagy, hol vagy és stb... megölnek a gondolatjaim
Hiába mondogatod, hogy ő az igazi és hogy szereted, ha csak láthatóan tönkremész mellette.
🥀 … 💔
Elengedlek 💔
Nem akartam elhinni, hogy változol,
Hogy a szavaid mögött más arc mosolyog.
Kérdeztem, de mindig ügyesen tereltél,
Én meg újra és újra elhittem, amit meséltél.
Az este, amikor kimondtad azt a mondatot,
Nem kiabáltam, csak bennem tört el valami ott.
“El is vittem”, ennyi volt az igazság,
És hirtelen minden addigi kép darabokra hullt.
Nem kérlek, hogy gyere vissza,
Nem várok bocsánatot.
Csak szeretném megérteni,
Hogyan lett a valóság ennyire hamis.
Te már máshol jársz, én meg itt maradtam,
De lassan megtanulok nélküled lélegezni.
Nem akarok több “mi lett volna, há”-t,
Elég volt a félmondatokból, a kételyből, a játszmákból.
Most először nem téged figyellek, hanem magamat,
És csendben elengedem azt,
ami nem volt igaz soha.
Nem kereslek többé, nem várok már,
A történetünk véget ért,
nincs visszaút, nincs már,
nincsennek szavak.
Csak egy emlék maradt,
amit lassan elengedek,
Mert én többet érdemlek annál,
amit itt kaptam.
Ha a valóságban nem is, de legalább az álmomban velem vagy...
mikor foglak tudni végre ELFELEJTENI?
267.
És tudod mi érdekes? Nem voltál kedves hozzám, nem voltál az aki gyengéden viselkedik velem, nem voltál olyan ember akire mindig is vágytam. Még is valahogy, valami megfogott benned. Nem voltál gyengéd és nekem pont ez tetszett. De akkor miért nem tudlak elfelejteni úgy ahogy te tetted? Miért jársz folyton a fejembe? Miért érzem azt, hogy a mi történetünknek itt még nincs vége? Pedig igenis vége kéne, hogy legyen azok után amiket tettél velem, ahogy bántál velem a végén. A kimondatlan szavak amiket magamnak se vallok be égetik a szívemet belülről. Rosszul vagyok attól, hogy nem láthatlak többet, vagy ha mégis, nem úgy ahogy régen… felemészt ez az egész, csak tűnj el végre a fejemből, vagy gyere vissza és kezdjük elölről….
47. nap
Mi történt velünk? Mi vezetett a kezdeti határtalan örömből szomorúságba? Miért érzem azt, hogy neki nem számít már a kapcsolatunk? Tényleg szeret engem úgy mint az elején? Miért érezteti velem azt, hogy én teszek a legkevesebbet a kapcsolatért? Tényleg én lennék a hibás?...