#komplexusok

[drama-queen-420]

Reggel elszivni egy szal cigit és elfelejteni a rettegést, hogy már megint milyen igazságtalan szarság fog veled történni azon a helyen

[a-cup-of-pugaffe]

Nem vagyok normális

szorongok és komplexusaim vannak olyan emberektől akiket még csak nem is ismerek, ráadásul úgy érzem bizonyítanom kell, mert sehogy sem lehet a versenytársuk (több okból sem - kezdve ott, hogy lány vagyok), ráadásul ezek a személyek már mind a múlt homályába vesznek (már amennyire) amúgy meg mindegyiknél jobb vagyok minden téren így a para teljesen fölösleges.

[mindent-a-szexert]

Mi történik, amikor nem látszol elég lelkesnek?

Mindössze annyi, hogy egy hónapon belül visszahallod az összes közös ismerőstől, hogy valójában az volt a baj, hogy túl korán lefeküdtél vele.

Nyilván ez a fiú rendkívül magabiztos és kiegyensúlyozott.

És ráadásul még lelkes is voltam..

(Tanult kollégáim erre mindig azt mondják, hogy nincsen túl korán és nincs korábban, mint az első alkalom.)

[mindent-a-szexert]

A vállalkozó

A vállalkozó azt mondta, hogy az isten háta mögöttről jött és nagyon büszke arra, amit elért. “Ha cigány lennék, én lennék Majka”. Ezek szerint se nem cigány, se nem Majka. Jó tudni.

Többször találkoztam vele, nem tett rám túl nagy benyomást, főleg miután egy forraltborozás közben összekülönbözött egyik barátnőmmel, akit meg akart győzni, arról, hogy máshol kolbászból van a kerítés. Talán egy jó gondolata volt, de annyira érdekelt, hogy már azt is elfelejtettem. Okoskodó fasz rengeteg komplexussal, de fizikailag mégis tetszett. Persze lehet, hogy csak azért gabalyodtam össze vele az egyik szilveszterkor, mert előző este a volt pasimnál aludtam, ami nem tett túl jót a lelki békémnek. Csak kellett valaki, aki eltereli a figyelmemet. Nagyon szenvedélyesen csókolt és jól masszírozott. Ennyiben is maradtunk.

Egy estét és egy fél délelőttöt töltöttem el vele, de nagyon nem stimmelt. Hiába volt egészen kedves, jóképű és vonzó, ahogy mellettem ült és beszélt hozzám, hatalmába kerített valami nagyon negatív. Csak azután tudtam ezt magamnak megfogalmazni, miután elment és hirtelen megint jól éreztem magam.

Még sohasem találkoztam olyan emberrel, aki ennyire magányos, pedig szerintem nem akart az lenni. A bőrén keresztül áradt a levegőbe, egészen az eldugott vibrátoromig. Mintha José Arcadio Buendía-val beszélgetnék. A hideg futkosott a hátamon.

Ennek az estének is csak annyi értelme volt, hogy találkoztam még egy embertípussal, akihez nem szeretném, hogy a jövőben közöm legyen. Végeredményben ez már a sokadik olyan dolog, amit nem akarok. Talán ha a végére érek azoknak a dolgoknak, amiket nem akarok, akkor könnyebb lesz rájönni arra, hogy mit akarok valójában.

Ámen.