..a jó szexért

[mindent-a-szexert]

Azt hiszem mindenki

tudna mondani legalább egy teljesen szürreális szexhelyzetet. Én tudom az enyémet. Nyár volt, a "barát" éppen Pesten volt, azelőtt másfél éve láttam utoljára. Fogasházban mulatoztam a barátaimmal, amikor is hajnali 2 körül határozottan elkezdett irogatni. Látni akart, inni valamit, dumálni, de csak 3.30 ra ért oda. - Miért jöttél ilyen későn? - A barátnőm még bulizni akart, meg kellett várnom, amíg elfárad. - Hazament?  - Igen  Már olyan közel beszélt a fülembe, hogy a pulzusomat is érezte, aztán hirtelen a pulthoz ugrott

- Most mi van? - Itt van a bátyám csaja. - Igen, látom, és? - Azt hittem ő is hazament. Tudod, a két lány nagyon jóban van... - Áh, akkor most bújkálni fogunk? - Úgy tűnik... - Mi a terv? - Igyunk még valamit, aztán búcsúzz el és várj meg kint egy kicsit arrébb.

Így tettem és miután megálltam cigizni az Akácfa utca egy távolabb eső pontján, láttam ahogy a frissen érkező lányok szintén hazafelé tartanak. Tehát jól sejtette, kémkedni jöttek. - A lányok már távol vannak, gyere! - Jövök! Hajnali fél 5 körül volt, a hold a napot keltegette (ó de szépen mondtam), átsétáltunk az Arany János utcához, ahol éppen a haverjánál lakott. Az egyszobás lakás egyik sarkában volt az ágy, ahol a haver aludt. - Nem fog felébredni, nagyon kész van. Tekerek egy cigit. - Itt van dohány - Az nem kell, leszoktam. Szűz lesz. Elszívtunk egy masszív cigit, eldőltem a kanapén ő pedig elkezdett simogatni. Pár perccel később arra eszméltem, hogy a haverja felült az ágyon, és zavartalanul minket néz. - Hallod ez mit csinál? - Menjünk be a fürdőszobába... - Hozd az óvszert!

 A fürdőben azonnal nekem esett, letépte a ruhámat, kiharapta a fülbevalómat a helyéről, félre húzta a bugyimat és mohón belém erőltette a hatalmas farkát... Borzasztóan erőszakos volt, de emiatt nem szokásom panaszkodni... - Az mi a szar? - mutattam a sarokban lévő szőrös valamire. - Az csak egy hörcsög. - Mi?? Odamegy, felveszi és az orrom alá dugja: - Hörcsög. Látod? Alszik. - Kurva büdös. - Tényleg az.. Azt hiszem ez volt az a pont, ahol aznap soha többé nem tudtam magam átadni a szex örömeinek, úgyhogy jobbnak láttam hazamenni, így is már 7 óra elmúlt. Estére rettenetes izomláz volt az egész hátamban és egy teljesen szürreális kép a fejemben: én, ő betépve, a szakadt ruhám, a kényelmetlen fürdőszoba és a sarokban alvó kövér hörcsög.

[mindent-a-szexert]

A dj

Facebookon volt az a társkereső app, ami rendkívül népszerű volt abban az időben.

A dj-t ott ismerem meg és néhány napi üzenet váltás után meg is beszéltünk egy randit, éppen akkor van Pesten.

Anyja jemeni, apja pedig olasz és izraeli felmenőkkel bír; hosszú hullámos fekete haj, megnyerő mosoly, lehengerlő viselkedési stílus, smart goa öltözet, szimpi szimpi, áh de jaj… 

A keze valahogy aránytalanul kicsi az alkatához képest. 

Ugyanis van ez az elméletem, hogy egy férfinek olyan a pénisze, mint a keze. Nem is annyira elmélet, mint az évek alatt tapasztaltakból levont konzekvencia. Ha például valakinek hosszúkás keze és hosszú vékony ujjai voltak, akkor a farkát is kb három részbe kellett volna hajtani, hogy a vastagsága érjen valamit. 

Vagy ha valakinek szélesebb, izmos tenyere volt és tömzsibb ujjai, akkor ott egy normális mérethez egy elég vastag hímtag társult. És ez így 95%-ban mindig jó szűrőnek bizonyult, így elsők között van a pasi keze is, amit megnézek.

Ennek fényében sejthető, hogy nem örültem annyira randi alanyom keze látványának. De heyhey, ne legyünk diszkriminatívak. Ráadásul igazán szórakoztató fiú volt, nagyon jól éreztem magam, úgyhogy ügyet sem vetettem a kezére a továbbiakban. Mármint mindaddig, amíg el nem kezdett vele simogatni.

Vele szoktam rá a reptéri szexre. Elég sokat ingázott Róma-Budapest-Tel Aviv között, és én ha tehettem mindig kivittem és/vagy érte mentem. Ő pedig köszönetképpen izgalmas, gyors szexszel és csodálatos parmigianokkal halmozott el minden alkalommal. 

Néhány hét után alábbhagyott a szexuális lelkesedés, viszont mivel a jófej izraeli barátaival arra a nyárra beköltöztek a gödörbe, elég sokat lógtunk együtt.

Aztán ősz lett, elkezdődött a fogorvosi egyetem, én meg ismét rájöttem, hogy minden porcikám visszahúz a kedvenc szeretőmhöz.

Így ez a kapcsolat a szó szoros értelmében érdeklődés hiányában elmaradt.

[mindent-a-szexert]

Tök jól vagyok

De tényleg! Viszont akkor leszek igazán és tökéletesen jól, amikor csak az az egy ember fog eszembe jutni részegen, akivel éppen vagyok!

[mindent-a-szexert]

Fact

Nem mások nem bírják a teliholdat, hanem én... Borzasztó dolgok járnak a fejemben. Csak olyat akarok csinálni, amiről mindenki le akarna beszélni...

[sorority-of-bitches]

[thatsjustthewayitissorry]

[mindent-a-szexert]

sosem késő, csak lehet, hogy nem az lesz a következménye, amire vársz

[mindent-a-szexert]

Ezt most megkönnyeztem

Mi az, ami igazán számít…

Ez a férfi 80 éves és minden reggel reggelit visz a feleségének. Kérdezték tőle: „Miért van az Ön felesége öregek otthonában?” Ő azt válaszolta: „Mert Alzheimer kórban szenved.”

Ekkor azt kérdezték tőle: „Az Ön felesége foglalkozna azzal, ha Ön egy reggel nem hozna reggelit neki?” A férfi azt válaszolta: „Ő nem emlékszik… Nem tudja azt sem, hogy én ki vagyok. Öt éve nem ismer már meg.”

Meglepetten mondták neki: „Milyen csodálatos dolog! Ön még mindig viszi a feleségének a reggelit annak ellenére, hogy ő már nem is ismeri meg Önt?” A férfi elmosolyodott, a felesége szemébe nézett, megszorította a kezét, aztán azt mondta: „”Ő nem tudja, hogy én ki vagyok, de én tudom, hogy Ő kicsoda!”

[jennnp-deactivated20191030]

A sírás azoknak való, akik nem bírják az alkoholt

(via

jennifer-petrin

)

👆🏻👆🏻👆🏻👆🏻

(via unexplainable-acts)

[mindent-a-szexert]

Mindenkinél van jobb!

- mondta, majd kivett egy papírdarabot a zsebéből, ránézett és rövid hezitálás után visszagyűrte a zakójába.

Első közös utazásuk beszállókártyájának egy darabja volt. 12 évvel azelőttről.

[mindent-a-szexert]

Kultúrális különbségek?

[mindent-a-szexert]

Megint megkaptam

teszem hozzá jogosan, olyanoktól, akik nagyon jól ismernek, hogy amíg nem határozom el magam, hogy kitől és mit akarok és nem csökkentem a létszámot 1 azaz egyre, addig ne is várjam senkitől, hogy komolyabb szándékkal közeledik felém.

Helyt adok.

Csak az a baj, hogy amikor elhatározom, hogy oké, akkor most monogám leszek, akkor azonnal csalódnom kell. Tegnap is megbántva éreztem magam, mert nem azt csinálta, amit én akartam, viszont annyia jófej voltam, hogy nem hívtam fel azonnal bosszúból a kedvenc szeretőmet, hanem lefeküdtem aludni - egyedül. Erre ma mi történik? Tök nyűgös vagyok és megint nem csinálja azt amit mondok neki. Hallatlan!

Biztos vagyok benne, hogy ez próbatétel, de képtelen vagyok elviselni a csalódásokat, legyen az akármilyen kicsi is.

Pedig mennyivel jobb lett volna, ha tegnap átjön a beugró, helyre tesz és voilá, ma nem vagyok nyűgös, és nem veszek össze feleslegesen senkivel semmiségeken.

Mi következik ebből? A monogámia egy nagy szar, arra jó, hogy rá legyél utalva egy emberre, aki kénye kedve szerint elbaszhatja a hangulatodat.

Na köszöntem.

[mindent-a-szexert]

Még sosem

feküdtem le nőgyógyásszal. (Lehet, hogy érdekes lenne...)

Csak olyannal, aki egy időben az akart lenni - de ő szerintem hazudott

[mindent-a-szexert]

Volt már olyan

hogy egy nap szexeltem két pasival. Nem egyszerre, hanem egymás után néhány óra eltéréssel.

Azon gondolkozom, hogy vajon miért csináltam ezt? Pedig ezek között volt olyan is akit elvileg szerettem. (Bár ezek szerint mégsem, mert például a legutolsó pasimat sem csaltam meg 4 év alatt.)

Azt hiszem be akartam magam biztosítani. Arra az egyre nem emlékszem, hogy az elsőnél vajon volt-e orgazmusom (bár ha nem emlékszem, akkor talán nem) és azért mentem-e át a másikhoz, hogy legyen.

[mindent-a-szexert]

Azóta volt már 24 óra alatt három is, ráadásul úgy, hogy mindegyikkel iszonyú nagyot élveztem. Kezdem azt hinni, hogy beteg vagyok. Le kell állnom pár dologgal...

[mindent-a-szexert]

Miért nem kérsz

soha segítséget? És tényleg nem szoktam kérni. Úgyis mindent meg tudok csinálni. + Így senkinek nem vagyok a terhére sem. Ők sem az enyémre.

Az ok nagyon egyszerű: utálok arra várni, amíg valaki megcsinál nekem valamit. Mindenki kurva lassú, vagy nem úgy csinálja ahogy én azt elképzelem.

Múltkor gondoltam, jó baszki egye fene, szerezzen be nekem valamit. 3 hétig nem történt semmi, végül felhívott, hogy menjek el érte (mert ő már összeveszett velük) és kérjek róla számlát.

Na már most számlát bármikor kérhetek, bármire, ez nem nagy kunszt.

Szóval ezért nem kérek segítséget senkitől, mert úgyis elbénáznak mindent. Bár egyszer kurva jó érzés lenne, ha valaki jobban, gyorsabban és hatékonyabban csinál meg valamit, mint én! És nem nő! (Mert a barátnőim ugyanígy képesek ezekre. Bocsánat. Nagyon szeretnék egy ilyen férfival találkozni! )

[mindent-a-szexert]

Kétféle ember van

mostanában a környezetemben. Az egyik azt az elvet vallja, hogy a legjobb védekezés a támadás. Ez a butább fajta, mert nem tudatosodik benne, hogy ezzel teljes mértékben elismeri, hogy nekem van igazam. A másik sokkal okosabb: ő úgy reagál, hogy elüti valami hülye poénnal, de leginkább úgy válaszol, hogy igazából nem is válaszol és ezt olyan érdektelen ámde udvarias stílusban teszi, hogy nem lesz kedved tovább firtatni a témát, ergo kibújik a felelősség alól. Nagyon ravasz!

[mindent-a-szexert]

Gyáva

annyira, hogy inkább kikapcsolja a telefonját órákra, csak hogy ne kelljen konfrontálódnia. Pedig előbb utóbb úgyis szembe kell néznie a tényekkel. Mi értelme van ezt így halogatni? Nem fogom elfelejteni amit mondani akarok...

[mindent-a-szexert]

Lezàrom

most már tényleg... 3 napja megint a fellegekben jártam, amikor együtt buliztunk mindkettőnk barátaival, megtettünk mindent, hogy a hangulat a tetőfokàra hàgjon... Sajnos, megint olyanokat mondott amit nagyon szerettem volna elhinni. Hogy ő nagyon szeret, de még meg kell szoknia a gondolatot hogy komoly kapcsolata legyen. Meg hogy azóta sem "csalt meg". Meg hogy érzi rajtam hogy én sem vagyok biztos magamban. Meg hogy nem akar véglegesen dönteni. Én sem, de szerencsére semmi sem végleges, csak a halál... Meg hogy a legjobb barátja is mennyire kedvel, aki ott volt, pedig senkit nem szokott, a húga is nagyon szimpatizàl velem, a családjának is sokat mesélt rólam és látatlanban ők is kedvelnek. Meg hogy az a baj, hogy ugyanolyanok vagyunk és el tudnánk csúszni pár dologgal ha nem figyelünk... És ugye tudom ha gyereket akarunk akkor legalább fel évig nem szedhetünk semmi tudatmódosítót, és hogy ezen gondolkoztam e már (Igen!). Ja igen, meg hogy velem akarja tölteni a szilvesztert. Ennek az lett a vége, hogy szilveszterkor nem lehetett elérni. Amikor pedig megkérdeztem, mi történt vele a "jól bebasztunk" választ kaptam mindenféle körítés és jókívánság nélkül... Természetesen tudtam előre, hogy ez lesz, 2 napja már előre gyászoltam azokat a fantasztikus órákat amiket együtt töltöttünk, nem belelovallva magam abba, hogy az elhangzott kijelentéseinek bárcsak a 10%-a igaz lenne. - Nagyon örülök, hogy itt vagy, nagyon jó így. - Most az, de 2 nap múlva már nem lesz. (közben megállíthatatlanul potyognak a könnyeim...) - Azért mert eltűntök? - Igen. - Nem biztos, hogy így lesz. 

 Így lett. A raktáron lévő millió csók és gyengéd puszik csak aznap volt elérhető. Pedig az elmúlt 1,5-2 hónapban viszonylag gyakran találkoztunk, és még többet beszéltünk. Hiába.