seen from Malaysia
seen from United Kingdom
seen from United Kingdom
seen from Netherlands

seen from United States

seen from France

seen from France
seen from United Kingdom
seen from France
seen from France
seen from China
seen from T1
seen from United States
seen from France
seen from China
seen from China
seen from United Kingdom
seen from United Kingdom
seen from Türkiye
seen from France
A Mozi, 1916. október 1.
Sohasem kapott semmilyen ruhadarabom annyi dicséretet, mint ez a harisnya.
Blessed Yule to Everyone!!! :)
Source: pinterest.com
“Élj hát, higgy nekem, és ne várd a holnapot: rózsa az ifjuság, élvezd, amíg virágzik!”
(Pierre de Ronsard)
Miskolci Régész Enciklopédia: Trepanáció
Trepanáció: A trepanáció magyarul koponyalékelést jelent, melynek nyomait egészen az őskortól kezdve világszerte ismerjük. Az élő embereken végzett beavatkozásnak két típusa ismert. Az egyik a valódi, sebészi eljárás, melynek során átvágják a koponyát és megnyitják a koponyaüreget. Ezt többnyire sebesülés, és az azt követő koponyaűri vérzés miatt végezték el. A lékelés ebben az esetben megakadályozta, hogy a vérzés következtében fokozódó koponyaűri nyomás miatt sérüljön az agy. A másik típusa, az áltrepanáció ellenben jelképes, mivel nem hatoltak át a koponyacsont belső rétegén, vagyis csak a koponya felszínén ejtettek sérülést. Ennek egyik változata során a fejbőrt egy kis területen lehúzták, majd egy hegyes késsel körbevésték a koponya felületét, és kipattintottak egy vékony lemezt a csontból. De előfordult az is, hogy csupán megkarcolták, felkaparták a csontot. Míg a valódi lékelést valószínűleg gyógyító szándékkal végezték, a jelképes trepanáció mögött inkább hitvilági okok húzódtak.
Érdekesség, hogy a Kárpát-medencéből ismert trepanált koponyák többsége a honfoglaló magyarokhoz köthető. Számos esetben megfigyelhető, hogy gyógyulásnak indult a csont széle, ami annak bizonyítéka, hogy az illető életben maradt a műtét után, tehát magas színvonalon, orvostechnikailag szakszerűen végezték a beavatkozást. Az áltrepanáció is igen gyakori a honfoglalás kori koponyákon. Gazdag és szegény sírokban egyaránt megtaláljuk a koponyavésést, ez alapján társadalmi helyzettől független eljárás volt. A jelképes trepanációt a magyarok kettős lélekhitével magyarázzák a kutatók. Eszerint az embernek két lelke van: a test-lélek felel a testi funkciókért, és a halál után eltűnik. De a szabad-lélek, amely a koponyában lakozik, az éjszakai álom idején elhagyja a testet, és szabadon kóborol. Azonban néha előfordul, hogy valamilyen okból nem tud visszajutni. Ezzel magyarázhattak több betegséget, például epilepsziát, fejfájást, bizonyos elmebajokat. Hitük szerint a jelképes trepanációval megjelölték a visszavezető ajtót, melyen át a lélek könnyebben hazatalálhatott annak érdekében, hogy a beteg kínjai megszűnjenek.
A trepanáció mindkét formájának eltűnése egybeesik a kereszténység elterjedésével, ez is megerősíti azt a feltételezést, hogy az eljárásnak köze volt a pogány hitvilághoz. Míg a honfoglalás korból sok olyan koponyasérülés ismert, amelynél az éles eszköz okozta vágást ellátták - erre utal, hogy lekerekítették a sebszélet -, addig az Árpád-korban teljesen visszaszorult ez a gyakorlat. Számos koponyasérülés ismert ebből a korszakból, melyet egyáltalán nem gyógyítottak. Néhány évszázaddal később, a késő középkori Európában ismét megjelenik az orvosi lékelés, azonban azt már más módon, fúróval végezték.
Tényleges és jelképes trepanáció. László Gyula: Árpád népe. Budapest, 1988, 129.
Szócikk: Fábián Sára